Rajt:

Ha azt mondom homokzsákkal edzettem, mire gondolsz először? Valószínűleg egy jól teletöltött klasszikus zsákra, amit nagy szenvedések árán emelgetek egy fagyos, téli délutánon valahol a pusztában. Az elv hasonló, de beltérben vagyunk, és nem egy szokványos zsákról beszélünk.

Impressziók:

A terem helye nem változott, mióta legutóbb a capoeira aerobic óra kapcsán jártam itt; továbbra is lehetne egy Walking dead epizódot forgatni az épület bármely részében – a nyüzsgős, kontrasztos konditermet kivéve.

Átöltözöm, majd kifele menet a „Mellett ki!” felirat kapja el tekintetem, de ráerősít a helyes tartásra az öltöző két ajtaja közötti nagy tükör is, ahol ellenőrizhetem, hogy biztos a legjobb formámban lépjek ki onnan – kitolt mellekkel.

És ezután mi fog velem történni? Ágh Csaba edző kezei közé kerülök – legalábbis átvitt értelemben – egy személyi edzés erejéig, ugyanis csoportos órát nem tart.
Egy kis előzetes: Amerikából származik a sandbag eszköz, a TRX-hez hasonlóan katonák által kezdődött a történet. Csak éppen egy kosaras illető fejlesztette tovább a hadsereg (csupán homokzsákot cipeltető) módszerét, mert hátproblémái voltak.

Az, hogy több, mint egy év masszív sportblogolás után – nem beszélve az előtte lévő, pár évvel azelőtt kezdődött sportéletemről – még valami tud nekem komolyabb izomlázat okozni, az igazán nagy elismerést érdemel a részemről!

Több korábbi írásomban is (pl. primal move, metabolic) hangsúlyoztam mennyire fontos a törzs, a hát és a mélyizmok megerősítése. Hogyha csak gyúrsz tök jól fogsz kinézni, de ha az említett izmokat nem erősíted meg, a szép külső egy megalapozatlan és nem feltétlenül jó állóképességet fog takarni. Nem mellesleg azért is gyenge a törzsünk, mert sokat ülünk…

A bemelegítés klasszikusan zajlik (végtagok átmozgatása: fej, karok, lábak, velejárók).
Két sandbag is rendelkezésemre áll az edzéshez (micsoda véletlen, pont passzol a ruhámhoz), mindkettő hat kiló körüli, az egyikben víz a másikban homok van. Az előbbi a nehezebb, de az utóbbi sem kutya. A sandbag egy király dolog, mivel halmazállapotánál fogva mozog belül a „cucc”, így a testemnek folyamatosan alkalmazkodnia kell és tartania a kialakult  helyzetben a zsákot. Új ingert kapnak eddig nem vagy alig használt izmaim, juppijé! Szóval nem unalmas!

Csabi szaktudása az égig ér: edzés közben mindent számomra érthetően magyaráz el: mikor, hol kell megfeszíteni az izmaimat és miért!? Kezd teljesen letisztulni bennem a test anatómiája annak ellenére, hogy nincs edzői végzettségem.

A magyarázások között alsó- és felsőtesti próbákat végzek, egyelőre az alapgyakorlatokat csinálom. Nem semmi, hogy itt-ott mennyire kell tartanom a csípőmet, feszítenem a fenekemet és figyelni arra, hogy a  lapockámat összezárjam, miközben egyenes a hátam – és mindezt egy időben.

Tricepsz erősítés

A fejem és a vállam fölötti átemelést ciklonnak nevezzük, nekem inkább hasonlít egy varázsköpeny felvételére:

Kellenek a felhúzások és az oldalirányú mozgások is, hiszen így hangolódik össze a test két oldala és erősödik a törzs.

A kitörést sem felejtjük ki, amit megtudtam, hogy lehet a megszokottnál jobb módon is csinálni (hátrafele). Ennél a póznál fontos, hogy csak a felsőtest fordul el, a csípő szemben marad a tükörrel. Könnyűnek tűnik, de kevésbé lesz az, ha a képre nézve fejben hozzáadsz hat kilót.

Kitörés és oldalak összehangolása 

Hallottál már a maci guggolásról? :)

Nem láttam még macit guggolni (sandbag-gel sem) :)

Huhh!

Ezeket összekötve nyomjuk tízesével felsőtestre és alsótestre dinamikus gyakorlatokkal, majd 30 mp. munka, 10 mp. pihenőidővel, több kör alatt. Cserebere is van, egyszer a homokkal, máskor a vízzel töltött zsákkal edzek.

Csabi is mozog velem, ha megállok erélyesebben rám szól, hogy csináljam tovább. Közeledik a vége…
Kész, vége, el is múlt a másfél óra, amit nyújtással zárok!

Nyújtás közben szigorúan meg kell fogni a fülcimpát :)

Ami fontos:

Iszonyatos, több napig tartó izomlázra felkészülni! A leírtakon kívül Csabától azt is megtudtam, hogy a szülés előtt álló nőknek nagyon fontos a mélyizmaik erősítése, amit a pilates és a jóga mellett a sandbaggel is megtudnak tenni – akár utólag is.

Hol? Fitness Factory, Budapest XIII. Róbert Károly körút 54-58.
Mennyibe kerül? 6000-30.000 ft (ebbe nem tartozik bele a terem belépője, részletekért érdekődj Csabánál)
Mit vigyél? edzőruha cipővel, víz, törölköző

Pontozás
Kínzó faktor: 10/10
Ennyire formál: 10/10
Edző: 11/10
Helyszín: 10/10
Ennyire fáj másnap mindened: 11/10

Fotó: Lindmayer Zsolt 

tovább olvasom →

Budai Imre neve a techno - és a deep zenei irányzat kedvelőinek egyáltalán nem ismeretlen. Mindamellett, hogy a ’90-es évek óta dj-ként és producerként egyaránt aktívan részt vesz a zenei életben, kevesen látnak bele hétköznapjaiba, amikor is egyéb tevékenységei mellett szívesen végez kardió edzést. Zenéről, fogyásról, sikerekről, kezdetekről és tervekről beszélgettem Budaival…

Imi és én

Pályafutásod kezdete a ’90-es évek elejére vezethető vissza, amikor már több helyen és rendezvényen is zenéltél. Te mikortól számolod a „nagy áttörésedet”?

Ez egy folyamat volt. 1988 körül kezdtünk eljárni bulizni és zenét hallgatni az akkor nagyon híres Fortuna klubba, a Budai Várban. Megfogott az egész ami ott volt: a hangulat, a dj-k, a zenék; akkor körvonalazódott bennem, hogy jó lenne, ha én is komolyabban foglalkoznék a zenéléssel. Az Angyal bárban volt életem első fellépése. Emlékszem, akkor még nem volt techno Magyarországon, ellenben funk bulik voltak. A Fortuna mellett egy barátommal jártunk ebbe a klubba is, ahol összebarátkoztunk az ottani fekete dj-vel, aki már akkor „unta a banánt”, mert egy kis helyen gyakorlatilag csak magának zenélt. Miután rendszeresen odajártunk és jó viszonyba kerültünk, egyszer azt is megengedte, hogy feltegyek egy zenét (amit remegő kézzel tettem meg), amíg ő elmegy a mosdóba. Az akkor igazán hatalmas élmény volt számomra, igazi eufória. A dj később már egyre korábban lelépett a bulikból és legvégül már be sem jött, ekkor vettem át a helyét. Ezután szépen sorban jöttek az állomások, de ez már egy hosszabb történet.

Szerinted a feltörekvő dj-knek a biztos sikerhez milyen alaperényekkel kell rendelkezniük – hiszen erős a mezőny.

Ez jó kérdés, mert több fajta erény létezik, vannak szerényebb és kevésbé szerény dj-k. Mindenkinek van lehetősége érvényesülni, de ez sok mindentől függ: a karizmájától, milyen a zenéje, hogy viszonyul az egészhez és szereti-e amit csinál. Talán a legfontosabb, hogy szeresse ezt az egészet, az emberi természet kevésbé. A kapcsolatrendszer időközben kialakul, de annál fontosabb a dj névjegye: amit zenél és játszik.

Te hova sorolod magad?

Én nyugisabb fickó vagyok, aki nagyon szereti a zenét. Teljesen elköteleztem magam, ebből a szempontból elfogult és teljesen eltántoríthatatlan vagyok.

Ez az eltántoríthatatlanság mindig jelen volt a karriered során vagy akadt olyan holtpont, amikor úgy érezted feladod, befejezed a zenélést?

Nem, soha!

A kezdeti bakelites lejátszókról nem volt fura számodra átszokni a modernebb keverőkre?

Nekem ez természetes volt, senki sem erőltette rám csupán megérintett, hogy más módon is ki tudom fejezni magam; a technikai dolgok és újdonságok mindig is érdekeltek, ezért könnyen váltottam. Azt gondolom ha valaki a bakelitnél, vagy a kazettánál marad azok mind csak eszközök, nem ettől függ, hogy valaki jó-e.

A kezdeti funk és a techno zenei műfajoktól hogy-hogy elindultál a deep irányába?

Itt is az új dolgokra való fogékonyságom játszotta a főszerepet.

Ekkor el is indítottad vakmerően az I love deep bulisorozatodat, ebbe csak az ismerősök, barátok, bulizók alapos visszajelzése után vágtál bele?

Mi dj-k egymás között korábban már osztogattunk ilyen jellegű mixeket, de a bulikból való visszajelzések adták meg a kezdő lökést az elinduláshoz.

Kik azok a dj-k, akik a mai napig a példaképeid vagy inspiráltak a zenei éveidben?

Elég sokan vannak. A magyarok közül zeneileg Bakai Mátyás sokat adott nekem, a „kintiek” közül Carl Coxot és Sven Väth-et emelném ki a mixelési technikájuk és a karizmájuk miatt.

Szerinted mi lesz 2015 meghatározó zenei stílusa?

Ami jelenleg erős zenei vonal, az a tech house, én is azt szeretem játszani.

Legutóbbi találkozásunkkor azt mesélted, hogy gyaloglógépen szoktál edzeni. Van más mozgás is, amit emellett művelsz?

Az egész sport téma sztorija úgy kezdődött, hogy egyszer elértem a 134 kg-os testsúlyt, és ekkor már annyira nem éreztem jól magam a bőrömben, hogy azt mondtam: állj! Találtam egy szimpatikus edzőtermet, ahol elkezdtem eleinte magamtól edzeni. Egyszer ott odajött hozzám egy edzősrác - mert látta, hogy túlsúlyos vagyok - és megbeszéltük, hogy csinál nekem egy edzéstervet és segít lefogyni, ez kb. 5 éve volt. A végeredmény az lett, hogy 89 kilóra lecsökkent a testsúlyom, de ehhez az kellett, hogy a hétvégét kivéve mindennap edzettem vele egy órán keresztül és előtte megittam egy turmixot.

A jelentős átalakulás után szuperül éreztem magam és csak hébe-hóba jártam edzeni annak ellenére, hogy az edző figyelmeztetett arra, hogy vissza fogok hízni. Így is lett, szépen lassan felkúsztak a kilók és mire ráeszméltem 110 kg-ot nyomott a mérleg. Ekkor kezdtem el újra magamtól edzeni a személyi edzőmtől akkora már megtanult háttér tudással, aminek a mai napig hasznát veszem. Azért csak kardió mozgást végzek, mert szerencsére izmaim vannak - legalábbis remélem, hogy nem vesztek el.

Nem mellesleg az edzőmmel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, aki azt is elmesélte, hogy egyszer besétált hozzá Carl Cox – az egyik kedvencem – adott neki 100 dollárt és kérte, hogy tartson neki egy edzést.

Sport közben is hallgatsz zenét? 

Eleinte még telefonról hallgattam mixeket edzés közben, de valahogy leszoktam róla, mert nem akartam ezzel foglalkozni. Azóta csak azt, ami épp szól a konditerem a rádiójából, ez egyszer Avicii, máskor David Guetta. Nagyon aranyosak voltak, mert anno vittem nekik cd-t és játszották is a Balaton Sound-os mixemet.

Egy bulit kimerítő lehet végig zenélni, pláne, ha all night long (egész éjszakás) szettről beszélünk, szóval oda abszolút kell a kondíció és az állóképesség?

Ez így van, a „vágósúlyomat” és a top formámat összehasonlítva ég és föld a különbség, hogy hogyan bírtam a bulikat. Leginkább a fáradtsággal van ez összefüggésben, ha sok súlyt cipelek nehezebben veszek levegőt és jobban elfáradok; mindegy, is, hogy dj-ről vagy pl. egy bolti eladóról beszélünk, ez mindkettőjük esetében igaz.

Tíz-húsz év múlva ugyanezzel fogsz foglalkozni, vagy vannak egyéb terveid is más irányba?

Ez akkor fog kiderülni, ha 10-20 év múlva leülünk beszélgetni. :) Vannak terveim, például egy közös projekt szakmán belüli kollégával, de nem akarok semmit elkiabálni. Hogy mit fogunk csinálni az majd a következő interjúból kiderül… tovább olvasom →

A budapesti Tropicarium vezérigazgatójáról elsőre kézenfekvőnek tűnhet, hogy búvárkodik. De az, hogy Svédországban nőtt fel, fekete öves taekwondo bajnok és még a Van Damme spárgát is simán megcsinálta, nincs a kirakatban. Farkasdi Thomas mesélt izmokról, cápákról és sikerekről.

Farkasdi Thomas

Svédországban születtél magyar szülőktől és ott is nőttél fel. Kinn milyen sportokat űztél? 

Fiatal koromban úsztam, dzsúdóztam és amikor kezdtem nagyobb lenni, gyakran néztem Jackie Chan és Bruce Lee filmeket, ekkor került nálam a küzdősport a központba. Emellett még benne voltam egy rock bandában is, mert akkor az volt a menő és emiatt nem tudtam három-öt alkalommal elmenni edzeni, mert sokat gyakoroltunk az együttessel. Húsz éves koromban, amikor elköltöztünk egy másik svéd városba, nem találtam új bandát, de taekwondo klubot igen, és így kezdtem el az utóbbira helyezni a hangsúlyt.

Miért ezt a küzdősportot választottad?

Személy szerint azért, mert ez egy olyan sport, ahol nem a birkózás, a dobás és az ütések dominálnak, hanem 85%-ban lábmunka van; lazák a lábaim, emiatt jól tudok mozogni és sosem szerettem, ha arcon ütnek. Ezért a boksz és a többi ütős dolog nem tetszett, igaz, az arcra intézett rúgás sem kellemes, de előbb látom, ha lábbal akarnak megrúgni.

Észrevettél-e színvonalbeli különbséget a két ország taekwondo oktatása között?

Nem, amikor Koreát szétválasztották északi és déli részre, onnantól kezdve lettek eltérések a versenyszabályokban. Itt Magyarországon korábban az északi stílus dívott a kommunizmus miatt, de a rendszerváltás után  átváltottunk a déli oldal szokásaira (ez a WTF, azaz World Taekwondo Federation), ami nagyobb fajsúllyal bír a másikkal szemben.

Melyek a legfőbb jellegzetességei ennek a sportnak?

Majdnem minden küzdősportban a tisztelet a legfontosabb. Ha megjelensz egy magasabb rangú előtt, akkor neked kell előbb köszönnöd és meghajolni előtte, mert te „alatta” vagy. Ha bemész a sportterembe, tiszteletet adsz az ott lévő koreai zászlónak és a helynek, ahol edzeni fogsz. Fontos a fegyelem óra közben is, nincs beszélgetés és hülyéskedés.

Mi volt az általad elért legmagasabb szint, milyen sikereket tudhatsz magadénak?

Körülbelül száz meccsem lehetett életemben. 1993-ban kezdtem el versenyezni, előtte három év volt az előkészülés. Sokáig a kezdő szinten voltam (a piros öv alatt), de mivel számos versenyen dobogós lettem, emiatt 1996-ban felsőbb szintekre emeltek. Mivel dolgoztam és nem mentem el hetente nyolc alkalommal edzeni, mint sokan mások, ezért sosem tudtam svéd bajnok lenni; de küzdöttem svéd bajnokkal, aki mindenkit megvert, de velem szemben csak egy ponttal nyert, ami nekem nagy elismerésnek számított. Olyan is volt, hogy az egyiküket a meccs alatt úgy fejbe rúgtam, mint még azelőtt soha senki, majdnem K.O. lett a meccs vége annyira beszédült. Amikor idejöttem, 2000-ben kerültem a Honvéd csapatához. Mivel Magyarországon nincs olyan sok verseny, csak egyszer versenyeztem, azt megnyertem, de volt olyan is, hogy minden évben visszajártam Svédországba a mérkőzések miatt egészen 2005-ig.

Amikor én is kipróbáltam a taekwondo-t!

Úgy tudom a Jean-Claude Van Damme-féle spárgát is teljesen megtudtad csinálni, mennyi idő alatt érted ezt el? 

A Véres játék című filmjében csinálta először ezt a mozdulatot, akkortájt nagyon népszerű lett a mindenki által ismert Van Damme spárga, az azutáni filmjeiben mindig megmutatta mennyire laza, a mai napig minden közé beül, le a kalappal előtte - 50 valahány évesen. Így jött nekem is az ötlet, hogy minden évben megcsinálnom ezt. Ha a láb laza, könnyebb megcsinálni és én ilyen alkat vagyok; pár év gyakorlás alatt sikerült elérnem és az első próbálkozáshoz képest 12 évvel később is megtudtam csinálni.

A Van Damme spárga Jean-Claude-tól

....és Thomas-tól (WOW!)

Mindezek mellett a búvárkodsz is, Dél-Afrikában a nagy fehér cápás merülést is kipróbáltad. Van kiemelten emlékezetes búvárkalandod?

Igen, az elég izgi kaland volt, mivel annyira odajött a ketrechez a cápa, hogy meghajlította a rácsot, eközben a testvérem kamerázta és szinte a torkába filmezett. Ez volt az egyik csúcs. Volt már olyan is, hogy rossz látási viszonyok között búvárkodtam és megjelent mellettem a semmiből pár 2-3 méteres cápa.

Hogyan került képbe a Tropicarium, összefügg a búvárkodással?

Mivel 1990-ben nyitottunk egy Tropicariumot Svédországban le kellett raknom a búvárvizsgát és így én voltam az első aki le mert menni a cápák közé – eléggé be voltam rezelve.  Eleinte nem is gondoltuk, hogy Magyarországra jöjjünk, mert miután apám disszidált nem voltak itteni ismerősei, üzleti kapcsolata, de 1972 óta foglalkozik állatokkal és a legnagyobb sósvizű importőr lett a svédeknél. Eleinte Spanyolországban akartunk nyitni óceanáriumot 1996-ban, de a befektető az utolsó percben kitáncolt a projektből. A svédországi magyar nagykövetség állt elő azzal az ötlettel, hogy miért nem nyitunk egyet itthon, így lett a budapesti Tropicarium 2000-ben.

A vezérigazgatói feladatok mellett szabadidődben újabban inkább gyúrni szoktál, akárcsak a feleséged, Farkasdi Évi. Mit veszel észre, ennek melyek az előnyei és a hátrányai a korábbi sportos életmódoddal szemben?

A taekwondo egy cardio intervallos tréning, azaz nagyon fürge és mozgékony vagy, ellenben vékony, ott nem építesz olyan izmokat, amiket a lányok szépnek tartanak. Én mindig nagyobb izmokat szerettem volna, emiatt kezdtem el szépen átesni a gyúrás oldalára, jobb érzés, hogy jól nézek ki és gyorsabban látom a fejlődést mintha tízezret rúgtam volna. A gyúrásban azt is szeretem, hogy tudok beszélgetni közben, és ugyanúgy jó a társaság.

Milyen  sportkitűzéseid vannak a jövőre nézve?

Karban tartani magam és nem elhízni – ez mindennapi küzdelem számomra, mert szeretek enni. Kitűzni, hogy nem mindig egészségtelent eszek és minél többet mozogni, de többet nem fogok versenyezni.

tovább olvasom →

Brezina Kinga a kezdeti, kevés sporttal járó stresszes életmódját gyökeresen megváltoztatta, amikor egy táncórán olyat tapasztalt, amit addig még soha: kikapcsolt és nem gondolkozott tánc közben a hétköznapi dolgain. Elszántan kezdett hinni a Nia mozgásban és annak erejében, majd oktató lett, a többi siker pedig csak ezután jött…

Brezina Kinga középen

Maga a Nia tánc miről szól, mit élhetünk át egy órán?

A holisztikus fitneszben mindenki azt találja meg, amire szüksége van, ugyanez a helyzet a Nia-val: ha megakarsz izzadni, ha kalóriát égetnél vagy csak lelki megtámasztásra van szükséged, rálelhetsz a mozgáskor. Szerintem nincs olyan, hogy valamit kötelezően át kell élni közben.

Hogyan találtál rá erre a mozgásformára?

A korábbi civil életemben kommunikációs területen dolgoztam, eredetileg bölcsészként végeztem, a mozgáshoz alig volt közöm korábban. Néha futottam, de nem szerettem, mert közben egyfolytában gondolkodtam, nem tudtam kikapcsolni. Egy idő után elkezdtem női jóga órára járni, ahol a faliújságon láttam kiírva a Nia-t. Miután rákerestem érdekelni kezdett, de mivel akkor voltam állapotos a második fiammal még nem mentem el erre az órára, csak miután már megszületett.

Akkor életemben először éltem át azt, hogy 50 percig nem volt semmi a fejemben, nem kattogott az agyam, ott bizonyosodtam meg róla, hogy ez a tánc erősen töri a mozgáshoz kapcsolódó sémáinkat. A Nia alapítói a „no pain no gain” elvet hagyták el. Nem számolásos alapon működik, akik a hátam mögött állnak edzéskor, nem tudják mire számítsanak a következő percben; van koreográfia és 52 alapmozdulat, amit meglehet tanulni, de ennek ellenére sincs két egyforma óra.

Nincs két egyforma óra, mégis hogyan épül fel?

Hét ciklusból épül fel egy edzés: az óra szándékának meghatározása, belépés (step-in), bemelegítés, get moving (az intenzitás, a mozdulatok energiájának növelése és fenntartása), cool down, floorplay (fitnesz a talajon) és kilépés. Ezek azok, amiket mindig megtartunk, még ha nem is mondom, hogy mi következik. Nincsenek elvárások azzal, hogy valaki ezt tudatosan csinálja. A testnek van egyfajta intelligenciája. Viszonylag széles körben vallják, hogy a bennünket érő külső behatásokat sejtszinten elraktározzuk, létezik egy szomatikus emlékezet. Ezért nem lehet abbahagyni óra közben a mozgást, mert ezzel stimuláljuk az idegpályáinkat is, és ha új dolgot tanulunk, akkor új idegpályák jönnek létre.

Ne aggyal akard megoldani a lépéskombinációkat, a tested sokkal előbb megérti és csinálja is azokat, mint az agyad, hiszen a gyerek is a testével tanul meg járni. Ami a testnek jól esik, azt megcsinálja, ez alap pszichológia. Ami nem esik jól annak előbb-utóbb ellenáll, még ha ennek erőlteted  is azt, és ekkor jöhetnek a sérülések. Mivel mi mezítláb edzünk  máshol van a súlypontunk mint cipőben - emiatt nekem a korábbi masszív térdfájásom majdhogynem elmúlt.

Észrevettem, hogy bizonyos táncstílus jegyek, illetve jógagyakorlatok is szerepeltek a koreográfiában. Milyen mozgásformákból adódik össze a Nia?

Három nagy mozgásműfajból adaptálták az elemeket: az egyik a harcművészetek (taekwondo, aikido, tai chi),  de kapott egy táncos részt is, hiszen mindenki szeret táncolni (merített a jazz balettből, a modern táncokból és a Duncan-féle művészi szabad önkifejeződésből), valamint a harmadik nagy mozgás műfajból a gyógyító mozgásokból áll össze (jóga, Alexander technika és Feldenkrais módszer).

Milyen stílusú zenék csendülnek fel a hatvan perc alatt?

Minden stílusú zenét hallhatsz: a jazztől, a világzenéig mindenfélét. Amikor elkészülnek az óra alapjai, ott meghatározott zenére rakják össze a koreográfiát, ez vertikális fejlődést ad és energetikailag is feltölti az illetőt.

Van-e személyes siker sztorid vagy ért-e el hozzád visszajelzés az óráid sikerességét illetően?

Harminc kilót fogytam egy-másfél év alatt jojózás nélkül. Amit bizonyítottan tudunk, hogy jó hatással van a hormonháztartásra, a vércukorszintre - még az inzulinrezisztenciámat is karban tudom ezzel tartani -  az asztmára és a depresszióra (arra szinte minden mozgás). Az órákra járó nők elkezdenek maximálisan kibékülni a testükkel, több kismama vendégem is van, akik előtte nem tudtak teherbe esni. Két éve csináltunk pár órát kalóriaszámlálóval, amikor is 460-840 kalóriát égettünk el egy órán úgy, hogy észre sem vettünk.

Miért ajánlod az olvasóimnak ezt a mozgást?

Megadja az őrületes felszabadultság érzését, átadja a mozgás univerzális örömét és miközben jól érzem magam a bőrömben,  aközben elégetek legalább 460 kalóriát.

Fotók: Facebook tovább olvasom →

Nagy Balázs színésszel egy 12 órás jótékonysági cross core napon beszélgettem az edzését megelőzően. Szóba jött, mennyire elégedett magával, hányszor jár sportolni és minek köszönheti, hogy egy év alatt 18 kilót adott le. 

Nagy Balázs

A honlapodon röviden, ám annál őszintébben írsz az életedről az esztergályos középiskolai évektől a színtanodán át egészen a mai napig tartó sikereidig. Mikortól számolod a színészi pályafutásod kezdetét? Kötődik eseményhez vagy dátumhoz?

Pont ma beszélgettünk a fiammal ezzel kapcsolatban arról, hogy volt már affinitásom ehhez egészen kicsi gyerekként is. Az óvodában, az iskolában és amellett is foglalkoztam a színészettel. Ez akkor még nem volt eldöntött dolog, nem voltam biztos abban, hogy mi akarok lenni, csak ott motoszkált valahol bennem. Az a bizonyos fény csak érettségi után gyulladt ki a fejemben, amikor láttam egy színész osztály vizsgaelőadását,a Fal című darabot az Ódry színpadon; az akkor annyira megérintett, hogy azt éreztem, ott akarok lenni, a színpadhoz akarok tartozni.

Rengeteg énekes darabban, filmek közül még a Barátok köztben és a Zimmer Feriben is szerepeltél. Milyen karakter(ek) állnak leginkább közel hozzád?

Hogy épp milyen karaktert játszom, az mindig a rendező vagy az igazgató döntése. Szerénytelennek hangozhat, de a tipikus szépfiú karakter vagyok. Én voltam mindig, minden darabban a pozitív hős vagy a szerelmes fiú, 98%-ban ezek a szerepek találtak meg. Emiatt nagyon örültem annak, ha másban is kipróbálhattam magam, például mellékszereplőként vagy negatív karakterként.

Személyes kedvenceddé is vált a szépfiú szerep?

Azonosultam vele, hiszen minden gyerek királyfi akar lenni, úgyhogy tulajdonképpen jól jött ki. Nem mindegyik szerepet szerettem, csak Győrben játszottam 40 főszerepet és volt közöttük olyan, amikor én nem feleltem meg magamnak vagy a darab nem volt számomra a legideálisabb. Mindezek mellett alapvetően elégedett vagyok azokkal a darabokkal, amiket eljátszhattam.

A munkád két helyre is köt, Győrbe és Budapestre. Hol van a „bázisod”?

Annak ellenére, hogy budapesti születésű vagyok, inkább győrinek vallom magam, mivel ott él a nagy fiam, a menyasszonyom és rengeteg barátom. Bár ebben az évben inkább fele-fele arányra hajazott a dolog, mert elég sokat játszottam a Madách Színházban.

Így nem volt nehéz a cross core-ra rátalálnod, hiszen mindkét városban űzheted.

Anno az egyik kedvenc edzőm – akihez spinning-re jártam – csábított át, hogy próbáljam ki a cross core-t. A Kisalföld című lapban meghirdettek egy fél éves fogyasztó programot, aminek a lényege az volt, hogy a kiválasztottakat táplálkozási tanácsokkal látták el, emellett ezt az újfajta mozgást hetente háromszor kellett végezniük fél éven keresztül. Az újság felkért, hogy legyek a program arca, így ismertem meg, vált a kedvenc sportommá és ezért űzöm ez trendszeresen a mai napig. Amikor kiderült számomra, hogy Budapesten is van ilyen óra, akkor kerültem ide, ebbe a terembe is.

Balázs cross core közben

A mai rendezvény a SOTE I. számú Gyerekklinikájának megsegítésére szolgáló jótékonysági esemény. Neked is van egy fiad. Együttérzésből jöttél el inkább vagy a cross core szeretete hozott ide?

Én azt gondolom, mivel ismert ember vagyok, nekem kötelességem segíteni ott, ahol tudok. Most a gyerekklinikának tudok és amellett felhívom a figyelmet arra is, hogy van egy ilyen remek sportág, amit érdemes kipróbálni az embereknek, mert hosszútávon létfontosságú tartóizmokat mozgat meg.

Mi a fő motivációd, hogy akkor is  tréningezd a testedet, amikor nincs kedved hozzá?

Az igazság, hogy ezen már szerencsére túlestem, nincs olyan, hogy vaciláljak. Maximum csak akkor nem edzek, ha beteg vagyok vagy lesérültem. Rendszeresen mozgok, emellett futok is, szoktam indulni futóversenyeken, így azokra is felkészítem magam a cross core edzéseken. Nem jó példa, de nekem ez olyan, mint egy drog. Képtelen lennék meglenni egy napig úgy, hogy ne cross core-ozzak vagy fussak. 18 kilót fogytam a sporttal és a mellette folytatott helyes táplálkozási szokásaimmal, amiért egyre több szerep talál meg engem, úgyhogy ennél pozitívabb visszajelzést nem is kaphatnék.

Miben változtak meg a táplálkozási szokásaid a korábbihoz képest?

Magas rosttartalmú ételeket eszem, mert segítik az emésztést, ezért egész nap nem vagyok éhes, továbbá igyekszem naponta ötször étkezni, a főétkezések között gyümölcsöt, zöldséget eszem. Rengeteg ásványvizet iszom, a cukrozott italokat és a szénhidrátokat (rizs, krumpli) felváltották a húsok és a saláták az étrendemben. Egyszerűen lerobbant rólam az a 18 kiló. Annyira beleástam magam ezekbe a táplálkozási dolgokba, hogy pontosan tudom,mi kell a szervezetemnek. Ugyanakkor tudom, hogy nem vagyok az a tipikus kockahas testalkatú srác. Néha még mindig elégedetlen vagyok a testemmel, de ha ennél vékonyabb lennék, az már a színpadon sem nézne ki jól. Elfogadom magam és a legfőbb, hogy megtartsam azt a súlyt, amit elértem másfél évvel ezelőtt.

A rendszeres sport és az egészséges táplálkozás hatására érzed, hogy javult a kondíciód és jobban bírod az előadásokat?
Számomra komoly visszajelzés és nincs is annál nagyobb élmény, mint amikor egy fullasztó tánc után szinte én vagyok az egyedüli, aki nem liheg. Igyekszem belevonni a kollégáimat is a sportolásba. Ez nem annyira egyszerű, mert a sport sok lemondással jár, a színész élet egyáltalán nem olyan, mint egy hagyományos munka, más az időbeosztásunk. Mi este 7-10 között vagyunk a legaktívabbak, sokszor még pörgünk az előadás után is. Vannak, akik ezt alkohollal vezetik le, én a sporttal. Ha ilyenkor a kollégáim bulizni akarnak, sokszor azt kell mondanom, hogy „Bocsi srácok, de mennem kell haza pihenni.” A nélkülözést és az elmulasztott bulikat mindig visszaadja az élet nekem azzal, hogy jó kondiban vagyok, jól érzem magam és egészséges vagyok.

Debütálsz mostanság új szerepben?

Nemrég mutattuk be a Mamma Mia! című musical-t a Madách Színházban, és a közeljövőben fogom elkezdeni Győrben a Jézus Krisztus Szupersztár darab próbáit is. Lassan a tv-ben is debütálni fogok, a Jóban-rosszban című sorozatban, úgyhogy azt mondhatom,elég sok munkám van.

Idén hol lesznek még fellépéseid?

Decemberben még karácsony előtt mutatjuk be a Jézus Krisztus Szupersztár-t Győrben. Rengeteg rendezvényen lépek majd fel: amellett, hogy a győri karácsonyi vásár megnyitóján fogok énekelni, szilveszterre is sok felkérésem van. Ez a hónapom mindig sok munkával telik, aminek a végén igyekszem a családommal is együtt tölteni az időt.

tovább olvasom →

Pásztory Dóra paralimpiai úszóként került a köztudatba, miután abbahagyta a sportot édesanya lett, jelenleg pedig közhasznú szervezeteknél aktivista. Beszélgetésünk során többek között arra kerestem a választ, hogyan alakult így az élete, és miként éli meg azt sérültként. 

Pásztory Dóra (fotó: hetek.hu)

Paralimpiai úszóként komoly sikereket értél el, főleg úgy, hogy kis korodban víziszonyod volt. Hogyan sikerült mégis felülkerekedned rajta? 

Egy csodálatos embernek, Málnai Istvánnak köszönhetem, hogy megtanultam úszni. Vele ötévesen évesen ismerkedtem meg a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítványban. A szüleim évekig hordtak fel Palotabozsokról Budapestre hozzá, vállalva a több mint 200 kilométeres utat.  István személyisége és kisugárzása olyan bizalmat ébresztettem bennem, amely legyőzte a félelmemet.

Hogy csak a nagyobb sikereidet emeljem ki: a 2000-es sydney-i és a 2004-es athéni paralimpiáról is több éremmel tértél haza, mégis, 2005-ben visszavonultál a versenyzéstől. Szokták mondani, hogy a csúcson kell abbahagyni. Emiatt döntöttél így vagy más okai is voltak az elhatározásodnak?

Egyszerűen elég volt az úszásból. Engem mindig a győzelmek, a versenyek motiváltak és 2004-ben jött el az a pont, amikor úgy éreztem, hogy már sokkal több lemondással jár a felkészülés, mint amekkora örömet okoznak a versenyek. Nem bántam meg a döntésemet, jó szívvel emlékszem vissza az úszópályafutásomra, az edzőmmel is megmaradt a kapcsolat és még időben abbahagytam ahhoz, hogy el tudjam kezdeni kiépíteni az önálló, felnőtt életemet. Az élsport egy burok, amelyből ha túlkésőn kerül ki az ember, akkor nehezen találja meg a helyét a hétköznapi életben. Nagyfokú tudatosság kell ahhoz, hogy a sportolók komolyabb lelki sérülések nélkül átvészeljék ezt az időszakot. Szerintem minél később vált az ember, annál nehezebb kezelni az új élethelyzetet.

Fotó: rally.hu

Sportolsz-e még mostanság vagy teljesen átadtad magad az anyaságnak és az azzal járó feladatoknak?

A házban, ahol lakunk épp most szerveztek először baba-mama tornát, ahová elkezdtem lejárni, nagyon jól esik a mozgás és a kisfiam, Barnabás is élvezi a foglalkozást. Egyszer már futni is voltam… Ugyan továbbra sem szeretem, de talán ezt a legegyszerűbb megoldani gyerek mellett. Ha van egy fél órám, amikor a férjem vagy valamelyik nagymama besegít, akkor csak felkapom a futócipőt és megyek egy kört.

Kisfiad, Barnabás tavaly karácsonykor született meg. Pár hónap távlatából hogy érzed, teljesen el tudod látni a babádat önmagad, vagy jól esik a segítség a család illetve a férjed részéről?

Napközben, amikor a férjem dolgozik, kettesben vagyunk itthon Barnabással és egész jól telnek a napjaink, semmiben nem szorulok segítségre. Az első hat hétben a férjem itthonról dolgozott, anyukámék mindennap hozták nekünk az ebédet és hetente kétszer jöttek a nagymamák segíteni a háztartásban illetve a baba körül, hogy tudjunk egy picit pihenni. El sem tudom mondani, hogy ilyen csodálatos a családom és közösen egészen jól átvészeltük a kezdeti nehézségeket, mennyit jelent a számomra!

Fotó: nlcafe.hu

Mindezek mellett a SUHANJ! Alapítvány önkéntese is vagy, akárcsak egy korábbi interjúalanyom, Schober László. Te hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a szervezettel?

Még 2011 nyarán olvastam egy Kovács Patríciával készült interjút, amelyben mesélt a SUHANJ!-ról. Maximálisan egyetértettem a célkitűzéseikkel, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy a fogyatékkal élőknek is legyen lehetősége a rendszeres sportolásra. Mikor elkezdtem volna azon gondolkodni, hogy hogyan tudnám felvenni velük a kapcsolatot, szembe jöttek velem az utcán Pécsen. Úgy éreztem ez egy sorsszerű találkozás, úgyhogy ismeretlenül leszólítottam őket. Azóta Patrícia az egyik legjobb barátnőm és a SUHANJ! Alapítványban ismertem meg a férjemet is.

Az alapítvány mellett a közelmúltban a Hősök tere kezdeményezés nagykövete lettél! Hogyan éled meg és milyen felelősséggel jár ez a poszt?

Rendkívül zavar az a közöny és bizalmatlanság, amivel nap, mint nap találkozom. Hiszem azt, hogy ha mindenki változtat picit a szokásain vagy egy leheletnyit empatikusabban szemléli a környezetét, akkor egy kellemesebb közegben telhetnek a mindennapjaink. Mindig fontosnak tartottam, hogy jó ügyek mellé álljak, emiatt ez egyáltalán nem teher, hanem egy nagyon kellemes feladat.

Fotó: ridikulmagazin.hu

Fontosnak tartod a fogyatékkal élők beilleszkedését a társadalomba, az épek felvilágosításával párhuzamban. Mit tanácsolsz azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, hogyan éljék meg ezt a helyzetet és zárják ki az ebből esetlegesen adódó rosszindulatot?

Rosszindulat ugyanúgy ér ép és fogyatékos embert, mindenki másként kezeli ezt. Azt javaslom mindenkinek, hogy egyénekben gondolkodjanak és ne sztereotípiák alapján alakítsanak ki véleményt valakiről. Legyünk nyitottak egymás megismerésére, merjünk beszélgetni, kérdezni. Nekem ugyan hiányzik néhány ujjam, de emellett nő, anya valamint paralimpiai bajnok vagyok, és emellett még számtalan identitásból áll össze a személyiségem. Sajnálom azt, ha valaki csak egy dologra tud fókuszálni, mert a világ és az emberek ennél sokkal színesebbek. tovább olvasom →

Rajt:

Sokszor hallani, hogy be vagyunk szűkösödve a saját kis világunkba, ám olykor elég egy kis dolog is, hogy kimozdítson minket onnan, és új szemszögből lássuk – akár csak egy darabig – az életet. Szerintem nem vagyok/voltam egyedül azzal a kívánsággal, hogy egyszer fejvesztve ugorjak ki egy repülőgépből – persze tandemmel. Íme egy újabb sport, amit kihúzhattam a (bakancs)listámról!

Impressziók:

A Börgöndi repülőtér felé kacskaringós, kihalt, autógumikkal és susnyással megspékelt földutakon megyek, míg nem a hosszú út végén egy zsákutcába, azaz a reptérbe botlok. Az utolsó kanyar után, mikor megpillantom a hangárt, egyből izgatott leszek. Odaérve szokatlan sürgés-forgás és lazaság fogad, az iroda nem olyan, mint egy hagyományos konditeremé…

Már elsőre belefutok – tudtomon kívül –  Péterbe, akivel majd össze leszek kapcsolva az ugrás erejéig. Formalitás, papírok, miegymás, egyszer csak már egy piros nadrág és heveder van rajtam - az öltözést egy kis felkészítés követi.

Mikor mindkét tandempár a helyén van, elindulunk a Cessna 182-es típusú,pörgős, turbódiesel-es repülőnkkel az ég felé…mi leszünk a második ugrók. A repülés több időt vesz igénybe, mint az 50 másodperces zuhanás. Repkedés közben – magamat is meglepve – csöndben és eleinte nyugodtan szemlélem a tájat a gép gyomrából, gyönyörködöm a Velencei-tó és – a pára miatt nehezebben kivehető–Balatonban.

Eljött az idő, 4000 méteres magasságban vagyunk, ugrani kell! Felveszem a szemüveget, felkészülök, majd mire odanézek, az ajtó nyitva van és a másik pár már kiugrott. Rajtunk a sor.

Amikor a friss levegő megcsapja az arcomat, máris hevesebben kezd verni a szívem, a lábaim kinn vannak, ugrásra készen állok. A következő pillanatban már arccal előre dőlök a semmibe, majd egy bukfencet követően – ami közben a fejem fölött látom a gépet – elkezdődik a zuhanás.

Ez az érzés olyan, mintha megszűnne minden körülöttem friss, fagyos levegő csapkodja az arcomat, száll a hajam, hajlított banán pózban (széttárt karokkal és kicsit hátrahajtott lábakkal) repülök, és hirtelen nem gondolkozom. Megszűnik az időérzékem, és egészen az ernyő kiengedéséig élvezem a szabadságot, valamint,hogy fejjel ugrok, testtel zuhanok a semmibe.

Ezután már kezd feléledni a tériszonyom,amikor közeledünk a földhöz, annak ellenére,hogy Péter megengedi, hogy kicsit jobbra-balra irányítsam az ernyőnket, (itt siklóernyős dejavu-m támad) .Az éles kanyaroktól megijedek, néha még a szemem is becsukom közben.

Földet érésre felkészülni, lábaim magam elé kinyújtva, úgy, hogy Péter lássa a cipőfűzőimet és zutty...leszálltunk!

Szerencsémre semmi baj nem volt a gyomrommal, csupán remegett minden porcikám és elmúlt a korábbi fejfájásom – hmm, új gyógyszert találtam? :)

Ami fontos: 

Inkább szellemi mint fizikális felkészülést igényel egy adrenalin növelő tandemugrás. Bőven elég egy sportos, kényelmes ruhában és sportcipőben odamenni, az összegubancolódó séró pedig garantált. Miért számít sportnak? A tandemet önmagában nem is, de az ejtőernyőzést extrémsporttá nyilvánították és oktatják is.

Lényeg a lényeg, ez a videó képekben mondja el mindazt, amit átéltem:


Hol? Tandem Team (Börgöndi reptér, Székesfehérvár)
Mennyibe kerül? http://tandemteam.hu/arak.php
Mit vigyél? Sportos felszerelés, bátorság

Pontozás
Helyszín: 10/10
Élmény: 10/10
„Edző”: 11/10

Videó: Láposi Dávid

tovább olvasom →

Rajt:

Az Intouchables, azaz az Életrevalók című filmből sokaknak eszébe juthat az a jelenet, amikor a két főszereplő siklóernyőzik a film végén. Rajtuk és a Hármashatárhegynél ugrókon, valamint azok csodálásán kívül eddig még nem sikerült közelebb kerülnöm ehhez az extrém sporthoz, így éppen itt volt az ideje egy tandem siklóernyőzésnek.

Impressziók:

Nem volt hétköznapi az egész, se konditerem, se időbeosztás, csak egy dolgot fixáltunk: háromkor találkozunk a Visegrádi bobpálya mellett. Mire megérkezek, az oktatóm, Gáspár Stefán már próbálgatja a gyakorlóernyőt, a szelet keresve. Kezdésnek gyakorolunk, ami abból áll, hogy kipróbáljuk milyen lesz élesben a folyamat - gyakorlatilag majd csak futnom kell - illetve várunk a szélre miközben a nap sugarai forrón perzselik a bőrünket – ez bizony szélcsend…

A begyakorlás után elindulunk a cókmókkal a visegrádi sípálya tetejéhez, ahol kis felkészülést követően egyszer csak a völgy előtt találom magam teljes menetfelszerelésben. A már említett szélcsend miatt a nekifutós verzió lép életbe, amelynek már a neve is takarja, hogy mire számítsak…

Az első ugrás előtti félős, ám őszinte mosoly!

A következő pillanatban már nyárfalevélként remegek az ugrás előtt, amikor lenézek a „csupán” 300 méteres magasságból. Stefán kérdezi: „Készen állsz?” Erre én:  „NEM!”…  ez most már úgyis mindegy, hiszen ezután a következő fél perc vezényszavát kezdi el mondani: „Fuss, fuss, fuss!”

Közel az árok, meredek és jajj, nem futok tovább, megállok, dolgozik a túlélési ösztön, kicsit lecsúszok a domboldalon, az ernyő felránt éééés az égben vagyunk! A pillanatok alatt lezajlott manőver után fél tekintettel és összeszorított lábakkal gyönyörködöm a visegrádi várban, a szép kilátásban.
Szinte hang nélkül repkedünk, mint a madarak…nem gondolkozom, az égre és az élményre fókuszálok, igyekszem megélni a pillanatot és hogy ki vagyunk téve az elemeknek; Stefán irányít is, amíg tud a szélcsendben.

Visegrád oioioioio!

Ez nem tart nagyon sokáig, ugyanis közel 3 perc múlva már landolunk is az előttünk lévő nagy zöld terepen, ahová szintén futva kell leérkeznünk – ez nekem nem sikerül, így a hátsómra esek, jajj!

A második siklásunk hasonlóan zökkenősre sikerül, annyi különbséggel, hogy amikor leérkezünk, még az egyik cipőm is lerepül rólam, a nadrágomat a fű színezi szép zöldre, de még ez sem zavar. A gyönyörű idő és a természet egyvelege valami csodálatos élményt nyújt, ha nem épp a szúnyogok lakomáznak a véremből, akkor a tücskök ugrálnak örömmel az összehajtásra váró, már kiterített ernyőn - talán ők is ki akarták próbálni miután láttak bennünket. Milyen izgalmas sport ez! :)

Nem volt nyújtás, se bemelegítés, azonban a szabadban olyan élményt élhettem át, amit eddig csak kevés sport által. A tériszony itt nem perspektíva, át kell lépni rajta, én is igyekeztem legyőzni – igen, tériszonyos vagyok!

Ami fontos:

Mint minden extrém sportot, nem lehet egyszerűen körbeírni, ugyanakkor nagyon is hasonszőrű a siklóernyőzés a vitorlázással, ugyanis itt is nagyban függünk a széltől és annak erejétől.
Önmagában a siklóernyőzés már attól is kemény sport, hogy amíg eljutsz a hegyre, nyomsz egy kisebb fajta túrát a huszonegynéhány kilós felszereléssel.

Hol? Az országban bárhol, ahol hegynek nevezett dombok vannak vagy külföldön
Mennyibe kerül? Elérhetőség: http://skyriders.eu/, a lecsusszanástól a hosszabb repülésig terjed a skála 20-60 euró között
Mit vigyél?  Bátorságot, türelmet (a szélre olykor várni kell), játszós ruhát, vizet, napszemüveget, nyáron naptejet

Pontozás
Kínzó faktor: 10/10
Helyszín: 20/10
Ennyire fáj másnap mindened: 9/10
(Siker)élmény 100% tovább olvasom →