A Vivicittá szó általában két dolgot juttat eszembe: Margitsziget és 2012. Míg az előbbi a rendezvény helyszíne, ez utóbbi volt az az év, amikor először – és akkor azt gondoltam, hogy utoljára – indultam ilyen futóversenyen a barátnőmmel.

Történt ugyanis, hogy újdonsült „futóbolond” barátnémmel kitaláltuk, hogy mi igenis futni fogunk, mert az milyen jó lesz nekünk. Ő már viszonylag gyakorlott volt ezen a téren, én a szigetet addig csak maximum körbesétáltam, vagy bicikliztem. Apropó, amúgy inkább biciklis vagyok, sosem volt erősségem a gyalog galoppolás. Szóval visszatérve az ominózus napra: lefutottuk azt a távot, amire beneveztünk, tök jó pólóval is gazdagodtunk a rajtcsomag jóvoltából, megállapítottuk, hogy profi volt a szervezés, azóta meg pihentettem ezt a témát.

Ez idáig a biciklizés volt a szívem csücske. Eddig...

Az „ellenállásom” kb. ez év elejéig tartott. Ekkor csatlakoztam ahhoz a csapathoz, akik Team Prevention néven már feltűntek triatlon versenyeken. Az a legfőbb céljuk, hogy felhívják a figyelmet a daganatos betegségek megelőzésére, a sport segítségével. A karitatív alapokon működő csapatot e három barátnő hozta létre, majd szépen lassan újabb tagok csatlakoztak hozzájuk, akik egyéniben és váltóban is indulni kívántak velük sport versenyeken. Itt kapcsolódik össze a két történet: félreraktam az egómat és eldöntöttem, hogy az ő színeikben, a csapat eszméit képviselve lefutok egy számomra is teljesíthető 7 kilométeres Telekom Midicitta távot április 19-én!

Idén a futás is csak előkerül (hajrá Team Prevention!!)

Az amúgy 30. születésnapját ünneplő rendezvény második napján az említett táv mellett te is megmérettetheted magad a Telekom Vivicittá Félmaratonon és a 10 kilométeres Vivicittán is.
Ha az első napon, április 18-án csatlakoznál az eseményhez, több variáció közül is választhatsz: lehetőséged lesz Telekom Minicittá távon indulni (2,5 km), ugyanennyit gyalogolni, háromfős váltóban lefutni összesen 6 kilométert, de még egy 700 méteres Családi futásra is nevezhetsz. Kezdjük aktívan a tavaszt!

tovább olvasom →

Amikor meghallod a thai box szót, először Bruce Lee-re vagy Jean Claude Van Damme-ra koncentrálsz? Netán a thai harcosokra, akik izzadtan péppé ütik és rúgják egymást a ringben? Nem mindegy, mi az első gondolatod a sportról, főleg ha arról van szó, hogy a gyerekedet szeretnéd beíratni erre a mozgásformára.

A személyes tapasztalataimat felnőttként szereztem erről a thai boxról. A fegyelmezett, kitartást igénylő edzéseken a stressz levezetés mellett egy hozzáértő edző által vezetett, jó társaságú edzésbe csöppentem bele. Annak ellenére, hogy teljesen friss hús voltam a csapatban ezt nem éreztették velem, még akkor sem, ha kevésbé tudtam akkorát rúgni vagy ütni, mint mások. A sportot érdemes mielőbb elkezdeni (már gyerekkorban), így felsorolok pár érvet amellett, hogy miért is lesz jó az utód(ok)nak, ha ez által edződnek meg!

Íme, 10+1 ok, amiért a gyerekednek thai boxolnia kell:

1. Akár már 5 évesen elkezdheti az edzést.

2. Fegyelmezett kis felnőtté válhat, ha minimum heti kétszer edz.

3. Fejlődik a mozgáskoordinációja és az egyensúlyérzéke, jobb lesz az erőnléte és nem fog egész nap a tévé és a számítógép előtt ülni.

4. A kisebbeket és a nagyobbakat tudásuknak megfelelően két edző külön csoportban tanítja.

5. A légzéstechnikára figyelve megtanulja a rúgásokat és ütéseket, természetesen védőfelszerelésben.

6. (Kis)lányok is járnak, akik a fiúkhoz hasonlóan megállják a helyüket.

7. Megtanulja, hogyan álljon ki magáért akkor is, ha sarokba szorítják, és hogy ne adja fel könnyen.

8. Rájön arra, hogy a lengyel box Magyarországon is kivitelezhető, sőt ez egy aktív mozdulatsor és nem egy ország szokása.

9. Az edzők harcosnak fogják őt nevezni, így felépítik a kicsik egészséges önbizalmát.

10. Játékos küzdelem és fegyelmezett gyakorlatsorok által fejlődhet, miközben az edzők vigyáznak a testi épségére.

+1: Miután elolvastad ezt a cikket és utána beíratod a Fit Club Zugló - Thai box Akadémia edzéseire a csemetét, biztosan nem okoz majd gondot számodra, hogy a gyermeked estére túl eleven, mert itt garantáltan levezeti a fölös energiáit.

tovább olvasom →

Rajt: 

Ebbe nem lehet csak úgy belekezdeni, legalábbis a magyarázásba, de én megpróbálom. Szóval nagyon röviden: nem egy konditermi, bárki számára napok alatt elsajátítható dolog. Nem véletlenül írtam, hogy dolog, kategorizálni sem egyszerű. Egy biztos, a Nia ebből is áll – sok egyéb mozgás mellett – így rossz semmi esetre sem lehet. Sőt mi több, e kettő még abban is megegyezik, hogy nem muszájból mentem/megyek el az órákra, mintha a fogamat húznák.

Impressziók, azaz benyomások:

A Feldenkrais hazai „honosítójával”, Bárdos Adrienne-nel telefonon beszéltem először, ekkor ő meginvitált egy egész napos workshop-ra, amin részt is vettem, valamint azon felül még két órán, akárcsak a többi cikk esetében.
Mi ez a módszer? Körbeírni tudom, illetve az érzéseket megfogalmazni, amelyeket átéltem.

Íme:

Az Aradi utcába érkezem, a földszinti lakásban lévő egyik szobában leszünk. Nem egy helyigényes vagy izzasztó dolog, dupla polifoam elegendő hozzá.

A Feldenkrais elvei között szerepel az is, hogy a testnek nincs szükség bemelegítésre és nyújtásra sportoláskor, csupán arra, hogy az adott tevékenységhez az illető megérkezzen fejben. A test onnantól tudja mit kell csinálnia, hiszen intelligens!

Mindenki a hátán fekszik, becsukott szemmel. Figyelmem a testemre irányul, a ráhangolódás akár fél-egy percig eltarthat. Érkezik az első instrukció Adrienne-től: „Érzékeld a hátadat!”. „Hogy helyezkedik el, hol könnyű, milyen a kiterjedése?” stb.

Ide szúrnám, hogy innentől kezdve ez végig így lesz; kérdéseket fogunk hallani tőle a feladatok mellett, amit a testünkkel csinálnunk kell. A kettőt összekapcsolva az idegrendszer és a test együttműködése lesz soron.

Adrienne a katalizátor, aki kérdésekkel vezeti figyelmünket a testünk különböző pontjaira. A kérdések arra vonatkoznak, hogy mit érzünk vagy kellene éreznünk; nincs jó vagy rossz megoldás, az összes kérdésre sem kell válaszolni fejben, mert mentálisan igen csak lefáraszt!
A legelején egyfajta mozgásmintával indítunk, amit megcsinálok úgy, ahogy tudok, majd óra közben fokozatosan, különböző módon leszek rávezetve arra, hogy a testem megoldja azt a végére, a kiinduló helyzetnél ideálisabban.

Összetett, igen aprólékos mozgás. A kis lábujjunktól a talpunkon át a csípőnkig és a medencénkig mindenre figyelünk a lassú mozgás során, mert minél lassabban csináljuk, annál inkább javíthatja testünk az útját és mehet a jó irányba.

A testem már említett intelligenciája többször megmutatkozik számomra is, amikor egy-egy nehéznek tűnő gyakorlatot „magától megold”. Például, ha addig csak kicsit forgattam el a vállamat az egyik irányba, a „testi intelligencia” most már belevonja a kezet, a bordakosarat és a törzset is a gyakorlatba, hogy könnyebben és dinamikusabban tudjam csinálni a nüansznyi mozdulatokat.
Hiába van csukva a szemem és akarnék elaludni, a testem nem hagyja.

Aprólékos, alhasi, kezes-lábas mozgások, pár perc mozgatás után mindig jön egy kis pihenő kényelmes pozícióban. Aztán vissza a koncentrálásra és újra pihenés!

A végére megértjük az összefüggéseket, és a testünk részeit úgy ismerjük meg, mint amikor biológia órán az általában Samunak hívott csontvázat vizslattuk. Az óra végén talpra állunk, és semmi mással nem törődve, megfigyeljük az érzeteinket.

Az óra utolsó 10-15 perce az érzetek megfigyelésén és a magunkhoz térésen kívül még arról szól, hogy aki akarja, elmondja a saját benyomásait.
Meglepő, hogy a nem megerőltetőnek tűnő pici mozdulatoktól milyen izomlázszerű érzés alakulhat ti egyes testtájakon.

Számomra a Nia új generációját nyitotta meg a mozgásoknak, a Feldenkrais is ezek közé tartozik: mozgás a testeddel más módon. Megtanulom, megérzem a legkisebb porcikáim összefüggését is a nagyobb testrészekkel.

Kitisztítja a testi, lelki letapadásokat, rám ez utóbbi szintén eléggé hatott…

Ami fontos:

Türelemre lesz szükséged, hogy óráról órára te és a tested megértsétek egymást és a mozgás ezen szintjeit. A lassú tempó mellett, és a higgadtságon kívül a becsukott szem is segíti a ráhangolódást. Az egóm olykor közbeszólt, de itt nincs számolás, jó vagy rossz, nem a külvilágra és a többiekre kell a hangsúlyt helyezni. Az anyagcserét nagyon felpörgeti!

Hol és mennyibe kerül?  http://feldenkrais.hu/
Mit vigyél? Kényelmes meleg ruha, víz
Férfi/nő arány: 50% -50%
Korosztály: 24-60 év

Pontozás
Kínzó faktor: 5/10 (nem a kínzásról szól)
Ennyire formál: 7/10
Edző: 11/10
Helyszín: 6/10
Ennyire fáj másnap mindened: 5/10

Fotó: Németh Balázs tovább olvasom →

Rajt:

Ha azt mondom homokzsákkal edzettem, mire gondolsz először? Valószínűleg egy jól teletöltött klasszikus zsákra, amit nagy szenvedések árán emelgetek egy fagyos, téli délutánon valahol a pusztában. Az elv hasonló, de beltérben vagyunk, és nem egy szokványos zsákról beszélünk.

Impressziók:

A terem helye nem változott, mióta legutóbb a capoeira aerobic óra kapcsán jártam itt; továbbra is lehetne egy Walking dead epizódot forgatni az épület bármely részében – a nyüzsgős, kontrasztos konditermet kivéve.

Átöltözöm, majd kifele menet a „Mellett ki!” felirat kapja el tekintetem, de ráerősít a helyes tartásra az öltöző két ajtaja közötti nagy tükör is, ahol ellenőrizhetem, hogy biztos a legjobb formámban lépjek ki onnan – kitolt mellekkel.

És ezután mi fog velem történni? Ágh Csaba edző kezei közé kerülök – legalábbis átvitt értelemben – egy személyi edzés erejéig, ugyanis csoportos órát nem tart.
Egy kis előzetes: Amerikából származik a sandbag eszköz, a TRX-hez hasonlóan katonák által kezdődött a történet. Csak éppen egy kosaras illető fejlesztette tovább a hadsereg (csupán homokzsákot cipeltető) módszerét, mert hátproblémái voltak.

Az, hogy több, mint egy év masszív sportblogolás után – nem beszélve az előtte lévő, pár évvel azelőtt kezdődött sportéletemről – még valami tud nekem komolyabb izomlázat okozni, az igazán nagy elismerést érdemel a részemről!

Több korábbi írásomban is (pl. primal move, metabolic) hangsúlyoztam mennyire fontos a törzs, a hát és a mélyizmok megerősítése. Hogyha csak gyúrsz tök jól fogsz kinézni, de ha az említett izmokat nem erősíted meg, a szép külső egy megalapozatlan és nem feltétlenül jó állóképességet fog takarni. Nem mellesleg azért is gyenge a törzsünk, mert sokat ülünk…

A bemelegítés klasszikusan zajlik (végtagok átmozgatása: fej, karok, lábak, velejárók).
Két sandbag is rendelkezésemre áll az edzéshez (micsoda véletlen, pont passzol a ruhámhoz), mindkettő hat kiló körüli, az egyikben víz a másikban homok van. Az előbbi a nehezebb, de az utóbbi sem kutya. A sandbag egy király dolog, mivel halmazállapotánál fogva mozog belül a „cucc”, így a testemnek folyamatosan alkalmazkodnia kell és tartania a kialakult  helyzetben a zsákot. Új ingert kapnak eddig nem vagy alig használt izmaim, juppijé! Szóval nem unalmas!

Csabi szaktudása az égig ér: edzés közben mindent számomra érthetően magyaráz el: mikor, hol kell megfeszíteni az izmaimat és miért!? Kezd teljesen letisztulni bennem a test anatómiája annak ellenére, hogy nincs edzői végzettségem.

A magyarázások között alsó- és felsőtesti próbákat végzek, egyelőre az alapgyakorlatokat csinálom. Nem semmi, hogy itt-ott mennyire kell tartanom a csípőmet, feszítenem a fenekemet és figyelni arra, hogy a  lapockámat összezárjam, miközben egyenes a hátam – és mindezt egy időben.

Tricepsz erősítés

A fejem és a vállam fölötti átemelést ciklonnak nevezzük, nekem inkább hasonlít egy varázsköpeny felvételére:

Kellenek a felhúzások és az oldalirányú mozgások is, hiszen így hangolódik össze a test két oldala és erősödik a törzs.

A kitörést sem felejtjük ki, amit megtudtam, hogy lehet a megszokottnál jobb módon is csinálni (hátrafele). Ennél a póznál fontos, hogy csak a felsőtest fordul el, a csípő szemben marad a tükörrel. Könnyűnek tűnik, de kevésbé lesz az, ha a képre nézve fejben hozzáadsz hat kilót.

Kitörés és oldalak összehangolása 

Hallottál már a maci guggolásról? :)

Nem láttam még macit guggolni (sandbag-gel sem) :)

Huhh!

Ezeket összekötve nyomjuk tízesével felsőtestre és alsótestre dinamikus gyakorlatokkal, majd 30 mp. munka, 10 mp. pihenőidővel, több kör alatt. Cserebere is van, egyszer a homokkal, máskor a vízzel töltött zsákkal edzek.

Csabi is mozog velem, ha megállok erélyesebben rám szól, hogy csináljam tovább. Közeledik a vége…
Kész, vége, el is múlt a másfél óra, amit nyújtással zárok!

Nyújtás közben szigorúan meg kell fogni a fülcimpát :)

Ami fontos:

Iszonyatos, több napig tartó izomlázra felkészülni! A leírtakon kívül Csabától azt is megtudtam, hogy a szülés előtt álló nőknek nagyon fontos a mélyizmaik erősítése, amit a pilates és a jóga mellett a sandbaggel is megtudnak tenni – akár utólag is.

Hol? Fitness Factory, Budapest XIII. Róbert Károly körút 54-58.
Mennyibe kerül? 6000-30.000 ft (ebbe nem tartozik bele a terem belépője, részletekért érdekődj Csabánál)
Mit vigyél? edzőruha cipővel, víz, törölköző

Pontozás
Kínzó faktor: 10/10
Ennyire formál: 10/10
Edző: 11/10
Helyszín: 10/10
Ennyire fáj másnap mindened: 11/10

Fotó: Lindmayer Zsolt 

tovább olvasom →

Egy szólásmondással élve: nincsenek véletlenek. Az amúgy is sportos Demeter Nikolett amikor először látott iroman-t eldöntötte, hogy bármi áron, de ő is végigcsinálja egyszer. Az álmát valóra váltotta, olyannyira, hogy azóta komoly szintre lépett: hetente hatszor edz, extrém triatlonozik, olykor ingázik  Magyarország és Panama között, emellett még dolgozik, és mentálisan is fejleszti magát a versenyekre. A példamutató, csinos, energikus lánnyal személyesen beszélgettem.

Demeter Nikolett

Négy éves korodban apukád tanított meg úszni téged, amit a vízilabdázás követett; azonban a triatlonban az úszás mellett még két másik szám is szerepel. Mikor kerültek be azok is az életedbe?

Kezdjük a bringázással: amikor kicsi voltam nagyon szerettem biciklizni hétvégi szinten, vagy csak néha mentünk egy kört haverokkal. Versenyzés szintjén akkor kezdtem el űzni, amikor kitaláltam, hogy végigcsinálok egy ironman-t – ez 2013 januárjában volt. Eleinte szokatlan érzés volt átszokni az országúti biciklire a hagyományoshoz képest. A futás korábban olyan szinten volt része az életemnek, hogy a vízilabdás alapozó edzéseim kapcsán 3-5 km-es távokat futottam; 2012-ben kezdtem el „normális” távokat futni a maratonra való készülés miatt, ami amúgy a Balatonon volt. Így állt össze a kép mostanra, bár elég sok tapasztalatot szereztem, még van mit tanulnom, hiszen nem egyszerű úgy összeállítani az edzéseket, hogy mindegyik sportra ugyanannyi idő jusson.

Melyik a kedvenced a három közül?

Ez egy jó kérdés. Imádok úszni, főleg mert akkor ér a legnagyobb sikerélmény egyelőre. A triatlonosoknál általában ez a legnehezebb rész, ha nem volt még vízi sport előéletük. Viszont mind a hármat nagyon szeretem, mert így változatosak az edzéseim. Ha sokáig ugyanazt csinálnám, akkor egy idő után megunnám. Mert egy sport nem elég!

2011-ben kerültél a triatlonnal közelebbi kapcsolatba Mexikóban. Mi az, ami megfogott ebben a sportágban?

Ami megfogott benne az kifejezetten az ironman volt. Az elsőt Cozumelen (Mexikó) láttam, és annyira megtetszett, hogy elhatároztam: én is végig akarom csinálni! Eleinte csak elkezdtem edzeni, és megismerni, milyen versenyezni úgy, hogy egyszerre három sportot űzök. Kezdetben olimpiai rövidebb távokat mentem, majd itthon az első triatlon versenyem Orfűn volt, utána Mexikóban, majd tavaly év végén jött az ironman. (Ez utóbbi 3,8 km úszásból, 180 km bicikliből, 42 km futásból áll - egymásután.)

Versenyeztél a mexikói nemzeti bajnokságban és Panamában, futottál maratont a Balatonnál és Mexico Cityben is. Melyik a számodra legemlékezetesebb ezek közül?

Az első maratonom a balatoni volt, amely azért maradt emlékezetes, mert az első versenyem alkalmával sokkal jobb időt futottam, mint amit terveztem, így 4 óra helyett 3 óra 37 perc alatt értem a célba. Tavaly futottam a Mexico City maratont, ott 5 percet javítottam az időmön, amivel kvalifikáltam magam a bostoni maratonra, bár sajnos oda nem jutottam el más programok miatt, de talán majd a következőre!

A sikereid mellett már szponzoraid is vannak, hobbiként vagy hivatásként tekintesz erre a sportra? Számít a kor ebben a sportágban?

Két dolog van az életemben, amely szerint alakítom a mindennapjaimat: a sport és a hivatásom. Általános orvosként végeztem, de már az egyetemen elindultam a sporttáplálkozás irányába, most már főleg ezzel foglalkozom. A kettőt igyekszem összeegyeztetni, hiszen összefüggnek, bár tanácsadóként szerencsére rugalmas az időbeosztásom. A sport terén a profizmus felé kacsintgatok, de javítanom kell még az időmön ahhoz, hogy legyen értelme bekerülni a profi kategóriában versenyezni. Az iroman-eket harminc év körül érdemes elkezdeni, mert abban a korban válik annyira éretté, és fejletté az ember, hogy képes a mentálisan is kemény versenyeket végigcsinálni.

Miután átestél a holtpontodon, de fáradt is vagy, hogyan tudod magad mentálisan tunningolni?

Ezt csak úgy lehet elérni, hogy egész évben erre készülök, a versenyen már csak azért is megcsinálom, mert tudom mennyi időt, energiát és pénzt fektettem bele. Ott már annyira fel vagyok spannolva adrenalinnal, hogy végigcsinálom. Nálam ez egy jól megfogalmazott cél volt, eszembe se jutott, hogy fáradt vagyok, csak hogy valóra váltsam az álmomat. Sok személyiségfejlesztő és mentálisan felkészítő könyveket olvasok, és motivációs videókat nézek, szerintem hosszútávon ez így működik jól.

Itt jönnek képbe azok az erények, amikre az egyetem melletti aktív sportolás és a vízilabda meccseid tanítottak meg?

Ezek is hozzátartoznak. A sport és az élet ilyen szempontból összefügg, hiszen mindkettőnél vannak kitűzött célok. Ha az egyik esetében sikerül elérni a célomat – pl.: le tudok futni egy maratont – akkor valamilyen családi élettel kapcsolatos dolgot is meg tudok valósítani: ha egyik ment, a másik is fog!

Extrém triatlon versenyen is részt vettél, ez mit takar?

Szeretek eltérni a normál átlagtól, ezek a versenyek a környezeti adottságok miatt extrémek. Például mocsaras részen, hegyvidéken, homokos tengerparton van a pálya, amin végig kell mennünk. Nem lehet országúti biciklivel menni, csak mountain bike-kal, a futás része abból is állhat, hogy fel kell mászni egy hegyre. Ezekre a helyekre sok tapasztalat szükséges. Nagy célom elindulni a Norvégiában minden évben megrendezett Norseman Extrém Triatlon versenyen is!

A felsorolt eredményeid közül melyikre vagy a legbüszkébb?

A 2013. december 1-i iroman-emre, nemcsak azért, mert első alkalom volt, de a kategóriámon belül top 10-ben végeztem.

Panamában élsz a pároddal, amikor van időd, és hazalátogatsz, hogyan asszimilálódsz a magyar környezethez és időjáráshoz?

Az első egy-két nap mindig nehezebb, a nyelv miatt is, mert kint folyamatosan spanyolul beszélek, kivéve amikor, haza telefonálok. Amikor hazajövök – habár nem felejtettem el a nyelvet – az elején csak spanyolul gondolkozom. Az időjárás teljesen különböző a két országban, vártam már, hogy hazajöjjek a hidegbe. Tavaly szerintem én voltam az egyetlen, aki örült a márciusi hónak, úgy érzem a szervezetem igényli a hideget is. Az időeltolódás hat óra Panamához képest. A repülőúton már elkezdek akklimatizálódni, és ami fontos, hogy másnap már egyből elmegyek edzeni.

Milyen különbségek vannak a kinti és az itthoni konditermek között?

A normál edzésperiódusom mellett akkor járok általában edzőterembe, amikor jóga és pilates órákra megyek, erősítő edzéseket csinálok, vagy a futópadon futok (a futósebesség ritmusának eltalálása miatt hasznos). Ez edzőteremtől függ, bár kint mindig sokan vannak a konditeremben munka előtt. Nagyon odafigyelnek arra, hogy ki miben edz, milyen színt visel, és hogyan kombinálja össze például a fejpántot a cipővel.

Egy héten átlagban hány órát és mit edzel?

Hetente hatszor edzek, egy nap mindig pihenő, ami általában a hétfő. Kombinált edzéseim vannak, (úszás-futás, bringa-futás vagy úszás-bringa) ami azért is fontos, hogy a memóriámba belevésődjenek a triatlon váltásai. Abban az esetben, ha hosszabb bringás edzésem van (100-120 km/nap) hétvégén (az általában 4-6 órát vesz igénybe a távtól függően), akkor csak bringázok, és egy nagyon keveset (2-3 km) futok levezetésnek. Aktív felkészülési időszakban 25-30 órát töltök sporttal heti szinten. Imádok reggel edzeni, általában öt óra körül kezdek, így ha 4-5 órát mozgok, 10 órakor már végzek is vele, és tudom csinálni a nap többi részét.

Mozgás közben kikapcsolsz, zenét hallgatsz, vagy tudatosan motiválod magad a következő megmérettetésre?

Ilyenkor is edzem magam mentálisan. Nagyon kevés alkalommal fordul elő, hogy nincs kedvem edzeni, általában már várni szoktam, és pozitívan indulok neki. Futás közben tudok gondolkozni más dolgokon, szeretek kültéren mozogni, mivel ha erdőben vagy a tengerparton edzek, már eleve érnek ingerek, és észre sem veszem, hogy már 5 km-en vagyok túl. A bringánál az országúti közlekedés miatt oda kell figyelnem az autókra vagy az állatokra, amelyek éppen át akarnak haladni az úton, ott annyira nem tudok elvonatkoztatni, koncentrálnom kell, és sokszor abban fáradok el jobban. Az úszás számomra a leglazább, közben nagyon sok mindenen szoktam gondolkozni. Amikor általános iskolás voltam előfordult, hogy úszás közben gondolkoztam a házi feladatom megoldásán.

Számodra már felér egy részmunkaidős állással a sport. Milyen tanáccsal szolgálnál annak, aki ritkán sportol és küzd a „nincs kedvem elmenni edzeni” állapottal?

Tisztában vagyok vele, hogyha valakit nem szoktattak hozzá kis korától fogva az aktív mozgáshoz, annak ez nehéz. Nekem teljesen természetes, nálunk ez nem volt gond, mert apukám testnevelés tanárként dolgozott, és teljesen normális volt az, hogy mindennap sportolt valamit a család. Olyan szintre kell eljutni a sport területén, hogy élvezze az ember, találja meg azt, ami miatt szereti. Ha valamit nem szeret, akkor keresse meg azt a sportot, amit igazán, szívből tud csinálni, ami miatt már délelőtt be van sózva, hogy este ott lehessen az órán, és mozogjon.

Nikivel 

Fotó: Lindmayer Zsolt  tovább olvasom →

Rajt:

Egy hozzám közel álló személy, azaz Posta Reni már mesélt nekem a spártai edzésről, ahova jár. Gondolom már most kitaláltad, hogy én is vele tartottam a következő alkalommal…:)

Impressziók:

A közvetlenül a Marina parton lévő teremhez tartunk Reni, a fotós és én. A gyönyörű napsütésben egy pillanatra elgondolkozom, hogy ha pár fokkal melegebb lenne, akkor kinn is tarthatnánk egy edzést. Szerencsénkre egy földszinti „üvegkockában” lesz az óra, ami a Dunára néz, így két gyakorlat között tudok gyönyörködni a napsugarakban.

A dolog sport része: adott egy tapasztalt edző, a másfél órás személyi edzés és két mozgásra elszánt delikvens. Az öltözőt nem fitogtatom, hiszen imádom, hogy tiszta és nem vagyunk sokan, még a gimis szekrények is szimpatikusak. Bejön az összhang, ugyanez vonatkozik a falakra és a sporteszközökre: ahova nézek élénk színeket látok.

Nem is húzzuk tovább az időt, máris kezdünk a bemelegítéssel, amit (én a rücskösebbik) hengerrel teszünk meg, ahogy az a képen is látható – ejha, ettől tényleg átmelegszünk.

Időközben azért végigfuttatok egy elemzést a fejemben, hogy mi is történt Spártában a gyengékkel (leginkább gyerekekkel)? Letaszították őket a Taigetosz szakadékába! Ha bénák leszünk itt csak a Duna jöhet fel opcióként…:)

Szerencsére nem tűnünk ügyetlennek, sőt! Ez elsőnek akkor bizonyosodik be, amikor szemben állunk a fallal, ahová Attila a hátunk mögül dobálja a labdákat, nekünk csupán el kell kapnunk őket. Pulzusfelpörgető, vicces és játékos egyben.

Hát, még amikor a traktorkereket kell ütni egy ütővel, ami kimondottan élvezetes számomra: „Kezet fel, fenék behúz és csap!”. Ha nem csapkodom, akkor épp ütemre ugrálok rajta, míg Reni egy másik gyakorlatot végez, aztán cserélünk.

Eközben a Linkin Park válogatás album süvít a háttérben, felébreszti bennem azt az érzést, amikor még tiniként hátrafordított övtáskával, csuklópánttal, „linkines” pólóban járkáltam az utcán ezt a zenét hallgatva. Kívülről fújom az összes számot.
Az edző javít, ha kell, persze magyaráz is, hogy mit, mikor miért és hová.

Szabadúszó elfoglaltság a pihenő alatt

Ha épp nem eszközökkel csinálunk valamit, akkor mászunk, kúszunk, akárcsak a primal move-ban.

A hasizom erősítése és a szokványos statikus fekvőtámasz sem a megszokott módon történik:

Mindemellett a saját magam sikeres felhúzásának – mint megtudtam, ennek az egyik alapja az edzett lapocka körüli izmokban rejlik – eufóriáját is átélem, igaz némi rásegítéssel:

Nagyon bírom a funkcionális edzéseket , ez már bebizonyosodott az ABS kapcsán is! A szépségük, előnyük – nekem most hátrány, mert nem tudok mindent felsorolni –, hogy egy adott gyakorlatot többször és többféle módon lehet megcsinálni, hát még ha az összes többi eszközt is alapul vesszük, hiszen mi csak párat használtunk.

A kedvencemet hagytam a végére: a traktorgumi "szétütése" nemcsak stresszlevezető, de nagyon jó erősítő hatása van

A nyújtás hasonlóképp fejeződik be, mint ahogy az edzés elkezdődött annyi különbséggel, hogy lassan húzzuk végig a testünket a már említett hengeren.

Az edzés végén. Köszönjük Attila!

Renivel

Ami fontos:

Ne ijedj meg a nevétől és attól sem, hogy az emberek közben kívül mászkálnak és olykor bekukkantanak a „kockába”. Ide kell a kitartás, a mélyizmok és a törzs szerepe pedig elengedhetetlen még akkor is, ha csak lájtos az edzés!

Hol? Budapest XIII., Spartan Bay - Marina Part
Mit vigyél? edző ruha, törölköző, víz
Mennyibe kerül? 3000-6000 ft, függ attól is, hogy egyéni vagy csoportos órán veszel részt

Pontozás

Kínzó faktor: 9/10
Ennyire formál: 8/10
Edző: 9/10
Helyszín: 10/10
Ennyire fáj másnap mindened: 7/10

Fotó: Láposi Dávid tovább olvasom →

Harkányi Árpád és Zárug Zita 2011 júniusában indultak világkörül nászútra bringával. Azóta folyamatosan úton vannak, a bringáik nagyon jól bírják a strapát, ahogy ők is, hiszen már több, mint 31.000 kilométer van a hátuk mögött, és még jövő őszig úton lesznek. A feleség, Zita avatott be abba, hogy hogyan készültek fel az útra, mi a kedvenc élményük, mennyire kovácsolta össze őket a túra, és milyennek látják a magyar bringa kultúra szintjét a külföldhöz képest.

Árpi és Zita

Merre várható, hol ér el benneteket a karácsony napja, valamint hol kezditek el az új és egyben ezt a túrát lezáró éveteket?

Nem tudjuk még, hogy hol leszünk karácsonykor, de valahol Guatemala vagy El Salvador környékén. Az új évet is valószínűleg ugyanott fogjuk tölteni. Bizonyosat ennyire előre nem tudunk mondani, csak az biztos, ami már megtörtént. :)

Visszamenve az időben addig a bizonyos 2011-es júniusi indulásig: előzetesen hogyan készültetek fel a túrára? Kerestetek szponzort és mindennap edzettetek?

Nagy rohanás volt az indulás előtti év, különösen az utolsó hat hónap. Esküvőszervezés, oltások, vízumok beszerzésével, információgyűjtéssel és a szponzorokkal való egyeztetéssel telt, amire sok idő és energia ment el. De megérte! Már az egy csoda volt, hogy sok olyan vízumot előre megkaptunk, amelyeket csak az anyaországokban lehet beszerezni. Edzeni nem edzettünk, ez nálam nem különösebben volt érdekes, mert mindig is úgy gondoltam, hogy én nem sportember vagyok, hanem utazó – kerékpáron. Volt teszt-túra, amikor eltekertünk Rómáig, de nem erősítés céljából, hanem azért, hogy a frissen kapott rekumbens kerékpárokat kipróbálhassuk. Nehéz volt. Ahogyan az út eleje is, de körülbelül két-három hét alatt megerősödtünk annyira, hogy már nem kellett aggódnunk az út fizikai oldala miatt.

A világkörüli utatok során mennyi volt az átlag legmagasabb tekerésetek egy nap?

137 km, szembe szélben, sivatagban, 40 és 50 kilogrammosra pakolt kerékpárokkal Türkmenisztánban. El kellett érni a határt...A napfelkelte előtti sötétben indultunk, naplemente utáni sötétben érkeztünk, de ennek így kellett meglennie. Az átlagunk körülbelül 60-90 km között mozog naponta, attól függően, hogy milyen a terep, az időjárás, a szélirány, a kedvünk, mennyire vagyunk éhesek, mikor megy le a nap, és sorolhatnám még.  Nem vagyunk amúgy a „legek” megszállottjai, hiszen ez nem verseny, hanem nászút! Néha előfordul, hogy valamiért meg kell tolnunk a túrát és sietnünk kell, például az imént említett határzáráshoz odaérni, vagy a csak kéthetente közlekedő hajót elérni, ilyenkor nincs mese, menni kell. De  mindezek csak nagyon kevés alkalommal fordulnak elő. Az egyik büszkeségem, amikor 100 kilométert tekertünk le Tadzsikisztánban a Pamír magashegyi úton, 4000 méteres magasságban, ahol már kevesebb a levegő, ráadásul épp hasmenésem is volt; el kellett érni a következő házat, mivel hó volt és hideg, nem tudtunk volna hol aludni.

Ennyi kilométer megtétele mellett odafigyeltek a nyújtásra is?

Húha...nem. Szerintem még sosem nyújtottunk egy tekerés után sem. Kellene? Árpi szokott nyújtani, ha kimegy futni, de azt azért, mert a futás merőben más izmokat mozgat meg, és nem szeretne szenvedni, ha visszaül másnap a biciklire.

Mik a legfőbb változások, amelyeket a külsőtökön és a belsőtökön egyaránt észrevettetek az utatok hatására?

A külsőnkön a legegyértelműbb a változás, legalábbis a külső szemlélő számára. Az első pár hét/hónap alatt alakult ki az alapvető fizikumunk, amiből gyakorlatilag mind a mai napig élünk. A betegségek hatására (lázas hasmenések, gyomorrontások) fogytunk le sokszor drasztikusan, ez jellemzően az indiai szubkontinens területén volt így, akkor nagyon vékonyak voltunk. Mostanra már több rajtunk a zsír, de ez nem különösebben zavar minket.

A belső változásokat nehezebb nyomon követni, és többnyire nehéz is róla beszélni. Nyitottabbak, nyugodtabbak, felszabadultabbak lettünk, a hirtelen jött változások nem zavarnak meg bennünket.  Amitől egy átlagos nyugati ember kiakad és veri az asztalt, hogy ő nem erre fizetett be, mi csak a vállunkat vonogatjuk, hogy „majd lesz valahogy”.

A Pamír magashegyi úton

Előfordult baleset vagy olyan szituáció, amikor valamelyik bringa „bedöglött”?

Volt pár törés, de nem közúti balesetből adódóan. A csomagtartók törtek el (az egyik épp most is), ez a túlterhelés miatt volt, ugyanis túl sok a holmink. Egyszer eltörött Árpi biciklijén a felfüggesztés fölötti tartórúd, de már aznap postára is adta a szponzorunk a pótalkatrészt. Volt pár defekt, egy-két kábelt ki kellett cserélni, új fékpofákat kellett betenni, de ezek kopóalkatrészek, ezért ez természetes. A fekvőkerékpárjaink rettentően strapabíróak, sokak csodálatát elnyerik, hogy milyen jól teljesítik a több éves erős terhelést.

Amellett, hogy – feltételezem – még inkább összekovácsolt titeket ez az út, van energiátok arra, hogy összevesszetek? 

Igen, van, de ezek csak összezörrenések, és csak akkor, ha az egyikünk (vagy mindkettőnk) fáradt, nyűgös vagy éhes. Vagy amikor Árpi mindig benne hagyja a zsebkendőit a nadrágzsebben a mosáskor. Ezek a „veszekedések” nem tartanak öt percnél tovább, mindig bocsánatot kérünk egymástól és kiengesztelődünk. Ez fontos, nem fekszünk le haraggal, hiszem még egy banálisnak tűnő probléma („Miért etted meg az összes müzlit?”) is tud haragként emészteni, ha nem beszéljük meg.

Indonéziában, a Bromó vulkán kráterében

Kitudnátok emelni egy (vagy akár több) olyan eseményt, ami nagy hatással volt rátok?

Nem igazán. Nagyon nehéz kiválasztani ennyi élményből kettőt-hármat. Illetve az egész utazás maga, hogy kitesszük magunkat a nagyvilágnak, milliónyi emberrel találkozunk, százféle kultúrát megismerünk, folyton más ételeket eszünk, új nyelvekkel ismerkedünk. A tény, hogy elég bátrak voltunk nekiindulni, azt hiszem, ez az első lépés volt a legnehezebb!

Melyik város/ország az, ahova bármikor visszamennétek mindezek után akár repülővel is?

Az egész világ! Mindegyik ország adott nekünk annyi csodát, amiért szívesen elmennénk „még egy körre”. :)

Szerintetek milyen szinten van a magyar bringás kultúra a külföldihez képest? 

Amennyit innen, az interneten és a barátok elbeszélései alapján valamint a három évvel ezelőtti tapasztalataink alapján látunk, az nagyon pozitív. Sokan ülnek biciklire és egyre jobb az autós-kerékpáros viszony. Nagy örömmel látjuk például a Magyar Kerékpáros Klub tevékenységét is, akik folyamatosan tesznek azért, hogy a kerékpáros helyzet egyre jobb és jobb legyen. Valóban van pozitív változás, és kezdik egyre többen meglátni a lehetőségeket a kerékpározásban. Mire mi hazaérünk, egy burjánzó kerékpáros társadalommal fogunk találkozni. Ehhez képest a legtöbb országban ahol jártunk, alulfejlett a kerékpáros kultúra a magyarhoz képest, talán csak Sydney-t és egy-két másik nyugati város központját hozhatnánk fel követendő példaként.

Bangladesben

Ha hazaértek ősszel, szerintetek lehetséges, hogy ismét útra keltek majd valamikor, mert unni fogjátok a világjáráshoz képest ingerszegény Magyarországot? 

Magyarország nem ingerszegény! Rengeteg csoda és felfedezni való van a mi szép hazánkban, rengeteg dolgot lehet otthon megnézni vagy csinálni! Elég csak egy akármilyen hazai turizmussal foglalkozó honlap vagy iroda felhozatalát megnézni, vagy ebben a témában olvasni és rájön az ember, hogy sokkal több dolog van otthon, mint azt elsőre gondolja. Több, mint ezer éves kultúra, szép ország, van mit nézni! A terveink között szerepel, hogy végigjárjuk az Országos Kéktúrát, illetve hogy sokat és minél többet kiránduljunk otthon.

Forrest Gump habár más ok miatt kezdett el futni, de mire átért Amerikán seregnyi ember követte őt. Nektek akadtak követőitek az utatokon akár csak egy szakasz erejéig?

Nekünk Magyarország határáig voltak útitársaink, illetve Temesvárig négyen voltunk, aztán Isztambulig hárman. Útközben akadtunk össze több más kerékpárossal is, akikkel – mivel egy irányba mentünk – összefonódott az utunk hosszabb-rövidebb szakaszra. Nemrég egy magyarországi hölgy vette fel velünk a kapcsolatot, akivel együtt fogunk tekerni egy darabon ha sikerül kijönnie ide Közép-Amerikába.

Valamint szeretnénk, ha a magyar határtól minél többen csatlakoznának hozzánk, amikor hazaérkezünk. Hogy pontosan melyik határnál lépünk be az országa, azt még nem tudjuk, de minden információ kint lesz a honlapunkon és a Facebook oldalunkon is.

A ti esetetekben már nem csak mindennapi motivációról, hanem küldetésről beszélhetünk. Szerintetek mitől lesz egy igazi sportember kitartó?

Nem igazán tartom magam sportembernek, de tény, hogy komoly fizikai teljesítményt mutathatok fel ezzel a 31000 letekert kilométerrel. Pont mivel nem érzem magam sportembernek, és nem igazán mondhatom el magamról, hogy rettentő izmos lennék, ezért tudom tapasztalatból mondani, hogy minden a fejben dől el. Én csak egy pesti lány vagyok, semmi több, mégis le tudtam tekerni azt a 137 kilométert, vagy azt a másik 100-at, magashegyi körülmények között. Tudom, hogy képes vagyok rá, így megteszem.

tovább olvasom →