Aktív cápakutató, újságíró és johannita lovag, aki egykor még ügyvédként is tevékenykedett, de jelenleg „szabad búvárkodó”. Elter Tamással beszélgettem nem mindennapi életútjáról!

Elter Tamás

Igen izgalmas sorsod során hogy kapcsolódtak össze ezek a sokrétű mesterségek és milyen szakaszait ölelték fel az életednek?

Jogászként kezdtem a pályafutásomat, de a kaland már akkor is erősen bennem volt. Mindig is sportoltam és vonzottak a kalandok. Részben családi tradíciók okán sokáig lovagoltam és gyerekkorom óta vonzott a víz, így a búvárkodást is kitanultam, de a levegő sem volt egy idegen közeg számomra.

Földön, vízen, levegőben…

Igen, végül is így értek egymásba ezek a hobbik, amelyek később életmódként és hivatásként funkcionáltak. A búvárkodás eleinte csak hobbi volt, majd életem egy szakaszában oktatóként a kenyérkereseti lehetőségem.

Azt mondják, mindig akadhat az életünkben egy olyan apró,de döntő momentum, amely a nagy dolgok felé hajlítja az ember életútját. Emlékszel-e ilyen, a későbbi életutadat meghatározó gyermekkori momentumra, vagy élményre?

Igen, emlékszem. 11 éves koromban kaptam egy könyvet a tengerek élővilágáról, amit ábrándozva olvasgattam és csodáltam a benne lévő képeket. Akkortájt jutottam el először az Adriára is, aminek az emléke máig élénken bennem él; az akkori Jugoszláviában egy augusztusi késő délutánon, a mai Montenegró területén értük el a tengert. Amikor felértünk egy kaptató tetejére és kiszálltunk a buszból, akkor pillantottam meg életemben először a lemenő nap fényében csillogó hatalmas víztükröt. Ott éreztem meg a sós levegő illatát is, és hallottam először a tenger morajlását. Ez egy életre szóló élménynek bizonyult.

Ott és akkor a víz szerelmese lettél. Mikor merültél először?

Az se tegnap volt, kb. az 1970-es évek végén. Először csak légzőcsővel, majd légzőkészülékkel. Habár akkoriban nem nagyon lehetett még utazni, nekem volt szerencsém eljutni a Vörös-tenger afrikai partszakaszához. Az egyiptomi részen akkor még szállodák sem voltak, így én úgy láttam a Vörös-tengert, mint anno Cousteau kapitány.

A búvárfelszerelés mennyire volt akkoriban korszerű?

A technika oldaláról a búvárkodás egy konzervatív sport, működési elvét tekintve ugyanazt használjuk, amit anno Cousteau kifejlesztett 1943-ban, de persze a komfortosság, az ergonómia és a búvár computerek tekintetében abszolút érezhető a fejlődés. A computer megkönnyíti a merülés végrehajtását. Régen minden alkalom előtt táblázatok alapján számoltuk ki az egyes határértékeket, ma már ezek az eszközök automatikusan végzik el ezeket a számításokat. Tehát biztonságossá és kényelmessé vált ez a sport az elmúlt évtizedekben.

Volt olyan momentum vízi pályafutásod alatt, ami különösen megmaradt az emlékeidben?

Rengeteg ilyen esemény volt, de hozzá kell tennem, nekem minden egyes merülés egy nagy kaland. A tenger alatti világ nem egysíkú, hiszen teljesen más egy hajóroncsot felfedezni és más a korallzátonyok közé vagy távol a szárazföldtől a nyílt vízen merülni. Évtizedek távlatából nehéz így kiemelni az úgymond legnagyobb élményemet, de talán az egyik ilyen pillanat az volt, amikor életemben először találkoztam össze a felszín alatt a hírhedt nagy fehér cápával …

Itt jön elő a cápakutatási szenvedélyed ismét, leginkább állatokhoz kötöd ezeket a szép alkalmakat.

Állatokhoz és hajóroncsokhoz. Eddig mintegy két tucat hajóroncs felderítésében volt szerencsém részt venni ,és remélem, hogy ez a szám még emelkedni fog a közeljövőben.  Pont a következő év júniusában lesz egy víz alatti filmforgatással egybekötött roncs expedíciónk, ahol az Adriai-tenger néhány különösen híres és titokzatos roncsát kutatjuk meg speciális technikák alkalmazásával. Az expedíció egyik „terméke” egy nagyon izgalmas, 3D dokumentumfilm lesz reményeink szerint. 

A „hétköznapi” búvárkodásnál maradva…nekem már volt szerencsém merülni veled. Ha valaki eldönti, hogy ezt a sportot akarja űzni, milyen felkészültségre, affinitásra van szüksége?

Mindenhez kell affinitás. Nincsenek speciális előfeltételei a búvárrá válásnak, megfelelő egészségügyi állóképesség, jó vízállóképesség (úszni is kell tudni egy búvárnak a tévhitekkel ellentétben) és egy tanfolyam elvégzése. Pár hét alatt búvárrá tud válni az alapokat megszerezve, ezt onnantól fogva lehet fejleszteni. Kell egy rutinosság a víz alatti világhoz. Meglátásom szerint ez a sport olyan, mint a kábítószer, aki ráérez az ízére, azt igen könnyen el tudja kapatni.

Mit gondolsz arról, ha valaki azt mondja, hogy a búvárkodás nem sport?

Aki ezt mondja, az meglehetősen tudatlan szerintem. Minden olyan tevékenység, amely az izmainkat és a szellemünket is megmozgatja az én értelmezésem szerint sporttevékenység. Egy-egy merülésen ugyan könnyeden érezzük magunkat, de valójában ez egy kemény fizikai munka, ugyanis mélyvízi merüléskor 1 kg súlyt és 1 liter vizet is veszíthet a testünk. Egy órás légzőkészülékes merülés során végig uszonyozni, miközben a tájat felderítjük: ez mind megmozgatja az izmokat a fejünkkel együtt, mivel egyfolytában figyelnünk kell, sport ez a javából.

Meséltél a jövő évi expedícióról, mint tervről. Ezt leszámítva milyen elképzeléseid vannak az elkövetkező öt évedről?

Ami a búvárkodást illeti nekem a cápák a nagy kedvenceim, akiket az elmúlt években tudatosan szemléltem, így elég tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy a tudásomat egy róluk szóló könyv formájában megjelentessem. Nekem régi nagy álmom, hogy a nagy fehér cápa életmódjáról, viselkedéséről készítsek egy filmet, amihez már kezd összeállni a víz alatti fotósokból és operatőrökből álló csapat. Ez alkalomra tervezem - kellő mentális és fizikai felkészültséggel - hogy szabadon, ketrec nélkül merüljek le a cápák közé; erre még magyar viszonylatban nem volt korábban példa.

Mit üzensz a Move it, Blondie olvasóinak?

Ha igazán szép, tartalmas, élményeket adó sportra vágynak, akkor próbálják ki a búvárkodást! Van élet az aerobic mellett is.

tovább olvasom →

Rajt: 

Korábban maximum a tévében láttam búvárokat és sem velük, sem pedig a tengerrel nem volt különösebb kapcsolatom, a nyári lubickolások kivételével. Most azonban gondoltam egyet és a listám élére került a búvárkodás!

Impressziók: 

Az Aquaworld vízi birodalom halljában Elter Tamás, az oktató éppen elmagyarázza mit  fogunk csinálni, mire számítsak. Elsőre csak pislogok és nézek, mint hal a szatyorban, de hát itt vagyunk, medencés kalandra vágyok, vágjunk bele. Az Octopussy Búvárközpontnak külön elkerített szekciója van a hosszú mély medencében, na ez lesz a mi részünk.

A bevezető magyarázatok alapján  az oktató és a Dive master (merülésvezető) segítségével összerakom a búvárfelszerelést, amely a nagynyomású sűrített levegős palackból, a búvármellényből és a nyomásszabályozóból, vagy ahogyan a búvárok hívják, a reduktorból áll. Csak kapkodom a fejem mit mivel és hogyan kell összeilleszteni, bedugni, kihúzni; elsőre nem meglepő ez, de mint általában, mindennek megvan a miértje - Cousteau kapitány sem véletlenül találta ki ezeket a folyamatokat.

Itt épp kapkodom a fejem...

Miután a légzőkészüléket rendben összeszereltük, következik a búvármaszk próbája, ún. „szimat-módszerrel”. Az oktató elmagyarázza, hogy ha az arcomra helyezett maszkból az orromon át kiszívom a levegőt, és az megtapad, akkor  odalent sem fog beszivárogni víz. A maszk elég jól rátapad az arcomra, de mégsem túl szoros. Segítőim beavatnak a „Cousteau-módszer” titkaiba, azaz, ha lemerülés előtt beleköpök a maszkba, majd kiöblítem, elkerülhetővé válik az üveg bepárásodása. Hát, mi mindent meg nem kell tanulnia egy búvárjelöltnek!

Ezután felveszem a búvárruhát, amely finoman szólva meglehetősen szoros és nehéz felhúzni.
Miután megvívtam a közelharcot a neoprénruhával, az oktatótól egy súlyos ólomtéglákkal felszerelt övet kapok. Mosolyogva biztat, hogy ezt is csak csatoljam a derekamra. A súlyöv a lebegőképesség beállításának az egyik eszköze, emiatt ezt sem hagyhatom a parton. Az oktató a testsúlyom és a búvárruhám vastagsága alapján számolja ki az  ólomsúly mennyiségét, nálam ez 8 kg - másnap kicsit fájt is a derekam emiatt, de hát a cél szentesíti az eszközt.
Leülök a medence szélére, majd egy oldalra forduló mozdulattal belehuppanok a vízbe palackostul, mindenestül.

Első lecke: Megtanulok pár alap búvárkézjelzést. Kicsit ledugom a fejem a víz alá, hogy megszokjam  azt az érzést, hogy a vízben a búvárpalackból a reduktor segítségével szájon át veszem a levegőt, a fülemben pedig nyomás keletkezhet. Amikor az utóbbit éreztem akkor kell kiegyenlítenem (befogott orral fújni egyet, az orromba), mivel ezzel tudom elkerülni, hogy mélyebbre merülve, a nyomás növekedésével hasogató fájdalom keletkezzen a fülemben.

Ez az "OK" kézjelzés

Második lecke: Már kicsit magabiztosabbnak érezve magam a medence aljára merülünk úgy, hogy a búvárdzsekiből - ami a lebegőképességet szabályozó eszköz  - kiengedem a levegőt és lesüllyedek. Elindulunk Némó nyomában - képzeletben - , amikor is egyszer csak azt érzem, hogy rám tör a pánik!
Mintha nem kapnék rendesen levegőt, fel akarok menni! Ezt mutatom is kézjelekkel Tamásnak és villám gyorsan a felszínre török.

Felérve kapkodom a levegőt, leveszem a búvármaszkot és próbálok megnyugodni. Valami megijesztett, folynak a szememből a könnyek... Két perc után megnyugszom és eldöntöm, hogy visszamegyek és addig csinálom, amíg nem sikerül hosszabb időtartamot lenn töltenem ijedtség nélkül.

Sikerül! 

Már a második perce vagyok lenn és kezdem megszokni a lenti környezetet, a reduktort és a kézjelek mutatását. Az oktató tanácsára most csak úszkálunk (kezeinkkel nem kalimpálva), a búvárdzsekivel vagy BCD-vel a mélységet tudom állítani.

A divemaster eleinte fogta a palackomat, de egyszer csak azt veszem észre, hogy magamtól tempózva siklok a víz alatt, ők pedig kísérnek. Sikerélmény! Az úszkálást most már befejezzük, hiszen az időnk végére értünk – az öltözés, pakolás sok időt vesz el az elejéből és a végéből is. A ruhát levenni már sokkal egyszerűbb…

A Dive master, én és az oktató

Hol? Octopussy Búvárközpont (Aquaworld Budapest)
Mennyibe kerül? http://www.octopussy.hu/arlista/arlista.html
Mit vigyél? A helyszínen biztosítanak felszerelést, de fürdőruha és törölköző nem árt!
Korosztály: 6-70 év

Pontozás
Kínzó faktor: 9/10
Ennyire formál:  10/10
Oktató/Dive master: 10/10
Helyszín: 10/10
Ennyire fáj másnap mindened: 9/10 tovább olvasom →