Egy szólásmondással élve: nincsenek véletlenek. Az amúgy is sportos Demeter Nikolett amikor először látott iroman-t eldöntötte, hogy bármi áron, de ő is végigcsinálja egyszer. Az álmát valóra váltotta, olyannyira, hogy azóta komoly szintre lépett: hetente hatszor edz, extrém triatlonozik, olykor ingázik  Magyarország és Panama között, emellett még dolgozik, és mentálisan is fejleszti magát a versenyekre. A példamutató, csinos, energikus lánnyal személyesen beszélgettem.

Demeter Nikolett

Négy éves korodban apukád tanított meg úszni téged, amit a vízilabdázás követett; azonban a triatlonban az úszás mellett még két másik szám is szerepel. Mikor kerültek be azok is az életedbe?

Kezdjük a bringázással: amikor kicsi voltam nagyon szerettem biciklizni hétvégi szinten, vagy csak néha mentünk egy kört haverokkal. Versenyzés szintjén akkor kezdtem el űzni, amikor kitaláltam, hogy végigcsinálok egy ironman-t – ez 2013 januárjában volt. Eleinte szokatlan érzés volt átszokni az országúti biciklire a hagyományoshoz képest. A futás korábban olyan szinten volt része az életemnek, hogy a vízilabdás alapozó edzéseim kapcsán 3-5 km-es távokat futottam; 2012-ben kezdtem el „normális” távokat futni a maratonra való készülés miatt, ami amúgy a Balatonon volt. Így állt össze a kép mostanra, bár elég sok tapasztalatot szereztem, még van mit tanulnom, hiszen nem egyszerű úgy összeállítani az edzéseket, hogy mindegyik sportra ugyanannyi idő jusson.

Melyik a kedvenced a három közül?

Ez egy jó kérdés. Imádok úszni, főleg mert akkor ér a legnagyobb sikerélmény egyelőre. A triatlonosoknál általában ez a legnehezebb rész, ha nem volt még vízi sport előéletük. Viszont mind a hármat nagyon szeretem, mert így változatosak az edzéseim. Ha sokáig ugyanazt csinálnám, akkor egy idő után megunnám. Mert egy sport nem elég!

2011-ben kerültél a triatlonnal közelebbi kapcsolatba Mexikóban. Mi az, ami megfogott ebben a sportágban?

Ami megfogott benne az kifejezetten az ironman volt. Az elsőt Cozumelen (Mexikó) láttam, és annyira megtetszett, hogy elhatároztam: én is végig akarom csinálni! Eleinte csak elkezdtem edzeni, és megismerni, milyen versenyezni úgy, hogy egyszerre három sportot űzök. Kezdetben olimpiai rövidebb távokat mentem, majd itthon az első triatlon versenyem Orfűn volt, utána Mexikóban, majd tavaly év végén jött az ironman. (Ez utóbbi 3,8 km úszásból, 180 km bicikliből, 42 km futásból áll - egymásután.)

Versenyeztél a mexikói nemzeti bajnokságban és Panamában, futottál maratont a Balatonnál és Mexico Cityben is. Melyik a számodra legemlékezetesebb ezek közül?

Az első maratonom a balatoni volt, amely azért maradt emlékezetes, mert az első versenyem alkalmával sokkal jobb időt futottam, mint amit terveztem, így 4 óra helyett 3 óra 37 perc alatt értem a célba. Tavaly futottam a Mexico City maratont, ott 5 percet javítottam az időmön, amivel kvalifikáltam magam a bostoni maratonra, bár sajnos oda nem jutottam el más programok miatt, de talán majd a következőre!

A sikereid mellett már szponzoraid is vannak, hobbiként vagy hivatásként tekintesz erre a sportra? Számít a kor ebben a sportágban?

Két dolog van az életemben, amely szerint alakítom a mindennapjaimat: a sport és a hivatásom. Általános orvosként végeztem, de már az egyetemen elindultam a sporttáplálkozás irányába, most már főleg ezzel foglalkozom. A kettőt igyekszem összeegyeztetni, hiszen összefüggnek, bár tanácsadóként szerencsére rugalmas az időbeosztásom. A sport terén a profizmus felé kacsintgatok, de javítanom kell még az időmön ahhoz, hogy legyen értelme bekerülni a profi kategóriában versenyezni. Az iroman-eket harminc év körül érdemes elkezdeni, mert abban a korban válik annyira éretté, és fejletté az ember, hogy képes a mentálisan is kemény versenyeket végigcsinálni.

Miután átestél a holtpontodon, de fáradt is vagy, hogyan tudod magad mentálisan tunningolni?

Ezt csak úgy lehet elérni, hogy egész évben erre készülök, a versenyen már csak azért is megcsinálom, mert tudom mennyi időt, energiát és pénzt fektettem bele. Ott már annyira fel vagyok spannolva adrenalinnal, hogy végigcsinálom. Nálam ez egy jól megfogalmazott cél volt, eszembe se jutott, hogy fáradt vagyok, csak hogy valóra váltsam az álmomat. Sok személyiségfejlesztő és mentálisan felkészítő könyveket olvasok, és motivációs videókat nézek, szerintem hosszútávon ez így működik jól.

Itt jönnek képbe azok az erények, amikre az egyetem melletti aktív sportolás és a vízilabda meccseid tanítottak meg?

Ezek is hozzátartoznak. A sport és az élet ilyen szempontból összefügg, hiszen mindkettőnél vannak kitűzött célok. Ha az egyik esetében sikerül elérni a célomat – pl.: le tudok futni egy maratont – akkor valamilyen családi élettel kapcsolatos dolgot is meg tudok valósítani: ha egyik ment, a másik is fog!

Extrém triatlon versenyen is részt vettél, ez mit takar?

Szeretek eltérni a normál átlagtól, ezek a versenyek a környezeti adottságok miatt extrémek. Például mocsaras részen, hegyvidéken, homokos tengerparton van a pálya, amin végig kell mennünk. Nem lehet országúti biciklivel menni, csak mountain bike-kal, a futás része abból is állhat, hogy fel kell mászni egy hegyre. Ezekre a helyekre sok tapasztalat szükséges. Nagy célom elindulni a Norvégiában minden évben megrendezett Norseman Extrém Triatlon versenyen is!

A felsorolt eredményeid közül melyikre vagy a legbüszkébb?

A 2013. december 1-i iroman-emre, nemcsak azért, mert első alkalom volt, de a kategóriámon belül top 10-ben végeztem.

Panamában élsz a pároddal, amikor van időd, és hazalátogatsz, hogyan asszimilálódsz a magyar környezethez és időjáráshoz?

Az első egy-két nap mindig nehezebb, a nyelv miatt is, mert kint folyamatosan spanyolul beszélek, kivéve amikor, haza telefonálok. Amikor hazajövök – habár nem felejtettem el a nyelvet – az elején csak spanyolul gondolkozom. Az időjárás teljesen különböző a két országban, vártam már, hogy hazajöjjek a hidegbe. Tavaly szerintem én voltam az egyetlen, aki örült a márciusi hónak, úgy érzem a szervezetem igényli a hideget is. Az időeltolódás hat óra Panamához képest. A repülőúton már elkezdek akklimatizálódni, és ami fontos, hogy másnap már egyből elmegyek edzeni.

Milyen különbségek vannak a kinti és az itthoni konditermek között?

A normál edzésperiódusom mellett akkor járok általában edzőterembe, amikor jóga és pilates órákra megyek, erősítő edzéseket csinálok, vagy a futópadon futok (a futósebesség ritmusának eltalálása miatt hasznos). Ez edzőteremtől függ, bár kint mindig sokan vannak a konditeremben munka előtt. Nagyon odafigyelnek arra, hogy ki miben edz, milyen színt visel, és hogyan kombinálja össze például a fejpántot a cipővel.

Egy héten átlagban hány órát és mit edzel?

Hetente hatszor edzek, egy nap mindig pihenő, ami általában a hétfő. Kombinált edzéseim vannak, (úszás-futás, bringa-futás vagy úszás-bringa) ami azért is fontos, hogy a memóriámba belevésődjenek a triatlon váltásai. Abban az esetben, ha hosszabb bringás edzésem van (100-120 km/nap) hétvégén (az általában 4-6 órát vesz igénybe a távtól függően), akkor csak bringázok, és egy nagyon keveset (2-3 km) futok levezetésnek. Aktív felkészülési időszakban 25-30 órát töltök sporttal heti szinten. Imádok reggel edzeni, általában öt óra körül kezdek, így ha 4-5 órát mozgok, 10 órakor már végzek is vele, és tudom csinálni a nap többi részét.

Mozgás közben kikapcsolsz, zenét hallgatsz, vagy tudatosan motiválod magad a következő megmérettetésre?

Ilyenkor is edzem magam mentálisan. Nagyon kevés alkalommal fordul elő, hogy nincs kedvem edzeni, általában már várni szoktam, és pozitívan indulok neki. Futás közben tudok gondolkozni más dolgokon, szeretek kültéren mozogni, mivel ha erdőben vagy a tengerparton edzek, már eleve érnek ingerek, és észre sem veszem, hogy már 5 km-en vagyok túl. A bringánál az országúti közlekedés miatt oda kell figyelnem az autókra vagy az állatokra, amelyek éppen át akarnak haladni az úton, ott annyira nem tudok elvonatkoztatni, koncentrálnom kell, és sokszor abban fáradok el jobban. Az úszás számomra a leglazább, közben nagyon sok mindenen szoktam gondolkozni. Amikor általános iskolás voltam előfordult, hogy úszás közben gondolkoztam a házi feladatom megoldásán.

Számodra már felér egy részmunkaidős állással a sport. Milyen tanáccsal szolgálnál annak, aki ritkán sportol és küzd a „nincs kedvem elmenni edzeni” állapottal?

Tisztában vagyok vele, hogyha valakit nem szoktattak hozzá kis korától fogva az aktív mozgáshoz, annak ez nehéz. Nekem teljesen természetes, nálunk ez nem volt gond, mert apukám testnevelés tanárként dolgozott, és teljesen normális volt az, hogy mindennap sportolt valamit a család. Olyan szintre kell eljutni a sport területén, hogy élvezze az ember, találja meg azt, ami miatt szereti. Ha valamit nem szeret, akkor keresse meg azt a sportot, amit igazán, szívből tud csinálni, ami miatt már délelőtt be van sózva, hogy este ott lehessen az órán, és mozogjon.

Nikivel 

Fotó: Lindmayer Zsolt  tovább olvasom →

Budai Imre neve a techno - és a deep zenei irányzat kedvelőinek egyáltalán nem ismeretlen. Mindamellett, hogy a ’90-es évek óta dj-ként és producerként egyaránt aktívan részt vesz a zenei életben, kevesen látnak bele hétköznapjaiba, amikor is egyéb tevékenységei mellett szívesen végez kardió edzést. Zenéről, fogyásról, sikerekről, kezdetekről és tervekről beszélgettem Budaival…

Imi és én

Pályafutásod kezdete a ’90-es évek elejére vezethető vissza, amikor már több helyen és rendezvényen is zenéltél. Te mikortól számolod a „nagy áttörésedet”?

Ez egy folyamat volt. 1988 körül kezdtünk eljárni bulizni és zenét hallgatni az akkor nagyon híres Fortuna klubba, a Budai Várban. Megfogott az egész ami ott volt: a hangulat, a dj-k, a zenék; akkor körvonalazódott bennem, hogy jó lenne, ha én is komolyabban foglalkoznék a zenéléssel. Az Angyal bárban volt életem első fellépése. Emlékszem, akkor még nem volt techno Magyarországon, ellenben funk bulik voltak. A Fortuna mellett egy barátommal jártunk ebbe a klubba is, ahol összebarátkoztunk az ottani fekete dj-vel, aki már akkor „unta a banánt”, mert egy kis helyen gyakorlatilag csak magának zenélt. Miután rendszeresen odajártunk és jó viszonyba kerültünk, egyszer azt is megengedte, hogy feltegyek egy zenét (amit remegő kézzel tettem meg), amíg ő elmegy a mosdóba. Az akkor igazán hatalmas élmény volt számomra, igazi eufória. A dj később már egyre korábban lelépett a bulikból és legvégül már be sem jött, ekkor vettem át a helyét. Ezután szépen sorban jöttek az állomások, de ez már egy hosszabb történet.

Szerinted a feltörekvő dj-knek a biztos sikerhez milyen alaperényekkel kell rendelkezniük – hiszen erős a mezőny.

Ez jó kérdés, mert több fajta erény létezik, vannak szerényebb és kevésbé szerény dj-k. Mindenkinek van lehetősége érvényesülni, de ez sok mindentől függ: a karizmájától, milyen a zenéje, hogy viszonyul az egészhez és szereti-e amit csinál. Talán a legfontosabb, hogy szeresse ezt az egészet, az emberi természet kevésbé. A kapcsolatrendszer időközben kialakul, de annál fontosabb a dj névjegye: amit zenél és játszik.

Te hova sorolod magad?

Én nyugisabb fickó vagyok, aki nagyon szereti a zenét. Teljesen elköteleztem magam, ebből a szempontból elfogult és teljesen eltántoríthatatlan vagyok.

Ez az eltántoríthatatlanság mindig jelen volt a karriered során vagy akadt olyan holtpont, amikor úgy érezted feladod, befejezed a zenélést?

Nem, soha!

A kezdeti bakelites lejátszókról nem volt fura számodra átszokni a modernebb keverőkre?

Nekem ez természetes volt, senki sem erőltette rám csupán megérintett, hogy más módon is ki tudom fejezni magam; a technikai dolgok és újdonságok mindig is érdekeltek, ezért könnyen váltottam. Azt gondolom ha valaki a bakelitnél, vagy a kazettánál marad azok mind csak eszközök, nem ettől függ, hogy valaki jó-e.

A kezdeti funk és a techno zenei műfajoktól hogy-hogy elindultál a deep irányába?

Itt is az új dolgokra való fogékonyságom játszotta a főszerepet.

Ekkor el is indítottad vakmerően az I love deep bulisorozatodat, ebbe csak az ismerősök, barátok, bulizók alapos visszajelzése után vágtál bele?

Mi dj-k egymás között korábban már osztogattunk ilyen jellegű mixeket, de a bulikból való visszajelzések adták meg a kezdő lökést az elinduláshoz.

Kik azok a dj-k, akik a mai napig a példaképeid vagy inspiráltak a zenei éveidben?

Elég sokan vannak. A magyarok közül zeneileg Bakai Mátyás sokat adott nekem, a „kintiek” közül Carl Coxot és Sven Väth-et emelném ki a mixelési technikájuk és a karizmájuk miatt.

Szerinted mi lesz 2015 meghatározó zenei stílusa?

Ami jelenleg erős zenei vonal, az a tech house, én is azt szeretem játszani.

Legutóbbi találkozásunkkor azt mesélted, hogy gyaloglógépen szoktál edzeni. Van más mozgás is, amit emellett művelsz?

Az egész sport téma sztorija úgy kezdődött, hogy egyszer elértem a 134 kg-os testsúlyt, és ekkor már annyira nem éreztem jól magam a bőrömben, hogy azt mondtam: állj! Találtam egy szimpatikus edzőtermet, ahol elkezdtem eleinte magamtól edzeni. Egyszer ott odajött hozzám egy edzősrác - mert látta, hogy túlsúlyos vagyok - és megbeszéltük, hogy csinál nekem egy edzéstervet és segít lefogyni, ez kb. 5 éve volt. A végeredmény az lett, hogy 89 kilóra lecsökkent a testsúlyom, de ehhez az kellett, hogy a hétvégét kivéve mindennap edzettem vele egy órán keresztül és előtte megittam egy turmixot.

A jelentős átalakulás után szuperül éreztem magam és csak hébe-hóba jártam edzeni annak ellenére, hogy az edző figyelmeztetett arra, hogy vissza fogok hízni. Így is lett, szépen lassan felkúsztak a kilók és mire ráeszméltem 110 kg-ot nyomott a mérleg. Ekkor kezdtem el újra magamtól edzeni a személyi edzőmtől akkora már megtanult háttér tudással, aminek a mai napig hasznát veszem. Azért csak kardió mozgást végzek, mert szerencsére izmaim vannak - legalábbis remélem, hogy nem vesztek el.

Nem mellesleg az edzőmmel a mai napig tartjuk a kapcsolatot, aki azt is elmesélte, hogy egyszer besétált hozzá Carl Cox – az egyik kedvencem – adott neki 100 dollárt és kérte, hogy tartson neki egy edzést.

Sport közben is hallgatsz zenét? 

Eleinte még telefonról hallgattam mixeket edzés közben, de valahogy leszoktam róla, mert nem akartam ezzel foglalkozni. Azóta csak azt, ami épp szól a konditerem a rádiójából, ez egyszer Avicii, máskor David Guetta. Nagyon aranyosak voltak, mert anno vittem nekik cd-t és játszották is a Balaton Sound-os mixemet.

Egy bulit kimerítő lehet végig zenélni, pláne, ha all night long (egész éjszakás) szettről beszélünk, szóval oda abszolút kell a kondíció és az állóképesség?

Ez így van, a „vágósúlyomat” és a top formámat összehasonlítva ég és föld a különbség, hogy hogyan bírtam a bulikat. Leginkább a fáradtsággal van ez összefüggésben, ha sok súlyt cipelek nehezebben veszek levegőt és jobban elfáradok; mindegy, is, hogy dj-ről vagy pl. egy bolti eladóról beszélünk, ez mindkettőjük esetében igaz.

Tíz-húsz év múlva ugyanezzel fogsz foglalkozni, vagy vannak egyéb terveid is más irányba?

Ez akkor fog kiderülni, ha 10-20 év múlva leülünk beszélgetni. :) Vannak terveim, például egy közös projekt szakmán belüli kollégával, de nem akarok semmit elkiabálni. Hogy mit fogunk csinálni az majd a következő interjúból kiderül… tovább olvasom →

Nagy Balázs színésszel egy 12 órás jótékonysági cross core napon beszélgettem az edzését megelőzően. Szóba jött, mennyire elégedett magával, hányszor jár sportolni és minek köszönheti, hogy egy év alatt 18 kilót adott le. 

Nagy Balázs

A honlapodon röviden, ám annál őszintébben írsz az életedről az esztergályos középiskolai évektől a színtanodán át egészen a mai napig tartó sikereidig. Mikortól számolod a színészi pályafutásod kezdetét? Kötődik eseményhez vagy dátumhoz?

Pont ma beszélgettünk a fiammal ezzel kapcsolatban arról, hogy volt már affinitásom ehhez egészen kicsi gyerekként is. Az óvodában, az iskolában és amellett is foglalkoztam a színészettel. Ez akkor még nem volt eldöntött dolog, nem voltam biztos abban, hogy mi akarok lenni, csak ott motoszkált valahol bennem. Az a bizonyos fény csak érettségi után gyulladt ki a fejemben, amikor láttam egy színész osztály vizsgaelőadását,a Fal című darabot az Ódry színpadon; az akkor annyira megérintett, hogy azt éreztem, ott akarok lenni, a színpadhoz akarok tartozni.

Rengeteg énekes darabban, filmek közül még a Barátok köztben és a Zimmer Feriben is szerepeltél. Milyen karakter(ek) állnak leginkább közel hozzád?

Hogy épp milyen karaktert játszom, az mindig a rendező vagy az igazgató döntése. Szerénytelennek hangozhat, de a tipikus szépfiú karakter vagyok. Én voltam mindig, minden darabban a pozitív hős vagy a szerelmes fiú, 98%-ban ezek a szerepek találtak meg. Emiatt nagyon örültem annak, ha másban is kipróbálhattam magam, például mellékszereplőként vagy negatív karakterként.

Személyes kedvenceddé is vált a szépfiú szerep?

Azonosultam vele, hiszen minden gyerek királyfi akar lenni, úgyhogy tulajdonképpen jól jött ki. Nem mindegyik szerepet szerettem, csak Győrben játszottam 40 főszerepet és volt közöttük olyan, amikor én nem feleltem meg magamnak vagy a darab nem volt számomra a legideálisabb. Mindezek mellett alapvetően elégedett vagyok azokkal a darabokkal, amiket eljátszhattam.

A munkád két helyre is köt, Győrbe és Budapestre. Hol van a „bázisod”?

Annak ellenére, hogy budapesti születésű vagyok, inkább győrinek vallom magam, mivel ott él a nagy fiam, a menyasszonyom és rengeteg barátom. Bár ebben az évben inkább fele-fele arányra hajazott a dolog, mert elég sokat játszottam a Madách Színházban.

Így nem volt nehéz a cross core-ra rátalálnod, hiszen mindkét városban űzheted.

Anno az egyik kedvenc edzőm – akihez spinning-re jártam – csábított át, hogy próbáljam ki a cross core-t. A Kisalföld című lapban meghirdettek egy fél éves fogyasztó programot, aminek a lényege az volt, hogy a kiválasztottakat táplálkozási tanácsokkal látták el, emellett ezt az újfajta mozgást hetente háromszor kellett végezniük fél éven keresztül. Az újság felkért, hogy legyek a program arca, így ismertem meg, vált a kedvenc sportommá és ezért űzöm ez trendszeresen a mai napig. Amikor kiderült számomra, hogy Budapesten is van ilyen óra, akkor kerültem ide, ebbe a terembe is.

Balázs cross core közben

A mai rendezvény a SOTE I. számú Gyerekklinikájának megsegítésére szolgáló jótékonysági esemény. Neked is van egy fiad. Együttérzésből jöttél el inkább vagy a cross core szeretete hozott ide?

Én azt gondolom, mivel ismert ember vagyok, nekem kötelességem segíteni ott, ahol tudok. Most a gyerekklinikának tudok és amellett felhívom a figyelmet arra is, hogy van egy ilyen remek sportág, amit érdemes kipróbálni az embereknek, mert hosszútávon létfontosságú tartóizmokat mozgat meg.

Mi a fő motivációd, hogy akkor is  tréningezd a testedet, amikor nincs kedved hozzá?

Az igazság, hogy ezen már szerencsére túlestem, nincs olyan, hogy vaciláljak. Maximum csak akkor nem edzek, ha beteg vagyok vagy lesérültem. Rendszeresen mozgok, emellett futok is, szoktam indulni futóversenyeken, így azokra is felkészítem magam a cross core edzéseken. Nem jó példa, de nekem ez olyan, mint egy drog. Képtelen lennék meglenni egy napig úgy, hogy ne cross core-ozzak vagy fussak. 18 kilót fogytam a sporttal és a mellette folytatott helyes táplálkozási szokásaimmal, amiért egyre több szerep talál meg engem, úgyhogy ennél pozitívabb visszajelzést nem is kaphatnék.

Miben változtak meg a táplálkozási szokásaid a korábbihoz képest?

Magas rosttartalmú ételeket eszem, mert segítik az emésztést, ezért egész nap nem vagyok éhes, továbbá igyekszem naponta ötször étkezni, a főétkezések között gyümölcsöt, zöldséget eszem. Rengeteg ásványvizet iszom, a cukrozott italokat és a szénhidrátokat (rizs, krumpli) felváltották a húsok és a saláták az étrendemben. Egyszerűen lerobbant rólam az a 18 kiló. Annyira beleástam magam ezekbe a táplálkozási dolgokba, hogy pontosan tudom,mi kell a szervezetemnek. Ugyanakkor tudom, hogy nem vagyok az a tipikus kockahas testalkatú srác. Néha még mindig elégedetlen vagyok a testemmel, de ha ennél vékonyabb lennék, az már a színpadon sem nézne ki jól. Elfogadom magam és a legfőbb, hogy megtartsam azt a súlyt, amit elértem másfél évvel ezelőtt.

A rendszeres sport és az egészséges táplálkozás hatására érzed, hogy javult a kondíciód és jobban bírod az előadásokat?
Számomra komoly visszajelzés és nincs is annál nagyobb élmény, mint amikor egy fullasztó tánc után szinte én vagyok az egyedüli, aki nem liheg. Igyekszem belevonni a kollégáimat is a sportolásba. Ez nem annyira egyszerű, mert a sport sok lemondással jár, a színész élet egyáltalán nem olyan, mint egy hagyományos munka, más az időbeosztásunk. Mi este 7-10 között vagyunk a legaktívabbak, sokszor még pörgünk az előadás után is. Vannak, akik ezt alkohollal vezetik le, én a sporttal. Ha ilyenkor a kollégáim bulizni akarnak, sokszor azt kell mondanom, hogy „Bocsi srácok, de mennem kell haza pihenni.” A nélkülözést és az elmulasztott bulikat mindig visszaadja az élet nekem azzal, hogy jó kondiban vagyok, jól érzem magam és egészséges vagyok.

Debütálsz mostanság új szerepben?

Nemrég mutattuk be a Mamma Mia! című musical-t a Madách Színházban, és a közeljövőben fogom elkezdeni Győrben a Jézus Krisztus Szupersztár darab próbáit is. Lassan a tv-ben is debütálni fogok, a Jóban-rosszban című sorozatban, úgyhogy azt mondhatom,elég sok munkám van.

Idén hol lesznek még fellépéseid?

Decemberben még karácsony előtt mutatjuk be a Jézus Krisztus Szupersztár-t Győrben. Rengeteg rendezvényen lépek majd fel: amellett, hogy a győri karácsonyi vásár megnyitóján fogok énekelni, szilveszterre is sok felkérésem van. Ez a hónapom mindig sok munkával telik, aminek a végén igyekszem a családommal is együtt tölteni az időt.

tovább olvasom →

Rajt:

Cross Fit, Cross Training: biztos mindenki hallott már róluk, csak nem volt elképzelése mit  is takar pontosan ez a két fogalom, azon túl, hogy biztosan valami nagyon nehéz edzés lehet. Nos, ezúttal is egy olyan óratípust próbáltam ki amelynek egymásra épülnek az elemei, akárcsak a primal move vagy metabolic esetében. Nem egy új edzésmódszer, hiszen különböző sportágakban már régóta találkozhattunk vele (torna, súlyemelés, atlétika). Ez a tréning a hagyományos edzések, az egyes sportágakból merített mozgásminták közös nevezője. Nincs rutin, nincs ismétlődő edzés, a szervezetnek állandóan alkalmazkodnia kell az új kihívásokhoz és gyakorlatokhoz. Ennek a tudtában indultunk el az edzésre Horváth Éva műsorvezetővel együtt…

Évával a kezdés előtt

Impressziók:

„Izomszag”, ciccegő, súlyokat emelő emberek mindenfelé, fehérjeporok hada sorakozik a recepción, ahol egy karméretben a teremhez illő sráctól kapom meg a kulcsaimat. Az „erőrészen” átsuhanva az emeleti öltözőhöz sietünk Évával…

A harmadik emeleten lévő edzés alapos bemelegítéssel kezdődik, gyorsan csatlakozunk a többiekhez és az edzőnk, Kovács Attila is örömmel köszönt bennünket.

Bemelegítés

Kis idő után jön a feketeleves: intervall-szerű mozgások lesznek 4 állomáson 5 körrel, 1 perc mozgással, 20 másodperc pihenővel.

1. állomás: deadlift, azaz felhúzás 10 kilós rúddal (a cipőfűző felett kell, hogy legyen a rúd, homorú háttal, kihúzott vállakkal, és előretolt mellel küzdünk meg a felhúzást.)

2. állomás: 8 kilós kettlebell-el swing (ezt a technikát külön meg kell tanulni és nagyon fontos a mozdulatoknál az időzítés!)

3. állomás: guggolásból felugrás, közben a medicin labda magasba dobása (ez gyilok volt!)

4. állomás: evezés (itt néha kicsit lelassítottunk Évával, a többihez képest ez volt a pihenő szakasz)

Evezünk

Elsőre könnyűnek hangozhatnak a gyakorlatok, de a másfeledik körnél elkezdi érezni az ember lánya, hogy milyen az, ha minden izmát bevetve kell mozognia és küzdenie egy edzésen.
Évával olykor összenézünk hol biztatva egymást, hol megérdeklődve mennyi idő van még hátra a körből, de párszor csúnyán is néz rám, amiért ilyen edzésre hoztam el!

Ezzel a résszel készen is vagyunk, így most egy „gyengéd” törzsblokkal megfejeljük a végét: 5 perc statikus fekvőtámasz (istenem már megint!), ha nem bírjuk, két négyütemű fekvőtámaszt kell csinálnunk, aztán folytatni! Bevallom, négyszer meg is állok és minden erőmre szükségem van a végén, hogy tartsam magam.
A kemény záró akkordot nagyon alapos lenyújtással fejezzük be: ekkor itt-ott felfedeztem pár, a jógában  is használatos mozgási elemet.

Statikus fekvőtámasz

Mit ne mondjak, kell egy kis kraft, ha végig akarod csinálni. Attila az edző végig figyelt ránk, ha valamit rosszul csináltunk egyből kijavított, korrigált bennünket szóban és cselekedetben is. Érdekes hasonlatokat hozott fel, amikor a gyakorlatok közben bemutatta mikor, hogy és hova érjenek az eszközök…

Nyújtás

Éva benyomása: „Elég intenzív edzés volt, az első húsz perc után azt gondoltam, hogy nem tudom tovább csinálni. A medicin labdás résznél féltettem a térdemet, az evezés pedig azért tetszett, mert azon az állomáson tudtam kicsit „lazítani”. A végére igazán elfáradtam - de nagyon jól esően - lehetséges, hogy máskor is ellátogatok a cross training órákra!”

Ami fontos:
Egy-két rosszul végzett mozdulat kettlebellel megfájduló derékhoz vezethet (mint nekem)!

Hol? Flex Gym, Budapest I. Márvány utca 17.
Mennyibe kerül? http://flexgym.hu/araink
Mit vigyél? Edzőcuccot, vizet, kitartást

Pontozás
Kínzó faktor: 10/10
Ennyire formál: 10/10
Edző: 10/10
Helyszín: 10/10
Ennyire fáj másnap mindened: 9/10
Férfi/nő arány: 50%-50%

Fotó: Láposi Dávid tovább olvasom →

Erdei Péter negyven éve aktív vívó edző, egy éve már a kerekesszékes paralimpiai vívók felkészítésében is részt vesz. Elmondása szerint ez élete egyik legizgalmasabb időszaka és értékes tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodott a mozgássérült sportolók által.

Erdei Péter

Hogyan alakult úgy, hogy paralimpikonok edzője lett?

Egy hosszú történet végkifejleteként alakult ki ez a helyzet. Kilenc éves koromban édesapám beíratott vívásra, ami nekem már akkor nagyon megtetszett, a legszebb sportágnak tartottam. Elkezdtem versenyezni, ami jól is ment, de a válogatottba nem tudtam bekerülni. Ezért inkább az edzői pályát választottam. Elvégeztem a Testnevelési Főiskola vívó szakedzői szakát és gyakorlatilag húsz éves korom óta tanítom a vívást, főleg kard fegyvernemben (a vívásban három fajta fegyvernem van: tőr, kard és párbajtőr). A Budapesti Honvéd Sport Egyesületben kezdtem a sportot gyerekként, ott dolgoztam közel harminc esztendőt, amikor a Törekvés SE, majd a Paralimpiai Bizottság felkért, hogy foglalkozzak a paralimpiai kardvívók felkészítésével. Sokáig gondolkodtam hogy elvállaljam-e, mivel azelőtt csak épekkel foglalkoztam; egy év után most azt gondolom, hogy ez életem egyik legígéretesebb lehetősége, hiszen a sérült sportolók alázatosabbak, szorgalmasabbak, céltudatosabbak, mint ép sporttársaik.

Kihívásként éli meg, hogy őket edzheti?

A kihívás mostanság egy divatos kifejezés, de az én felfogásom szerint más a jelentése. Én az edzői munkámat egy önként vállalt feladatnak tekintem és azt szeretném elsődlegesen elérni, hogy a 2016-os riói paralimpián a vívók - köztük az én versenyzőim: Osváth Ricsi és Hajmási Éva - kiemelkedően szerepeljenek, valamint hogy minél több sérült ember ismerkedjen meg a kerekesszékes vívással és váljon belőlük sikeres paralimpiai sportoló.

Osváth Richárd, Erdei Péter és Hajmási Éva

A paralimpiai vívás kerekesszékben zajlik...

Igen, egy rögzített kerekesszékben ülnek a verseny során, ebben tér el a hagyományos vívástól, de a szabályok ugyanazok. Van egy orvosi kategorizálás, miszerint aki kerekesszékes vívó szeretne lenni, annak valamilyen fajta sérültséggel kell élnie (a leggyakoribb esetek az amputáció, a gerincbetegségek, vagy balesetek következményei), fizikálisan egészséges ember sosem lehet paralimpiai sportoló. Vívásban - a sportág specifikumai miatt - a látás-, hallás - és szellemi sérültek nem kezdhetik el a kerekesszékes vívást.

Vegyünk egy olyan esetet, hogy egy jobb kezes versenyző jobb kézzel vív, viszont a bal keze sérült, azonban állni tud; ő minek minősül ebben a helyzetben?

Ez egy határeset, itt ismét az előbb említett sérültségi fokokra hivatkoznék. Mivel versenybíró is voltam, láttam olyan sportolót, akinek a karjából hiányzott egy rész, de a másik kezével és a lábával megfelelően tudott mozogni; a „jobb” egészségügyi állapota miatt ő nem volt paralimpikonnak minősíthető.

A sérült sportolók a velük történt dolgok ellenére is képesek bizonyítani és túllendülni az önsajnálaton és a rossz érzéseken a sport által.

Ezzel megfogalmazott egy lényeges gondolatot! Ha egy fiatalember vagy hölgy balesetet szenved, - ahol a testét trauma éli - akkor a sport az egyik kitörési lehetősége. A kerekesszékes vívással történő megismerkedés elősegíti, majd a versenyzővé válás tovább fokozza a társadalmi beilleszkedés problémáinak leküzdését. A friss sérült számára eleinte el kell telnie egy kis időnek, hogy feldolgozza a történteket. Ha mégis belevágna az edzésekbe, a kezdetekben több akadályba is ütközhet. Például előnyt jelenthet számára az, ha nagyvárosban él, ha kap elég támogatást és el tud jutni az edzőterembe (akár átalakított autóval).

Edzőként ön együtt érez velük vagy eltud vonatkoztatni az érzelmeitől és teljes értékű sportolóként kezeli őket?

Igen, együtt érzek velük, de teljesen egyenrangú partnerként kezelem őket! Azonban sajnálatot nem kapnak tőlem, én ugyanúgy tekintek rájuk, mint bármely más daliás emberre. Ha sajnálnám őket, azt megéreznék és az nem lenne jó hatással a teljesítményükre. Fontos megjegyeznem, hogy kiemelkedő humorral rendelkeznek, itt az edzőteremben mindig jókedv uralkodik, sokat viccelődnek egymással. A negyvenéves pályafutásom alatt voltam két olimpián, közel harminc világbajnokságon edzőként és bíróként egyaránt, ötször pedig megválasztottak az év legjobb nemzetközi bírójának. Ez alatt a hosszú idő alatt sosem tapasztaltam ilyen fejlett humort és poénokat a sportolóktól, mint amit az én edzettjeim és sportoló társaik egymásnak mondanak. A ugratások rendszeres velejárói az edzéseknek.

Az ép és a sérült vívóknak milyen a kapcsolata?

Teljesen normális. Az edzéseken együtt vívnak, amit mi integrált felkészülésnek hívunk, mivel a keresszékben bizonyos mozdulatokat gyorsabban kell végrehajtani. Több sportoló már szinte sorban áll, hogy beülhessen a székbe és vívhasson egyet a londoni paralimpia harmadik helyezett vívójával, Osváth Ricsivel.

Az ilyen példák azt mutatják számomra, hogy a katonaság után még leginkább a sport tanítja meg az embereket a bajtársiasságra és az összefogásra.

Mondhatjuk, hogy ez a sorrend már felcserélődött – főleg Magyarországon.

Bíróként, edzőként és versenyzőként is tapasztalt a vívásban. Ön szerint a paralimpiának milyen fogadtatása van a közvélemény részéről?

Egyre jobb! Majdnem ugyanakkora érdeklődést kap, mint az olimpia. Lassú ez a folyamat, de az 1960-as római paralimpiához képest hatalmas előrehaladás mutatkozik. 2000-ben Sydney-ben ahogy  vége lett az olimpiának már másnap kezdődött a paralimpia, 2012-ben Londonban már párhuzamosan futott a két esemény. Azok a turisták, akik megnéztek egy kosárlabdát, kézilabdát vagy bármi más sportot, azok már a paralimpiára is váltottak jegyet. Az igazi érdeklődők már azt is megtanulták, hogy nem a paraolimpia, hanem a paralimpia a helyes kifejezés.

Az olimpián innen és túl, látogassunk vissza az edzőterembe. Egy szülő beíratja a sérült gyermekét vívni. Hogyan zajlik le egy edzés?

Ritka, hogy a szülő ide hozza a terembe a gyerekét – nemcsak sérültek estében. Általában bemutató napot tartunk, akkor vannak érdeklődők, de azt tapasztaltuk, hogy inkább nekünk kell nyitnunk az emberek felé. Ha a folyamat már eljutott odáig, hogy lejött az edzésre az illető, az edző megtanítja neki az alapgyakorlatokat és a három alapfegyverrel való bánást. A fejlődés figyelembe vételével idővel ez az edző eldönti mi legyen az edzettje fő- és választott fegyverneme. Ezt követően a nebuló - aki lehet akár huszonéves is - egyéni tanításban részesül. Ha elért egy szintet, akkor már beülhet a kerekesszékbe, és ekkor az edző folyamatos felügyelete mellett elkezdhet vívni egy ellenfelével.

Milyen testrészeket erősít ez a mozgás az ön korábbi és a jelenlegi  edzettjein?

Nehezet kérdezett. A vívás legfőképp egy szellemi játék, ahol az ellenfél gondolkodásán kell túljárni. Fejleszti a figyelmet, logikai gondolkodást, döntéshozó képességet. A kerekesszékben ülve, a felsőtest és a karok mozognak, a láb erősödése pedig a sérültségi foktól függ. Az épek esetén az említetteken túl mindkét láb végig igénybe van véve. Ez utóbbinál jobban jelentkezik a teljes test használata és látványosabbak a mozdulatok is.

Mely tulajdonságokra van szüksége egy sikeres vívónak?

Óriási szorgalomra, kitartásra, hiszen egy szintig mindenkit meglehet tanítani erre a sportágra, onnantól kezdve azonban a sportolón múlik, hogy felfejlődik-e egy magasabb szintre győzni akarással, küzdeni tudással, tisztességes edzésmunkával. Hangsúlyozom, hogy az észjáték szerves része a vívásnak. A vívók nagy része tanult, diplomás ember. Érdekesség, hogy azok a vívók, akik később vállalkozók lettek, nagyon jó tárgyalástechnikával rendelkeznek, hiszen ott is túl kell járni a másik fél eszén, ki kell „cselezni” az „ellenfelet”; kiválóan vezetnek autót és könnyen szűrik ki a veszélyhelyzeteket.

Péter jóvoltából én is kipróbálhattam a vívást! (Vívósisakon keresztül készült a kép)

Fotó: Lindmayer Zsolt  tovább olvasom →

Kiss Virág bikini modell 23 éves létére nemrégiben  57 indulóból a harmadik helyen végzett egy nívós amerikai versenyen. Kitartása és hozzáállása alapján még nagy sikerekre számíthatunk tőle!

Kiss Virág

Először is gratulálok a legutóbbi eredményedhez, az Arnold Classic-on elért harmadik helyezéshez. Nem lesz valaki egyik napról a másikra bikini modell. Mesélj arról, milyen volt a kezdet?

Köszönöm szépen! Még tinédzserként egy versenyen lesérültem és a bokaműtét miatt abba kellett hagynom a dinamikus sportokat, ekkor találtam rá a bikini modellkedésre. Mindig is örökmozgó voltam, a balettól az atletizálásig kipróbáltam több sportágat, míg rátaláltam a testépítésre. A váltást elsősorban akkor éreztem, amikor tudatosult bennem, hogy ennél a sportnál nem elegendő a mozgás, a táplálkozás is nagyon fontos. Szeretem a kihívásokat, a diéta kifejezetten fejleszti a fegyelmezettséget, ami elengedhetetlen a testépítésnél és a hétköznapi életemben is.

A „nőiesebb” kategóriában indulsz a versenyeken. A felkészülési időszakban a szigorú diéta mellett milyen gyakran edzel? Kizárólag súlyzós edzést végzel vagy csoportos/egyéni órákat is beiktatsz? 

Csoportos órákra nem szoktam járni, hiszen mint versenyzőnek, személyre szabott edzésre van szükségem. Komoly szakmai csapat áll mögöttem, akik összeállítják az edzéstervem és az étrendem. Heti 5-6 súlyzós és 6 kardió edzésem van, mivel az én kategóriámban elengedhetetlen a feszes és nőies alkat, amihez aerob mozgás is szükséges. Kategóriám a testépítés legalsó foka, ahol tónusosnak és formásnak kell lenni, de ügyelnem kell arra is, hogy ne legyek túl szálkás.

Valamelyest beleláttam már a testépítés és a fitnesz versenyek világába, könnyen rá lehet kapni a versenyek ízére. Te hasonlóképp érzel? 

Többen mondák már, hogy látszik rajtam mennyire élvezem, amikor a színpadon állok, imádom azt a pillanatot! Az első versenyemet aranyéremmel zártam, azóta rabja vagyok ennek a sportnak. Nem az a célom, hogy címeket halmozzak fel, hanem hogy minél nívósabb külföldi versenyeken mérettessem meg magam.

Virág az Arnold Classic verseny után büszkén pózolt

Tegyük fel, hogy az edzőteremben egy számodra ismeretlen ember odamegy hozzád kérdezni valamit, amikor éppen keményen edzel. Magadba fordulva edzenél tovább vagy félbeszakítva a mozgást válaszolnál neki,  te melyik típus vagy? 

Általában nem egyedül edzek, az edzőm mindig ott van mellettem. Többször volt már olyan alkalom, hogy két gyakorlat között odajöttek hozzám, akkor kedvesen mondtam, hogy sajnos most nem tudok beszélgetni, de ha végeztem az edzésemmel szívesen válaszolok a kérdésekre.

A rajongói oldaladon edzéssel és táplálkozásokkal kapcsolatos tanácsokat is megosztasz. Mit javasolsz azoknak, akik szénhidrát vagy édesség orientáltak, de sportolnak is?

Egy minimális szénhidrát bevitelre szükség van. Ilyenkor ehetünk rizst, vagy valamilyen teljes kiőrlésű kenyeret/tésztát, de az édességet és finomított élelmiszereket kerüljük. Aki azonban egyáltalán nem bírja ki édesség nélkül, azoknak protein szeleteket  vagy a fehérje turmixokat ajánlok. Finomak és magas a fehérje tartalmuk, ami elengedhetetlen az izom növekedéséhez.

A mozgalmas életmódod mellett két egyetemre is jársz, jogot és politológiát tanulsz. A fő csapásirány a sport marad vagy a későbbiekben más foglalkozás felé is nyitnál?

Az egyetem elvégzése után szeretnék büntetőjogra szakosodni. A testépítés a hobbim és addig szeretném csinálni, amíg örömömet lelem benne, nem tudom az életemet elképzelni nélküle. Szerintem egy modern nőnek mindig fittnek kell lennie, legyen szó családanyáról, vagy dolgozó nőről, nem hagyhatja el magát senki. Kifogásokat mindig könnyű találni, de ha kitartóan és fegyelmezetten étkezünk és sportolunk, akkor egészséges, fitt és feszes testünk lesz. A mondást mindenki ismeri: Ép test, ép lélek!

Ha három év múlva találkoznánk, szerinted miről  mesélnél,  mi zajlik éppen az életedben?

Bojtárkodom egy büntetőjoggal foglalkozó irodában. Emellett amikor időm engedi, akkor  az  edzőteremben vagyok. Ez a keret, de hogy mivel töltöm ki a képet, azt majd a jövő eldönti!

A Move it, Blondie sportblog olvasói mitől lehetnének még sportosabbak szerinted?

A táplálkozás 70%-ban, míg a mozgás 30 %-ban járul hozzá a vágyott alak eléréshez. Fontos, hogy odafigyeljünk a napi minimum ötszöri étkezésre, a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérje bevitelre, valamint a sok folyadék fogyasztására!

tovább olvasom →

Farkasdi Éva legfőbb vágya az volt, hogy testépítőként fusson be karriert, ám az élete más irányba indult el. Egy véletlen és egy szomorú történet folytán azonban egyszerre ebben az izmos világban találta magát és sikert sikerre halmozott. Részletek egy testépítő mindennapjaiból…

Farkasdi Éva

Először a Tanítóképző Főiskolán végeztél, majd ezt követte a TF (Testnevelési Főiskola). Hogy kötöttél ki végül a testépítésnél?

Az eredeti végzettségem szerint óvónő vagyok, de hamar kiderült, hogy ez nem az én világom, annak ellenére, hogy még a Tanítóképzőt is elvégeztem. Egy véletlen hozta úgy, hogy lehetőséget kaphattam arra, hogy testépítőként versenyezhessek és ezzel párhuzamosan végeztem el a TF-et is. Amennyire döcögős és bizonytalan volt a kezdet, annyira lett ideális a végkifejlet. Mostantra így jutottam el oda, hogy olyan dolgokat csinálhatok, amiket szeretek: a versenyzést, a személyi edzéseket, a tanítást és a sportot.

A versenyre való felkészülést, vagy a mások tanítását szereted jobban?

A versenyzésben az egyik legjobb érzés, amikor kilépek a színpadra: ott minden megszűnik körülöttem és elkezdődik számomra a csoda. Mindez annak ellenére van így, hogy azelőtt egy verset nem szavaltam el közönség előtt,  és korábban nem tudtam volna elképzelni, hogy majdnem meztelenül kiálljak egy színpadra. Második helyen említeném az edzősködést és mások felkészítését, bár ez a sorrend kezd lassan felborulni.

A versenyekre hogyan készíted fel magad testileg-lelkileg?

Szerencsére eddig csak egy versenyre készültem fel edző nélkül. A többire Berkes Eszter, a Berkes Team egyik alapító tagja készített fel, akinek ezúton is nagyon hálás vagyok; mások is szerepet játszottak a zökkenőmentes felkészülésemben, de inkább nem kezdek most bele a felsorolásba, nehogy bárkit is kihagyjak. Nem volt könnyű időszak, először a testemet kellett átalakítanom diétával, és ez lelkileg is megviselt. Ezt az állapotot igen nehéz volt összekombinálnom a sok edzéssel úgy, hogy közben ne boruljon fel teljesen a lelkivilágom, és mindez ne hasson ki a közvetlen környezetemre. A versenyre való felkészülés heti hat napos edzést jelent, az utolsó hetekben már naponta kétszerit. Ez a folyamat hosszú időt vesz igénybe, egyedül nem lehet végigcsinálni. Lelkileg ilyenkor mindig fontos, hogy ott álljanak mellettünk, nekem ez a személy a férjem volt, akinek szintén rengeteget köszönhetek!

Hogyan jártad végig az első versenyed felé vezető ösvényt? Mindez meddig tartott és hogyan élted meg?

Az én pályafutásom itt, a Sport 8 edzőteremben kezdődött, ahol jelenleg is vagyunk. A férjem ismert egy magyar testépítőt, akivel egyszer én is találkoztam. Ő akkor azt mondta nekem, hogy jó a genetikám, nem akarok-e versenyezni!? Ekkor villant be, hogy ez az, amit 16 éves korom óta csinálni akarok. Ezért kezdtem el erőemelőként érvényesülni, amiben abszolút magyar bajnok is lettem, csak az életem azután más irányt váltott. Amikor megkaptam ezt a lehetőséget és elkezdtem rendszeresen edzeni, akkortájt került édesanyám a kórházba, így a napjaimat a sport és az ő látogatása töltötte ki. A vizitálások alkalmával anyukám mindig azt mondta, hogy olyan vékony vagyok, mint a papír. Ezt megunva egyszer dacosan ezt válaszoltam neki: „Bajnok leszek, meglátod!”, de ő csak legyintett. Másnap sajnos már nem élt…mivel ez volt a hozzá intézett utolsó mondatom, ezért ez lett a legnagyobb motivációm is a későbbiekben; az első testépítő versenyemet, 2011 áprilisában, Ausztriában meg is nyertem. Ugyanabban az évben tizenkét versenyem volt összesen, melyekből csak egyet veszítettem el. Az első versenyeket valójában anyukámért csináltam, de később rákaptam a megmérettetések ízére és már az volt a legfontosabb, hogy hazai pályán is első legyek.

Laikusként úgy képzelem el egy testépítő verseny kulisszáit, mint egy divatbemutatón, ahol a sminkesek, fodrászok, managerek nyüzsögnek a modellek között. Ehhez hasonló atmoszféra uralkodik a színfalak mögött a ti esetetekben is?

A program a reggeli mérlegeléssel kezdődik. Körülöttünk mindenfelé zacskószámra csokoládék, gyümölcsök sorakoznak, ám vízből csak kevés található az asztalokon. Az edzők, a csapattagok vagy a segítők egyfolytában sürögnek-forognak a versenyzők körül, ki gumikesztyűben barnítja versenyzőt (ez nagyon fontos részlet), ki meg a verseny menetét, figyeli, hogy időrend szerint halad-e minden, míg a harmadik pedig a színpadra lépés előtti izombedurrantásban segít az indulójának. Mindeközben a versenyzők végig a földön fekszenek, teljes nyugalomban, az ő dolguk megigazítani a fürdőruhát, felhelyezni a rajtszámot és várni a sorra kerülést. Magamról tudom, hogy ekkor már végképp nem a földön járok, magamban végigfutom, milyen pózokat veszek majd fel, merre fordulok, mikor mosolygok stb. A verseny előtti este idegessége ilyenkor már a múlté.

A magyarok világviszonylatban hogyan szerepelnek ezeken a versenyeken?

Tarolunk mindenhol! Az elmúlt 3-4 évben a magyar fitnesz-és testépítő színvonal magas szintre emelkedett. Mindig dobogós helyeken végzünk a versenyeken.

Tehát most már nem a magyarok nyilaitól, hanem a magyar fitnesz-és testépítőktől kell tartania a világnak. Mennyit edzel általában felkészülési időn kívül?

Heti ötször másfél órát, ha ellustulok, akkor heti négyszer edzek. A felkészülési időszakon kívül nem diétázom ész nélkül, mert az már nagyon megviselné a szervezetemet. A kemény megvonások után a test szokta kívánni a régi „rossz” kajákat. Tehát ilyenkor jön el, hogy eszem csokit és kenyeret is, de a nagyon zsíros ételeket kerülöm.

Mi a helyzet a táplálékkiegészítőkkel, fogyasztod őket?

Azt is fogyasztok bőséggel.  Mostanában átálltam a vitaminokra az OFF szezon alatt. A táplálék kiegészítőknek is megvan a maga rendjük és idejük. Vég nélkül tudnám sorolni, hogy miket szedek (pl. fehérje, kreatin, l-karnitin) a versenyek előtt. A reggeli adagom ilyenkor 28 tabletta és 4 kanál por különböző zsírégetőkből. Mostanában reggelire 3 db C vitamint, aminosav kapszulát valamint szénhidrátdús reggelit fogyasztok, és a nap folyamán 2.5-3 óránként eszem. Javaslom másoknak is, akik sportolnak és fogyni szeretnének, hogy többször egyenek keveset – legideálisabb három óránként. A lehető legrosszabb, hogyha a fogyni vágyó naponta csak egyszer eszik, mert ilyenkor a tápanyagot elraktározza a szervezet, hiába a sportolás.

A blogom sportkedvelőknek, de épp az újévi fogadalmuk részeként a kanapén punnyadás helyett a sportot választó olvasóknak is szól. Mi a te extra adag motivációd nekik?

Az első motiváció mindig a fejben dől el, így jön létre a mozgásra való hajlandóság az illetőben. Következő lépésként érdemes jó szakemberhez fordulni, aki végig maximálisan támogatja őt az útján, hiszen egy jó edző anya, apa, barát, barátnő, dietetikus, edző és „lelki szemetesláda” is egy személyben. Ha valaki megfogadja a tanácsokat, akkor a későbbiekben az eredmény fogja őt motiválni. El kell fogadni a szakember tanácsait és nem szabad már két nap után csodát várni. A sikeres mozgó ember alapelvei kell hogy legyenek a türelem, a kitartás és a motiváltság!

Fotó: Fellner Felícia

tovább olvasom →

Gyepesi Áron, az F&M fitness and more edzője szerint minden típusú és testalkatú embereknek ajánlott a funkcionális köredzés. Mit is takar pontosan ez a név és hogyan épül fel egy óra? 

Gyepesi Áron

Mire számíthat az, aki a funkcionális köredzést választja?

Leginkább az aerobikkal szokták összehasonlítani ezt az edzésformát, de a funkcionalitásnak az a lényege, hogy az erő- és állóképességre erősítünk rá. A cél, hogy megtanuljuk egységben kezelni a testünket. Az egyes állomások nem izomcsoportok, hanem mozgásminták köré vannak felépítve. Ezek az edzésminták több izom mozgatását jelentik (pl. guggolás, kitörés, fekvőtámasz vagy rotációs törzsmozgások). Az órák felépítése csak annyiban tér el, hogy mindezt milyen eszközökkel valósítjuk meg, a többi már csak az edző kreativitásán múlik.

Hasonlóságot fedeztem fel a Primal Move és a funkcionális köredzés között, hiszen az előbbinél is a már meglévő mozgásmintáinkat használjuk. A funkcionális edzés mióta van jelen Magyarországon? 

Ez nem levédett irányzat, hanem egy olyan átfogó edzésforma, amelyet különböző nevekkel illetnek, ezért sem lehet behatárolni a pontos debütálását. Egyaránt emlegetik cross training vagy köredzés néven, ez edzőtermenként változik. A gyakorlatoknak nincs előre rögzített leírása.

Térjünk vissza az órarendetekkel még mindig kacérkodó hölgyhöz vagy úrhoz, aki adott esetben túlsúllyal rendelkezik. Szüksége van bizonyos állóképességre, mielőtt elkezdené a funkcionális köredzést?

Nincs olyan szabály, hogy ha valaki nem tud harminc fekvőtámaszt megcsinálni, azt hazaküldjük. A vendégeknek nem egyforma az állóképessége. Ezt úgy szoktam áthidalni, hogy minden gyakorlatból mutatok különböző nehézségű verziókat. Általában időre mennek a gyakorlatok, és a mozgás rész mindig hosszabb, mint a pihenő szakasz. A klasszikus tabata a legrövidebb intervallum, ami kiterjedhet akár a 1.5 perces mozgásig, egy 30-35 mp-es pihenővel. A mozgás minősége a legfontosabb, tehát minden mozdulatot, ismétlést szabályosan kell, hogy elvégezzen a vendég!

Tehát mozogjunk, de helyesen! Minden edzőnek más tippjei vannak arra, hogyan tud valaki - aki addig mozgásszegény életet élt - belekezdeni a rendszeres sportolásba. Netán csak a konditeremmel vagy az órákkal kapcsolatos előítéletei gátolják a testmozgásban. Neked milyen tapasztalataid vannak ezen a téren? 

Az első lépés, amikor valaki elhatározza, hogy elmegy edzeni. Szerintem erre sokfajta motiváció létezhet.  Az egyik leghatásosabb a közvetlen ismerősök, barátok példája. Ha valaki látja vagy hallja, hogy a másik elkezd sportolni és pár hét vagy hónap múlva láthatóan jobban érzi magát, és nincs például elhízva, nos, ez egy hatalmas motiváció lehet.

Fotó: Lindmayer Zsolt  tovább olvasom →

Gyenesei Leila több sportot végig próbált, mindegyikben remekelt, de az öttusában teljesedett ki. Mi motivál egy sportolót, hogy akár naponta többször is elmenjen edzeni? Van-e élet az élsport után? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettem a hazai és nemzetközi öttusa neves élsportolójával.

Gyenesei Leila

Hogyan kezdődött a sportolói pályafutásod?

Eleinte úsztam, majd triatlonoztam és ezt követte a sífutás.

Hogy kötöttél ki végül az öttusánál?

2004-ben a korosztályomon belül a legjobb voltam triatlonban, azonban ekkor történt egy biciklis balesetem, ami után eldöntöttem, hogy többet nem akarok biciklizni. Aztán egyik pillanatról a másikra jött a gondolat, hogy megtanuljam az akkor még számomra teljesen új öttusát.

Mi az erősséged az öttusán belül, illetve melyik versenyágat érzed a legközelebb állónak magadhoz?

Egyértelműen a lovaglást, de nagyon szeretek vívni is.

Mi az az inspiráció, ami a leghidegebb téli hónapokon is megadja az elszántságot és a lendületet, hogy kora reggel felkelj és elmenj keményen edzeni?

A versenyek! Hiszen tudom, hogy van egy út, amit be kell járnom, hogy elérjem a célomat. Tisztában vagyok vele, hogy élsportolóként mennyit kell edzenem, hogy sikeresen szerepeljek a versenyeken, ez az én legfőbb motivációm, akár december van, akár vízszintesen esik a hó.

Legközelebb milyen versenyen fogsz indulni?

A porckorongsérvem miatt még nem tudom, hogy mikor tudok újra versenyezni. Négy hónapja sajnos csak az úszást tudom űzni az öttusából.

Hogy éled meg ezt a helyzetet?

Abszolút szerencsésnek érzem magam, hiszen közel 28 évesen ez az első komoly sérülésem. Nem voltak műtéteim vagy ehhez hasonlók, ami miatt ki kellett volna hogy hagyjak egy szezont. Jól viselem, mivel az életemet kitölti más is, emiatt sem érzem a versenyek hiányát.

A versenysport sok lemondással jár, ami a magánéletet és a tanulmányokat is érinti. Te ezt hogyan élted meg?

Nekem mindig fontos volt az iskola, hiszen harminc éves kor körül az élsportnak vége szakad. Emiatt is végeztem el egy kommunikációs képzést, jelenleg pedig a Károli Gáspár Református Egyetem jogi karán vagyok harmadéves. Ha egy sportoló megszokja, hogy a legjobbak között van abban amit csinál, aztán abba hagyja a versenyzést, akkor nagyon mélyre tud zuhanni, ha nincs egy B verziója a sportpályafutása utáni időkre.

A Men’s Health magazinban is láthattunk rólad egy igen dekoratív fotósorozatot. Milyen érzés volt, hogy ezúttal a nőiességed került előtérbe?

Már korábban is kaptam rá lehetőséget és nagyon szeretem az ilyen jellegű felkéréseket, hiszen a hétköznapokon sem mindig járok szabadidő ruhában. Szeretem és követem is a divatot, így az ilyen típusú fotózások mindig is tetszettek, és örömmel éltem meg ezeket.

A szép fotóid mellett a sporteredményeid is önmagukért beszélnek. Van-e olyan, a versenysporttal kapcsolatos élményed, amire az idő múlásával is örömmel gondolsz vissza?

Az egyik legszebb élményem a 2013-as tajvani öttusa világbajnoksághoz kapcsolódik, ahol ezüstérmesek lettünk. Nem számítottam erre az eredményre, hiszen már két hónapja sérült voltam és azt gondoltam csodára lenne szükségem ahhoz, hogy jó süljön el az indulásom. Hát magamat is megleptem! A másik ilyen emlékem a 2008-as budapesti világbajnoksághoz kötődik, ahol először lettünk világbajnokok és egyéniben megszereztem az olimpiai kvalifikációt. Hazai pályán, ez nekem nagyon sokat jelentett!

Élsportolóként milyen tanácsot adnál a Move, it Blondie olvasóinak, hogyan lépjenek ki a komfortzónájukból?

Meg is fogalmaztad a választ, hiszen az első lépés kilépni a komfortzónából. A másik része a dolognak, hogy valaki találjon egy társat a sportolásához, aki ott van és átlendíti a nehéz pillanatokon is. Az is fontos, hogy mindenki a lehetőségeihez és adottságaihoz mérten válasszon sportot.  Ha valaki átlendül az első kritikus 2-3 hónapon és megszereti a mozgást, akkor az később már hiányozni fog a mindennapjaiból. Nekem nem teljes az életem, ha nincs meg a napi minimum 1-2 óra mozgás és szenvedek, ha valami miatt nem jutok el edzeni. Szeretem a sport stressz levezető és boldogsághormont termelő hatását; még soha sem voltam boldogtalan egy edzés után! tovább olvasom →

Hogyan képes egy kerekesszékes maratont nyerni? Megáll az élet, ha valaki tolószékbe kényszerül? Schober László, az örök optimista sportoló, kranking edző választ és inspirációt ad.

Óriásnak becéznek: honnan ragadt rád ez a név?

2010-ben megjelent egy cikk a kosárlabda csapatunkról, ahol „kalózkendős óriásnak” lettem megszólítva. Engem kevesen látnak kendő nélkül, mivel pikkelysömöröm van, amit nem szívesen mutatok másoknak és hosszú is lenne egyesével mindenkinek elmagyarázni az okát. Illetve a magasságomon kívül (2 méter 5 centi magas vagyok) az is közrejátszik, hogy ekkortájt ismertem meg a kedvesemet is és a Suhanj alapítványnál ő dobta fel ezt a nevet, így rákerült a mezemre is ez a becenév. 

Kranking oktató vagy, a Suhanj alapítvány önkéntese, rendszeresen edzel és időt, energiát nem kímélve jelensz meg a különböző sporteseményeken, mindezt kerekesszékesként. Kezdjük az elején: hogy indult a történeted? 

2005. augusztus 30-án volt egy gerincműtétem, egy jóindulatú daganatot vettek ki részlegesen  a gerincvelőm mellől, de az idegrostokon rajta hagyták és ezért lett nekem egy részleges bénulás a lábamban. Rehabilitációkon vettem részt, majd 2008-ban leérettségiztem. Ugyanabban az évben csatlakoztam a Törekvés SE kosárlabdacsapathoz, hiszen magas vagyok, szeretek sportolni, mindig is mozogtam. 2011-ben Molnár Marietta, alapítványi önkéntes révén kerültem a Suhanj-hoz, mint futó. Ekkortájt már „lefutottam”rész maratoni távokat egy speciálisan kialakított kerekesszékkel.Idén már megnyertem a SPAR Maratont.

Gratulálok, ez hatalmas teljesítmény! Tetszik, hogy ti is futásnak hívjátok ezt a tevékenységet…

Abszolút, mások gurulásnak, mi futásnak.

Így most már hatványozottabban érdekel, hogy a műtétet követően mi volt az a momentum vagy esemény, ami miatt nem merültél el az önsajnálatban? Mi motivált?

Amikor magamhoz tértem a kórházban, minimálisan tudtam mozgatni a lábamat és napról-napra jöttek vissza a mozdulatok. Szükségem volt rehabilitációra, hogy jobban menjen a járás, ami egy ideig jól is ment, de idővel olyan váratlan görcseim és fájdalmaim lettek, amelyek miatt ismét nem tudtam járni. Azóta megtudom tartani magam, de bizonyos mértékig engedelmeskednek nekem a lábaim, a bal kevésbé. Szerencsére pozitív gondolkozású ember vagyok és nem esem kétségbe, ha székben kell ülnöm. Az orvosok sem tudtak kezelni a rehabon, az egyik mondta is a másiknak: „Te, ezzel a Schoberral nem tudok mit kezdeni, beül a székbe és föl-alá járkál, emberekkel beszélget.” Azáltal, hogy embereknek segítettem feldolgozni a problémájukat, a sajátom is könnyebbé vált.

Tehát a pozitív gondolkodás és hasonló szituációban lévő emberek, új ismeretségek segítettek neked a feldolgozásban?

Igen, de nekem is volt, hogy 3 másodperc alatt magam alá szakadtam, ez benne van a pakliban. 

Hogy találtál rá a krankingre? Miért tetszett meg?

2012 áprilisában ismertem meg Tar Csabát, ugyanis az alapítvány lehetőséget kapott, hogy páran kerekesszékesek kipróbálhattuk a krankinget, miközben a többiek a spinningen edzettek. Elkezdtük megismerni ezt dolgot, ami akkor még újdonság volt Magyarországon.

Úgy tudom Te vagy az első magyarországi kerekesszékes kranking oktató… Mikor szerezted meg az oktatói képesítést, és ez milyen kihívást jelentett számodra?

A kipróbálást követően, az év júniusában az alapítványtól négy csapattársammal együtt kaptunk egy kranking oktatói képzést. Az első nagy debütálásom pedig az idei Fittarénán volt.

Bizony, ott láttalak én is először, ahol az edzéseiden kívül is szorgosan segítettél az embereknek egy-két kranking fogásban. Milyen gyakran tartasz órákat azóta?

Hetente kétszer tartok órát: egyszer a Mozgásjavító Intézetben és egyszer önszorgalomból Tar Csabával közösen a Life1-ben. Az a célom, hogy minél több helyre eljuthassak oktatóként.

Az edzőtermekbe tömegközlekedéssel jutsz el. Mik a tapasztalataid mennyire „kerekesbarát” a tömegközlekedés, és tapasztalható-e ebben pozitív változás? 

Pestszentimréről járok, mindig előre megnézem, hogy mikor járnak alacsony padlós buszok, bár előfordul, hogy nem az jön, miközben annak kellene, emiatt volt már összetűzésem a BKK-val. Beérve a városba már sokkal könnyebben mozgok mindenfele villamossal, buszokkal. Szerintem az akadálymentesítés jelenleg 45%-os.

Elfogadsz segítséget másoktól?

Segítség és segítség között is van különbség. Ha valaki felajánlja a segítségét, de tolakodó, akkor visszautasítom, az már a túlzott segítő, aki nem tudja, hogyan kell, de már elkezdene tolni. Ezzel szemben, ha felajánlják és hagyják, hogy elmondjam, hogyan kell, akkor örömmel fogadom el a jóindulatot. Ha én kérek segítséget, akkor  az emberek „ugranak”, hiszen pozitívan, mosolyogva közelítem meg őket és ezért nem mondanak nekem nemet.

Melyek a fontosabb jövőbeli terveid, céljaid a sportot illetően?

A sporttal kapcsolatban, hogy minél jobb oktató legyek, több maratonversenyen részt vehessek és kijuthassak a 2016-os riói paralimpiára maratonversenyzőként. Én addig is mindent megteszek, hogy ez megvalósuljon, de ehhez Handcycle-re, sok edzésre és szponzorokra van szükségem.

Saját tapasztalataid alapján, mit tudsz tanácsolni azoknak, akik nem éreznek magukban elég akaraterőt a sportoláshoz, vagy pedig feladták?

Próbálok több embert megszólítani, hogy mozduljanak ki, jöjjenek a szabadba. Több kerekesszékessel is felvesszük a kapcsolatot, azokkal is, akik nem régóta kerültek székbe, ilyenkor elmondjuk nekik hogyan haladhatnak tovább és hogy nem áll meg az élet számukra.

Fotó: Lindmayer Zsolt 

tovább olvasom →