Tél, Eplény, ragyogó napsütés és a hajam még mindig tart…

Úgy kezdődött a történetünk, hogy három jótét lélek elindult, hogy kipróbálja a hó-roller-bicikli-szánkó-deszka akármit, ami Snowscoot névre hallgat, és amit tőlünk nyugatabbra már nagyon is jól ismernek. Akkora szerencsém van, hogy az elsők között tesztelhetem ezt az eszközt itt Magyarországon!

A bevezető gyakorlás után bátorságomat fitogtatva a dombokon összes sí tudásomat és merészségemet összeszedve fél-driftelek, olykor elvágódok, majd esve bár, de törve nem, tovább siklok. Kicsit ijedten konstatálom, hogy a jégen szivatósabb a csúszkálás, kis sasként kapaszkodom a kormány markolatába, amibe még a váll-és a lapockaizmaim is „beledurrannak”.

Az élmény mindenért kárpótol. Mint amikor kis tacskó koromban tanulgattam az egyensúlyozást a sílécen, eleinte hóekével jártam-keltem, de amint megjött a bátorságom már tudtam haladni. Itt ez egy fokkal nehezebb, de sikerül elérni, amellett is, hogy kérdőjel formájú pupillákkal néznek rám az emberek a pályán, miközben siklom, élvezem a természet és a sport adta szuper egyveleget!

Pontozás:
Minden 10/10, kivéve az edző, mert ő 11/10!
Hogy milyen eszköz is pontosan, hogyan vettem a havas terepet és te ki merd-e próbálni ezt az extrém sportot, megtudhatod a videóból?! (Naná, hogy naná!)

A erről készült videó megnézéséhez kattints a mondatra! Woohooo!

Fotó és videó: Láposi Dávid

tovább olvasom →

Rajt: 

Már pár éve, hogy kedvtelésből jógázom. Nem csak lelkileg rak rendbe, hanem elmélyülök magamban, sőt – ami szintén nem utolsó szempont – a jóga még hajlékonyabbá is tesz. A már bemutatott hatha és dynamic flow órák után most egy új típus, a yin jóga következik.

Impressziók:

Gyalogolok a budapesti télben, fúj a jeges szél, mindenki a kapucni alá bújik, velem együtt. Szerencse, hogy az Astoriától csak pár percnyi gyaloglás a kicsiny Szép utca. Ott már könnyen eligazodom az utcán lévő megállító táblának köszönhetően, – és nem is először járok itt.
Öltöző helyiségnek van kialakítva a lakás függönnyel elválasztott egyik része: egy nagy szelet a lányoknak, egy kisebb a fiúknak. A kettő között értékmegőrző szekrények találhatóak. A jóga terem idilli, nyugodt környezet halvány fényekkel – a fotózás miatt ezúttal nem a gyertyák sejtelmes fénycsóváival.

Ráhangolódásként a matracon, háton fekve csukott szemmel kezdjük a kötelező elmélyülést. Nincs teljes tüdős jóga légzés (amikor a hasunkból fölfele haladva veszünk levegőt) és a többi jóga órával ellentétben a szánkon át fújjuk, vagy egy emberként sóhajtjuk ki a levegőt.

Megkezdődik a gyakorlás, minden esetben sokáig kitartott, csípőnyító ászanák (gyakorlatok) követik egymást. Talán az első a legnehezebb. Tudatosan, lelégezve, csukott szemmel feszegetem a saját határaimat és a kezdeti feszüléseket „elnyomva” fokozatosan lazulok bele a pozícióba.

A saját határaimat finoman feszegetem

Ha közben fáj? Olyan is lehet. A pozíció felvételnél fontos, hogy percekig kell kitartani. A jógaoktató mindegyik mozdulat elején, közepén és végén is szól, sőt az adott ászana végéhez közelítve – feltéve, ha azt mondja - van lehetőség lazítani a pózon.

Gerinccsavarás

Gerinccsavarás 2 (ezek levezetés előtt jelemzőek)

„A yin az indiai hatha jóga és a kínai taoista hagyomány találkozásából született öngyógyító jógarendszer. Az egyes gyakorlások során maximum 10 pózt használunk, amelyekben 3-10 percet töltünk. Figyelmünk fókuszába a légzést állítjuk, amit tudatosan lassítunk, mélyítünk, mígnem teljesen kiürül az elme és megérkezünk meditáció állapotába (dhyana).” – olvasható a jógaterem blogján.

A végéhez közeledve csak pislogok, hogy már majdnem elrepült hatvan perc. Talán azért van ez, mert a hathánál megszoktam, hogy sok ászanát csinálunk egymásután, itt pedig jóval kevesebbet.

Az ezután következő relaxációnál szerepet kap a gyertyafény, a lámpát lekapcsoljuk. A hátamon fekszem, csukva van a szemem, ellazítom minden testrészemet és ebben a meditatív állapotban maradok, amíg az oktatónk nem „kelt fel”. Törökülésben vagyunk, az imádkozó tartásban lévő tenyereinket magunk elé húzzuk, majd „namasté”-val és meghajlással zárunk. Határozottan azt érzem, hogy lazult a csípőm és miután távozom, légiesebben, könnyebben lépdelek az utcán.

Ami fontos:

A csípő nyitás hasznos, hiszen állítólag ott tároljuk az összes korábbi sérelmet, fájdalmat, stresszt. Így ha sírásra támad ingered, nem veled van a baj. Ha valami fáj, nem kell erőltetni és annyira lehajolni, mint a melletted ülő, ez nem verseny.

Hol? Downdog Jóga stúdió, V. Budapest Szép utca 4.
Mennyibe kerül? http://downdogjoga.hu/arak.htm
Mit vigyél? Kényelmes (mackó) ruházat, törölköző, víz
Férfi/nő arány: 20%-80%

Pontozás

Kínzó faktor: 7/10
Ennyire formál: 8/10
Edző: 5/10
Helyszín: 9/10
Ennyire fáj másnap mindened: 4/10 (nekem)

Fotó: Lindmayer Zsolt 

tovább olvasom →

Rajt:

A korcsolya elődje már az őskorban is létezhetett más formában, főként északon terjedt el kezdetben, mint közlekedési forma. Jóval később, szórakozásból a hollandok kezdték el űzni. Egyszer volt egy kislány, akit az anyukája elvitt korcsolyázni a 2000-es évek elején, ám ő nem merészkedett a jégre bátor édesanyjával ellentétben. Röviden ennyi volt a koris múltam egészen 1-2 évvel ezelőttig, amikor már rendszeresebben űztem ezt a sportot. A 2014-es karácsonyi ajándék korim óta nincs megállás: azóta jégkorong próba és rendszeres csúszkálások követték egymást, így jött az ötlet, hogy elmenjek a Műjégre egy kedves ismerősömmel, a parfümőr Zólyomi Zsolttal.

Impressziók:

A Műjégpálya tele van, már az Ötvenhatosok terétől sétálva hallom a zenét, látom a fényeket, érzékelem a vibrálást. A Vajdahunyad-vár oldala szemez a jégen önfeledten sikló emberekkel. Az ódon várkastély csupán „hallgatja” a zenét, amelynek stílusa az épület 1908-as végleges kialakítása óta sokat változott.
Merengések és elmélkedések közepette a fotóson kívűl Zsolt is befut a megbeszélt találkozó helyére, ahonnan máris befelé vesszük az irányt. Kis segítséggel a következő pillanatban a „csatolóban” találjuk magunkat - azért ez a frappáns név, mert itt vesszük fel a korikat - szemben a ruhatárral. Csak pislogok, életemben először vagyok itt. Szélsebesen felkapjuk a sporteszközöket és spurizunk ki a jégre, ahol még egy elmélyült oktatás végére is odacsúszunk.

A bólyákat szlalomban és halacskában is megkerüljük 

A korcsolyázó ORR! :)

Meglepő, de még a koszorúzástól sem tartok annyira, valamelyest magabiztosabban fogok hozzá a lábaim egymás fölötti átemeléséhez. Az oktatónk kedves, türelmes, nem hiába foglalkozik gyerekekkel is.

Zsolt, aki addig a percig azt állította, hogy nem biztos a korcsolyatudásában, jobban állja a jeget, mint én.

A gyorstalpalót követi a baráti találkozással egybekötött sportos beszélgetés. Miközben a köröket rójuk, a háttérben régi vagy régen hallott számok csendülnek fel, a változatos zenei repertoár (azért Mozart koráig nem visszamenve) fokozza a hűvös péntek esti korizás élményét.

Zsolttal egyetértünk, mind a zenét, mind pedig a hely szépségét és mesés hangulatát illetően. Kiváló parfümőrként mindenfélét megérez, de legfőképp a jég illatát – néha jó lenne az ő bőrébe bújni, amikor ilyeneket mond.

A hangszórókból áradó kelleme melódiát egy „minden nyelven ugyanazt jelentő takarodó” szakítja félbe, nem sokkal nyolc óra előtt, így szépen mindenki lesiklik a pályáról, lecsatol és hazamegy.

Zsolttal

Ami fontos:

Egyre inkább nagy hangsúlyt kapnak nálam az élmény sportok. Hiszen a blog is erről szól: mozogj, találd meg azt a sportot, amit élvezetből csinálsz és töltődj fel tőle. Már sokat volt szerencsém kipróbálni eddig, kb. tíz kedvencem is lett, de lehetetlenség egyszerre űzni az összeset (sajnos). Nem melegítettem be előtte, a nyújtás is elmaradt. Ha egy kis affinitást érzel magadban (netán még az egyensúlyod is rendben van) ajánlom a korcsolyát minden rémtörténet ellenére. Ha elesel, állj fel és menj tovább, a réteges öltözet vagy a védőfelszerelés (esetleg bukósisak) megvéd. Nem utolsósorban fenékről és combról leszedi a fölösleget, de közben nem muszáj megszakadnod, olyan, mint a görkorcsolyázás – csak a jégen.

Hol? Városligeti Műjégpálya
Mennyibe kerül? http://www.mujegpalya.hu/hu/jegyarak
Mit vigyél? Réteges öltözet, korcsolya (ha van), bukósisak, főleg, ha kezdő vagy
Korosztály: 3-100 év
Férfi/nő arány: 50%-50%

Pontozás

Kínzó faktor: 7/10 (attól függ meddig és milyen gyorsan csinálod)
Ennyire formál: 10/10
Edző: 11/10
Helyszín: 11/10
Ennyire fáj másnap mindened: 5/10 (nekem)

Fotó: Németh Balázs

tovább olvasom →

Rajt: 

Ebbe nem lehet csak úgy belekezdeni, legalábbis a magyarázásba, de én megpróbálom. Szóval nagyon röviden: nem egy konditermi, bárki számára napok alatt elsajátítható dolog. Nem véletlenül írtam, hogy dolog, kategorizálni sem egyszerű. Egy biztos, a Nia ebből is áll – sok egyéb mozgás mellett – így rossz semmi esetre sem lehet. Sőt mi több, e kettő még abban is megegyezik, hogy nem muszájból mentem/megyek el az órákra, mintha a fogamat húznák.

Impressziók, azaz benyomások:

A Feldenkrais hazai „honosítójával”, Bárdos Adrienne-nel telefonon beszéltem először, ekkor ő meginvitált egy egész napos workshop-ra, amin részt is vettem, valamint azon felül még két órán, akárcsak a többi cikk esetében.
Mi ez a módszer? Körbeírni tudom, illetve az érzéseket megfogalmazni, amelyeket átéltem.

Íme:

Az Aradi utcába érkezem, a földszinti lakásban lévő egyik szobában leszünk. Nem egy helyigényes vagy izzasztó dolog, dupla polifoam elegendő hozzá.

A Feldenkrais elvei között szerepel az is, hogy a testnek nincs szükség bemelegítésre és nyújtásra sportoláskor, csupán arra, hogy az adott tevékenységhez az illető megérkezzen fejben. A test onnantól tudja mit kell csinálnia, hiszen intelligens!

Mindenki a hátán fekszik, becsukott szemmel. Figyelmem a testemre irányul, a ráhangolódás akár fél-egy percig eltarthat. Érkezik az első instrukció Adrienne-től: „Érzékeld a hátadat!”. „Hogy helyezkedik el, hol könnyű, milyen a kiterjedése?” stb.

Ide szúrnám, hogy innentől kezdve ez végig így lesz; kérdéseket fogunk hallani tőle a feladatok mellett, amit a testünkkel csinálnunk kell. A kettőt összekapcsolva az idegrendszer és a test együttműködése lesz soron.

Adrienne a katalizátor, aki kérdésekkel vezeti figyelmünket a testünk különböző pontjaira. A kérdések arra vonatkoznak, hogy mit érzünk vagy kellene éreznünk; nincs jó vagy rossz megoldás, az összes kérdésre sem kell válaszolni fejben, mert mentálisan igen csak lefáraszt!
A legelején egyfajta mozgásmintával indítunk, amit megcsinálok úgy, ahogy tudok, majd óra közben fokozatosan, különböző módon leszek rávezetve arra, hogy a testem megoldja azt a végére, a kiinduló helyzetnél ideálisabban.

Összetett, igen aprólékos mozgás. A kis lábujjunktól a talpunkon át a csípőnkig és a medencénkig mindenre figyelünk a lassú mozgás során, mert minél lassabban csináljuk, annál inkább javíthatja testünk az útját és mehet a jó irányba.

A testem már említett intelligenciája többször megmutatkozik számomra is, amikor egy-egy nehéznek tűnő gyakorlatot „magától megold”. Például, ha addig csak kicsit forgattam el a vállamat az egyik irányba, a „testi intelligencia” most már belevonja a kezet, a bordakosarat és a törzset is a gyakorlatba, hogy könnyebben és dinamikusabban tudjam csinálni a nüansznyi mozdulatokat.
Hiába van csukva a szemem és akarnék elaludni, a testem nem hagyja.

Aprólékos, alhasi, kezes-lábas mozgások, pár perc mozgatás után mindig jön egy kis pihenő kényelmes pozícióban. Aztán vissza a koncentrálásra és újra pihenés!

A végére megértjük az összefüggéseket, és a testünk részeit úgy ismerjük meg, mint amikor biológia órán az általában Samunak hívott csontvázat vizslattuk. Az óra végén talpra állunk, és semmi mással nem törődve, megfigyeljük az érzeteinket.

Az óra utolsó 10-15 perce az érzetek megfigyelésén és a magunkhoz térésen kívül még arról szól, hogy aki akarja, elmondja a saját benyomásait.
Meglepő, hogy a nem megerőltetőnek tűnő pici mozdulatoktól milyen izomlázszerű érzés alakulhat ti egyes testtájakon.

Számomra a Nia új generációját nyitotta meg a mozgásoknak, a Feldenkrais is ezek közé tartozik: mozgás a testeddel más módon. Megtanulom, megérzem a legkisebb porcikáim összefüggését is a nagyobb testrészekkel.

Kitisztítja a testi, lelki letapadásokat, rám ez utóbbi szintén eléggé hatott…

Ami fontos:

Türelemre lesz szükséged, hogy óráról órára te és a tested megértsétek egymást és a mozgás ezen szintjeit. A lassú tempó mellett, és a higgadtságon kívül a becsukott szem is segíti a ráhangolódást. Az egóm olykor közbeszólt, de itt nincs számolás, jó vagy rossz, nem a külvilágra és a többiekre kell a hangsúlyt helyezni. Az anyagcserét nagyon felpörgeti!

Hol és mennyibe kerül?  http://feldenkrais.hu/
Mit vigyél? Kényelmes meleg ruha, víz
Férfi/nő arány: 50% -50%
Korosztály: 24-60 év

Pontozás
Kínzó faktor: 5/10 (nem a kínzásról szól)
Ennyire formál: 7/10
Edző: 11/10
Helyszín: 6/10
Ennyire fáj másnap mindened: 5/10

Fotó: Németh Balázs tovább olvasom →

Rajt:

Ha azt mondom homokzsákkal edzettem, mire gondolsz először? Valószínűleg egy jól teletöltött klasszikus zsákra, amit nagy szenvedések árán emelgetek egy fagyos, téli délutánon valahol a pusztában. Az elv hasonló, de beltérben vagyunk, és nem egy szokványos zsákról beszélünk.

Impressziók:

A terem helye nem változott, mióta legutóbb a capoeira aerobic óra kapcsán jártam itt; továbbra is lehetne egy Walking dead epizódot forgatni az épület bármely részében – a nyüzsgős, kontrasztos konditermet kivéve.

Átöltözöm, majd kifele menet a „Mellett ki!” felirat kapja el tekintetem, de ráerősít a helyes tartásra az öltöző két ajtaja közötti nagy tükör is, ahol ellenőrizhetem, hogy biztos a legjobb formámban lépjek ki onnan – kitolt mellekkel.

És ezután mi fog velem történni? Ágh Csaba edző kezei közé kerülök – legalábbis átvitt értelemben – egy személyi edzés erejéig, ugyanis csoportos órát nem tart.
Egy kis előzetes: Amerikából származik a sandbag eszköz, a TRX-hez hasonlóan katonák által kezdődött a történet. Csak éppen egy kosaras illető fejlesztette tovább a hadsereg (csupán homokzsákot cipeltető) módszerét, mert hátproblémái voltak.

Az, hogy több, mint egy év masszív sportblogolás után – nem beszélve az előtte lévő, pár évvel azelőtt kezdődött sportéletemről – még valami tud nekem komolyabb izomlázat okozni, az igazán nagy elismerést érdemel a részemről!

Több korábbi írásomban is (pl. primal move, metabolic) hangsúlyoztam mennyire fontos a törzs, a hát és a mélyizmok megerősítése. Hogyha csak gyúrsz tök jól fogsz kinézni, de ha az említett izmokat nem erősíted meg, a szép külső egy megalapozatlan és nem feltétlenül jó állóképességet fog takarni. Nem mellesleg azért is gyenge a törzsünk, mert sokat ülünk…

A bemelegítés klasszikusan zajlik (végtagok átmozgatása: fej, karok, lábak, velejárók).
Két sandbag is rendelkezésemre áll az edzéshez (micsoda véletlen, pont passzol a ruhámhoz), mindkettő hat kiló körüli, az egyikben víz a másikban homok van. Az előbbi a nehezebb, de az utóbbi sem kutya. A sandbag egy király dolog, mivel halmazállapotánál fogva mozog belül a „cucc”, így a testemnek folyamatosan alkalmazkodnia kell és tartania a kialakult  helyzetben a zsákot. Új ingert kapnak eddig nem vagy alig használt izmaim, juppijé! Szóval nem unalmas!

Csabi szaktudása az égig ér: edzés közben mindent számomra érthetően magyaráz el: mikor, hol kell megfeszíteni az izmaimat és miért!? Kezd teljesen letisztulni bennem a test anatómiája annak ellenére, hogy nincs edzői végzettségem.

A magyarázások között alsó- és felsőtesti próbákat végzek, egyelőre az alapgyakorlatokat csinálom. Nem semmi, hogy itt-ott mennyire kell tartanom a csípőmet, feszítenem a fenekemet és figyelni arra, hogy a  lapockámat összezárjam, miközben egyenes a hátam – és mindezt egy időben.

Tricepsz erősítés

A fejem és a vállam fölötti átemelést ciklonnak nevezzük, nekem inkább hasonlít egy varázsköpeny felvételére:

Kellenek a felhúzások és az oldalirányú mozgások is, hiszen így hangolódik össze a test két oldala és erősödik a törzs.

A kitörést sem felejtjük ki, amit megtudtam, hogy lehet a megszokottnál jobb módon is csinálni (hátrafele). Ennél a póznál fontos, hogy csak a felsőtest fordul el, a csípő szemben marad a tükörrel. Könnyűnek tűnik, de kevésbé lesz az, ha a képre nézve fejben hozzáadsz hat kilót.

Kitörés és oldalak összehangolása 

Hallottál már a maci guggolásról? :)

Nem láttam még macit guggolni (sandbag-gel sem) :)

Huhh!

Ezeket összekötve nyomjuk tízesével felsőtestre és alsótestre dinamikus gyakorlatokkal, majd 30 mp. munka, 10 mp. pihenőidővel, több kör alatt. Cserebere is van, egyszer a homokkal, máskor a vízzel töltött zsákkal edzek.

Csabi is mozog velem, ha megállok erélyesebben rám szól, hogy csináljam tovább. Közeledik a vége…
Kész, vége, el is múlt a másfél óra, amit nyújtással zárok!

Nyújtás közben szigorúan meg kell fogni a fülcimpát :)

Ami fontos:

Iszonyatos, több napig tartó izomlázra felkészülni! A leírtakon kívül Csabától azt is megtudtam, hogy a szülés előtt álló nőknek nagyon fontos a mélyizmaik erősítése, amit a pilates és a jóga mellett a sandbaggel is megtudnak tenni – akár utólag is.

Hol? Fitness Factory, Budapest XIII. Róbert Károly körút 54-58.
Mennyibe kerül? 6000-30.000 ft (ebbe nem tartozik bele a terem belépője, részletekért érdekődj Csabánál)
Mit vigyél? edzőruha cipővel, víz, törölköző

Pontozás
Kínzó faktor: 10/10
Ennyire formál: 10/10
Edző: 11/10
Helyszín: 10/10
Ennyire fáj másnap mindened: 11/10

Fotó: Lindmayer Zsolt 

tovább olvasom →

Rajt:

Mikor utoljára a Jégpalotában jártam, 20 éves lehettem, egy srác hozott el randi gyanánt ide jéghoki meccsre. A meccs bejött, a srác nem. Pár hete egy barátnőmmel random eszünkbe jutott, mi lenne, ha elmennénk egy meccsre – ezúttal nem pasizni – és ahogy figyeltem a játék menetét beugrott, hogy miért is ne próbálnám ki ezt a sportot?! Hát így kerülök a jég közelébe kérem szépen….

Impressziók:

A három kipróbálás kapcsán különböző benyomásaim voltak a palota előteréről: első alkalommal síri csönd, szinte szalmabálákat fújt a szél előttem és csak a korcsolya élezős bácsi, valamint egy lány tudott nekem támpontot adni merre induljak. A további alkalmakkor nyoma sincs ennek: hoki táskák, korcsolyák, gyerekek, felnőttek, az akkor már általam látásból ismert csapattársak és edzők vannak mindenfele, a büfénél áll a sor, miközben az előző hoki edzés még tart.

Lefelé tartok a lépcsőn, ahol egy „nyitott”, középiskolás-szerű közösségi öltözőben találom magam fiúkkal és lányokkal - itt találkozom a szintén szöszi edzőnkkel, Gágyor Adriennel is. Fél kilenc van, indulhat a móka, kori a lábamon, mindenki a pályára!

Let's get it started!

Amikor először lépek a jégre még legalább annyira ismerkedek a helyzettel, mint egy kis zsiráf a születése után a járással. Kezdésnek körözünk a fél pályán, igyekszem felvenni a ritmust a többiekkel, majd amikor először veszem a (balos) ütőt a kezembe és eltalálom a korongot, hát az valami királyság! Az elképzeléseimhez képest nehéznek tűnik a korong, a vezetésén pedig még csiszolnom kell.

A kezdő technikák mellett elsajátítom az alapállást is: úgy kell rogyasztanom a térdeimet, hogy közben nem láthatom a lábamon lévő korit, kicsit előredőlök és a hátam is egyenes. Ez rendesen terheli a derekat és a mélyháti izmokat.

Az alapgyakorlatok között olyanokat veszünk át, mint a korong vezetése, ütögetés, bólyák kerülgetése, korcsolyatechnikák (körözés, c-vágás, fékezés, hátrafele kori stb.). Ezek után azt kell mondjam, hogy kori nélkül egyszerűbben tolatok...A körbeforgást gyök kettővel, de biztosan csinálom, szépen haladva. Apropó, nem az a fontos, hogy gyorsan, hanem hogy jól legyen abszolválva a gyakorlat.

Nem titok, hogy ezelőtt kb. négyszer koriztam életem során – szóval ez nem visszatartó indok. A helyes korcsolya technika átlagosan fél év alatt sajátítható el, és mivel nem egy termi sportról beszélünk, ezt mindenképp bele kell kalkulálni a felszereléssel együtt, ha  hosszú távon akarod csinálni.

Az amúgy amatőr hoki edzésen érezhetően vannak nálam jóval ügyesebbek, de ez cseppet sem zavar, kezdőként igen feltűnő jelenség lehetek köztük a kis rózsaszín kabátkámban.
Amíg az elején izgultam, hogy nem lesz elég a rajtam lévő réteges öltözet,pár perc elteltével kezd bebizonyosodni, hogy a kezdeti didergős érzet már a múlté, határozottan melegem van.
Már nem érzékelem a hideg levegőt amit beszívok, hanem egyfajta pozitív szúró érzés alakul ki a tüdőmben, olyan, amit egy hosszabb táv lefutása után érezhet az ember.

A passzolgatások, körfeladatok, egyéni és csoportos teendők mellett néha vakarom a bukósisakom, hogy pontosan mit is kell csinálni – vagy éppen nem hallom az instrukciót, mert a másik félpályán a profibbak hangosan edzenek. Ilyen esetben mindig számíthatok az edzők segítőkészségére, sőt, a csapattagokkal is sikerül pár szót ejteni a gyakorlat közben.

Na jó, itt pont nem beszélgetünk, mert figyelünk! :)

Azon kapom magam, hogy az 1 óra 20 perces edzés végéhez közeledünk. Jöhet a csapatok kiválasztása a játékhoz, akárcsak anno a suliban, de itt az edző szava dönt. Váltásos csapatban vagyunk (azaz pár percenként váltakozunk). Most már értem: eufória, adrenalin löket és maradj a jégen. Teljesen felvillanyoz az az elán, amivel ehhez a sporthoz kell hozzáállni, sőt kifejezetten jó érzés, mikor egy-egy passzt elkapok, netán visszaadok a játék közben.

Hamar rájövök, hogy a bot jéghez csapkodása nemcsak köszönést jelenthet, hanem  csapattársi jelzés is lehet a másiknak, hogy  lője hozzá a korongot. Ekkor produkálom életem első koris esését,  rendesen térdkalácson verem magam, de így végre átestem a tűzkeresztségen, indulás tehát tovább kergetni a többieket!

Síp és vége, rohanás le a pályáról mindenkinek külön nyújtás nélkül, mert ha egy perccel is meghaladjuk a kibérelt jégidőt, keményen perkálni kell.

Ami fontos:

Neked szól, ha izgalmas, izzasztó, jégre menő sportra vágysz. Ruházat: első alkalommal eléggé kilógott a derekam, ami nem volt finom érzés, így a réteges öltözet, derékmelegítő (ha még nincs felszerelésed) alapkövetelmény! A korcsolyatudás hiánya nem gond, korcsolyatechnika órákat is tartanak, így akár párhuzamosan fejlesztheted magad. Fel lehet  venni a ritmust a csapattársakkal, nem kell tartani tőlük, mert különben „megesznek”. :) Külön öröm volt számomra, hogy minden fogam megmaradt a végére, ebből is látszik, hogy nem (mindig) a vadulás van a fókuszban.

Hol? VIP Hoki (Jégpalota), Budapest IV. Homoktövis utca 1.
Mennyibe kerül? 2500 ft/alkalom (van kedvezményes lehetőség is, erről majd mesélnek az edzők, ha elmész)
Mit vigyél? ha nincs hoki cuccod: réteges öltözet (mackó), korcsolya, kesztyű, akármilyen bukósisak csak a fejedet védje (én síelőset használtam), víz
Férfi/nő arány: 70% - 30%

Pontozás
Kínzó faktor: 8/10
Ennyire formál: 8/10
Edzők: 10/10
Helyszín: 10/10
Ennyire fáj másnap mindened: 6/10 (nekem)

Fotó: Láposi Dávid

tovább olvasom →