Lökj a jégen: jégkorong

  • Bejegyezte: Barbara Hámori
  • dátum: hétfő, január 19, 2015 -
  • 0 megjegyzés
Rajt:

Mikor utoljára a Jégpalotában jártam, 20 éves lehettem, egy srác hozott el randi gyanánt ide jéghoki meccsre. A meccs bejött, a srác nem. Pár hete egy barátnőmmel random eszünkbe jutott, mi lenne, ha elmennénk egy meccsre – ezúttal nem pasizni – és ahogy figyeltem a játék menetét beugrott, hogy miért is ne próbálnám ki ezt a sportot?! Hát így kerülök a jég közelébe kérem szépen….


Impressziók:

A három kipróbálás kapcsán különböző benyomásaim voltak a palota előteréről: első alkalommal síri csönd, szinte szalmabálákat fújt a szél előttem és csak a korcsolya élezős bácsi, valamint egy lány tudott nekem támpontot adni merre induljak. A további alkalmakkor nyoma sincs ennek: hoki táskák, korcsolyák, gyerekek, felnőttek, az akkor már általam látásból ismert csapattársak és edzők vannak mindenfele, a büfénél áll a sor, miközben az előző hoki edzés még tart.

Lefelé tartok a lépcsőn, ahol egy „nyitott”, középiskolás-szerű közösségi öltözőben találom magam fiúkkal és lányokkal - itt találkozom a szintén szöszi edzőnkkel, Gágyor Adriennel is. Fél kilenc van, indulhat a móka, kori a lábamon, mindenki a pályára!

Let's get it started!
Amikor először lépek a jégre még legalább annyira ismerkedek a helyzettel, mint egy kis zsiráf a születése után a járással. Kezdésnek körözünk a fél pályán, igyekszem felvenni a ritmust a többiekkel, majd amikor először veszem a (balos) ütőt a kezembe és eltalálom a korongot, hát az valami királyság! Az elképzeléseimhez képest nehéznek tűnik a korong, a vezetésén pedig még csiszolnom kell.


A kezdő technikák mellett elsajátítom az alapállást is: úgy kell rogyasztanom a térdeimet, hogy közben nem láthatom a lábamon lévő korit, kicsit előredőlök és a hátam is egyenes. Ez rendesen terheli a derekat és a mélyháti izmokat.



Az alapgyakorlatok között olyanokat veszünk át, mint a korong vezetése, ütögetés, bólyák kerülgetése, korcsolyatechnikák (körözés, c-vágás, fékezés, hátrafele kori stb.). Ezek után azt kell mondjam, hogy kori nélkül egyszerűbben tolatok...A körbeforgást gyök kettővel, de biztosan csinálom, szépen haladva. Apropó, nem az a fontos, hogy gyorsan, hanem hogy jól legyen abszolválva a gyakorlat.


Nem titok, hogy ezelőtt kb. négyszer koriztam életem során – szóval ez nem visszatartó indok. A helyes korcsolya technika átlagosan fél év alatt sajátítható el, és mivel nem egy termi sportról beszélünk, ezt mindenképp bele kell kalkulálni a felszereléssel együtt, ha  hosszú távon akarod csinálni.

Az amúgy amatőr hoki edzésen érezhetően vannak nálam jóval ügyesebbek, de ez cseppet sem zavar, kezdőként igen feltűnő jelenség lehetek köztük a kis rózsaszín kabátkámban.
Amíg az elején izgultam, hogy nem lesz elég a rajtam lévő réteges öltözet,pár perc elteltével kezd bebizonyosodni, hogy a kezdeti didergős érzet már a múlté, határozottan melegem van.
Már nem érzékelem a hideg levegőt amit beszívok, hanem egyfajta pozitív szúró érzés alakul ki a tüdőmben, olyan, amit egy hosszabb táv lefutása után érezhet az ember.

A passzolgatások, körfeladatok, egyéni és csoportos teendők mellett néha vakarom a bukósisakom, hogy pontosan mit is kell csinálni – vagy éppen nem hallom az instrukciót, mert a másik félpályán a profibbak hangosan edzenek. Ilyen esetben mindig számíthatok az edzők segítőkészségére, sőt, a csapattagokkal is sikerül pár szót ejteni a gyakorlat közben.

Na jó, itt pont nem beszélgetünk, mert figyelünk! :)
Azon kapom magam, hogy az 1 óra 20 perces edzés végéhez közeledünk. Jöhet a csapatok kiválasztása a játékhoz, akárcsak anno a suliban, de itt az edző szava dönt. Váltásos csapatban vagyunk (azaz pár percenként váltakozunk). Most már értem: eufória, adrenalin löket és maradj a jégen. Teljesen felvillanyoz az az elán, amivel ehhez a sporthoz kell hozzáállni, sőt kifejezetten jó érzés, mikor egy-egy passzt elkapok, netán visszaadok a játék közben.


Hamar rájövök, hogy a bot jéghez csapkodása nemcsak köszönést jelenthet, hanem  csapattársi jelzés is lehet a másiknak, hogy  lője hozzá a korongot. Ekkor produkálom életem első koris esését,  rendesen térdkalácson verem magam, de így végre átestem a tűzkeresztségen, indulás tehát tovább kergetni a többieket!



Síp és vége, rohanás le a pályáról mindenkinek külön nyújtás nélkül, mert ha egy perccel is meghaladjuk a kibérelt jégidőt, keményen perkálni kell.

Ami fontos:

Neked szól, ha izgalmas, izzasztó, jégre menő sportra vágysz. Ruházat: első alkalommal eléggé kilógott a derekam, ami nem volt finom érzés, így a réteges öltözet, derékmelegítő (ha még nincs felszerelésed) alapkövetelmény! A korcsolyatudás hiánya nem gond, korcsolyatechnika órákat is tartanak, így akár párhuzamosan fejlesztheted magad. Fel lehet  venni a ritmust a csapattársakkal, nem kell tartani tőlük, mert különben „megesznek”. :) Külön öröm volt számomra, hogy minden fogam megmaradt a végére, ebből is látszik, hogy nem (mindig) a vadulás van a fókuszban.

Hol? VIP Hoki (Jégpalota), Budapest IV. Homoktövis utca 1.
Mennyibe kerül? 2500 ft/alkalom (van kedvezményes lehetőség is, erről majd mesélnek az edzők, ha elmész)
Mit vigyél? ha nincs hoki cuccod: réteges öltözet (mackó), korcsolya, kesztyű, akármilyen bukósisak csak a fejedet védje (én síelőset használtam), víz
Férfi/nő arány: 70% - 30%

Pontozás
Kínzó faktor: 8/10
Ennyire formál: 8/10
Edzők: 10/10
Helyszín: 10/10
Ennyire fáj másnap mindened: 6/10 (nekem)

0 megjegyzés :

PARTNEREK: