A Vivicittá szó általában két dolgot juttat eszembe: Margitsziget és 2012. Míg az előbbi a rendezvény helyszíne, ez utóbbi volt az az év, amikor először – és akkor azt gondoltam, hogy utoljára – indultam ilyen futóversenyen a barátnőmmel.

Történt ugyanis, hogy újdonsült „futóbolond” barátnémmel kitaláltuk, hogy mi igenis futni fogunk, mert az milyen jó lesz nekünk. Ő már viszonylag gyakorlott volt ezen a téren, én a szigetet addig csak maximum körbesétáltam, vagy bicikliztem. Apropó, amúgy inkább biciklis vagyok, sosem volt erősségem a gyalog galoppolás. Szóval visszatérve az ominózus napra: lefutottuk azt a távot, amire beneveztünk, tök jó pólóval is gazdagodtunk a rajtcsomag jóvoltából, megállapítottuk, hogy profi volt a szervezés, azóta meg pihentettem ezt a témát.

Ez idáig a biciklizés volt a szívem csücske. Eddig...

Az „ellenállásom” kb. ez év elejéig tartott. Ekkor csatlakoztam ahhoz a csapathoz, akik Team Prevention néven már feltűntek triatlon versenyeken. Az a legfőbb céljuk, hogy felhívják a figyelmet a daganatos betegségek megelőzésére, a sport segítségével. A karitatív alapokon működő csapatot e három barátnő hozta létre, majd szépen lassan újabb tagok csatlakoztak hozzájuk, akik egyéniben és váltóban is indulni kívántak velük sport versenyeken. Itt kapcsolódik össze a két történet: félreraktam az egómat és eldöntöttem, hogy az ő színeikben, a csapat eszméit képviselve lefutok egy számomra is teljesíthető 7 kilométeres Telekom Midicitta távot április 19-én!

Idén a futás is csak előkerül (hajrá Team Prevention!!)

Az amúgy 30. születésnapját ünneplő rendezvény második napján az említett táv mellett te is megmérettetheted magad a Telekom Vivicittá Félmaratonon és a 10 kilométeres Vivicittán is.
Ha az első napon, április 18-án csatlakoznál az eseményhez, több variáció közül is választhatsz: lehetőséged lesz Telekom Minicittá távon indulni (2,5 km), ugyanennyit gyalogolni, háromfős váltóban lefutni összesen 6 kilométert, de még egy 700 méteres Családi futásra is nevezhetsz. Kezdjük aktívan a tavaszt!

tovább olvasom →

Tavaly tavasszal voltam másodszor egy ilyen típusú, csarnokos sport rendezvényen. A legtöbben ekkor kapnak észbe: „Hú, mindjárt itt van a nyár, ideje lefogyni.” Szerintem ez idén is így lesz.

A tavalyi Coca-Cola Testébresztő Fitnesznapon a barátaimmal együtt reggel a színpadok közötti körbejárással kezdtünk, összekapcsolva a bemelegítést a terep felmérésével. Az ébredő edzőkkel és résztvevőkkel teli helyszínek kavalkádját vizslattam. Mivel már elve sport ruházatban érkeztem, így nem kellett az átöltözéssel bajlódnom, csupán cipőt cseréltem. A következő fél órában pedig már sportos emberek alkotta tömeggel mozogtunk egy emberként a Kickbox aerobic órán.

Kickbox aerobic közben (nagyon szigorúan)

Az aktív kezdés után a „kirakodó felhozatalt” vettük górcső alá – meg úgy általában is, amikor szünetre vágytunk, vagy éppen csak nézelődni támadt kedvünk. Színes és tarka ruhás, kigyúrt vagy a sportolás első stádiumában lévő férfiak és nők jöttek szembe és haladtak el mellettünk. A nagyszínpadi órákat a lelátóról nézve is nagyon élveztük, főleg amikor a Kangoo-s lányok egyszerre pattogtak és szinte vibrált körülöttük a levegő. Miután kipihentük magunkat, a Clubbell jóga  óra vette kezdetét egy kissé érdekes stílusú edzővel és számomra szokatlan gyakorlatsorokkal.

Pattogás egy Kangoo órán

Na jó, három a magyar igazság alapon a következő órára csak beestünk, random módon. Itt ismertem meg a Grand up-ot. Egy kis teremben meghatározott, de mégis szabad koreográfia mellett tudtam kiteljesedni úgy, hogy közben nem agyaltam a következő lépésen.

A Grand up-ot is kipróbáltam már a rendezvény hatására

A sok azonos érdeklődésű ember, a lüktető hangos zenék, a közvetlenül kipróbálható óratípusok megtették hatásukat: teljesen elfáradva, feltöltődve és az újabb sporttípusok kipróbálásának terveivel hagytam el a SYMA csarnokot. Március 28-án ismételten elmegyek az idén kilenc éves Coca-Cola Testébresztő Fitnesznapra! Kíváncsi vagyok milyen új mozgásformák bemutatásával készülnek a szervezők, és alig várom, hogy leteszteljem őket.

tovább olvasom →

Tél, Eplény, ragyogó napsütés és a hajam még mindig tart…

Úgy kezdődött a történetünk, hogy három jótét lélek elindult, hogy kipróbálja a hó-roller-bicikli-szánkó-deszka akármit, ami Snowscoot névre hallgat, és amit tőlünk nyugatabbra már nagyon is jól ismernek. Akkora szerencsém van, hogy az elsők között tesztelhetem ezt az eszközt itt Magyarországon!

A bevezető gyakorlás után bátorságomat fitogtatva a dombokon összes sí tudásomat és merészségemet összeszedve fél-driftelek, olykor elvágódok, majd esve bár, de törve nem, tovább siklok. Kicsit ijedten konstatálom, hogy a jégen szivatósabb a csúszkálás, kis sasként kapaszkodom a kormány markolatába, amibe még a váll-és a lapockaizmaim is „beledurrannak”.

Az élmény mindenért kárpótol. Mint amikor kis tacskó koromban tanulgattam az egyensúlyozást a sílécen, eleinte hóekével jártam-keltem, de amint megjött a bátorságom már tudtam haladni. Itt ez egy fokkal nehezebb, de sikerül elérni, amellett is, hogy kérdőjel formájú pupillákkal néznek rám az emberek a pályán, miközben siklom, élvezem a természet és a sport adta szuper egyveleget!

Pontozás:
Minden 10/10, kivéve az edző, mert ő 11/10!
Hogy milyen eszköz is pontosan, hogyan vettem a havas terepet és te ki merd-e próbálni ezt az extrém sportot, megtudhatod a videóból?! (Naná, hogy naná!)

A erről készült videó megnézéséhez kattints a mondatra! Woohooo!

Fotó és videó: Láposi Dávid

tovább olvasom →

Rajt: 

Már pár éve, hogy kedvtelésből jógázom. Nem csak lelkileg rak rendbe, hanem elmélyülök magamban, sőt – ami szintén nem utolsó szempont – a jóga még hajlékonyabbá is tesz. A már bemutatott hatha és dynamic flow órák után most egy új típus, a yin jóga következik.

Impressziók:

Gyalogolok a budapesti télben, fúj a jeges szél, mindenki a kapucni alá bújik, velem együtt. Szerencse, hogy az Astoriától csak pár percnyi gyaloglás a kicsiny Szép utca. Ott már könnyen eligazodom az utcán lévő megállító táblának köszönhetően, – és nem is először járok itt.
Öltöző helyiségnek van kialakítva a lakás függönnyel elválasztott egyik része: egy nagy szelet a lányoknak, egy kisebb a fiúknak. A kettő között értékmegőrző szekrények találhatóak. A jóga terem idilli, nyugodt környezet halvány fényekkel – a fotózás miatt ezúttal nem a gyertyák sejtelmes fénycsóváival.

Ráhangolódásként a matracon, háton fekve csukott szemmel kezdjük a kötelező elmélyülést. Nincs teljes tüdős jóga légzés (amikor a hasunkból fölfele haladva veszünk levegőt) és a többi jóga órával ellentétben a szánkon át fújjuk, vagy egy emberként sóhajtjuk ki a levegőt.

Megkezdődik a gyakorlás, minden esetben sokáig kitartott, csípőnyító ászanák (gyakorlatok) követik egymást. Talán az első a legnehezebb. Tudatosan, lelégezve, csukott szemmel feszegetem a saját határaimat és a kezdeti feszüléseket „elnyomva” fokozatosan lazulok bele a pozícióba.

A saját határaimat finoman feszegetem

Ha közben fáj? Olyan is lehet. A pozíció felvételnél fontos, hogy percekig kell kitartani. A jógaoktató mindegyik mozdulat elején, közepén és végén is szól, sőt az adott ászana végéhez közelítve – feltéve, ha azt mondja - van lehetőség lazítani a pózon.

Gerinccsavarás

Gerinccsavarás 2 (ezek levezetés előtt jelemzőek)

„A yin az indiai hatha jóga és a kínai taoista hagyomány találkozásából született öngyógyító jógarendszer. Az egyes gyakorlások során maximum 10 pózt használunk, amelyekben 3-10 percet töltünk. Figyelmünk fókuszába a légzést állítjuk, amit tudatosan lassítunk, mélyítünk, mígnem teljesen kiürül az elme és megérkezünk meditáció állapotába (dhyana).” – olvasható a jógaterem blogján.

A végéhez közeledve csak pislogok, hogy már majdnem elrepült hatvan perc. Talán azért van ez, mert a hathánál megszoktam, hogy sok ászanát csinálunk egymásután, itt pedig jóval kevesebbet.

Az ezután következő relaxációnál szerepet kap a gyertyafény, a lámpát lekapcsoljuk. A hátamon fekszem, csukva van a szemem, ellazítom minden testrészemet és ebben a meditatív állapotban maradok, amíg az oktatónk nem „kelt fel”. Törökülésben vagyunk, az imádkozó tartásban lévő tenyereinket magunk elé húzzuk, majd „namasté”-val és meghajlással zárunk. Határozottan azt érzem, hogy lazult a csípőm és miután távozom, légiesebben, könnyebben lépdelek az utcán.

Ami fontos:

A csípő nyitás hasznos, hiszen állítólag ott tároljuk az összes korábbi sérelmet, fájdalmat, stresszt. Így ha sírásra támad ingered, nem veled van a baj. Ha valami fáj, nem kell erőltetni és annyira lehajolni, mint a melletted ülő, ez nem verseny.

Hol? Downdog Jóga stúdió, V. Budapest Szép utca 4.
Mennyibe kerül? http://downdogjoga.hu/arak.htm
Mit vigyél? Kényelmes (mackó) ruházat, törölköző, víz
Férfi/nő arány: 20%-80%

Pontozás

Kínzó faktor: 7/10
Ennyire formál: 8/10
Edző: 5/10
Helyszín: 9/10
Ennyire fáj másnap mindened: 4/10 (nekem)

Fotó: Lindmayer Zsolt 

tovább olvasom →

Rajt:

A korcsolya elődje már az őskorban is létezhetett más formában, főként északon terjedt el kezdetben, mint közlekedési forma. Jóval később, szórakozásból a hollandok kezdték el űzni. Egyszer volt egy kislány, akit az anyukája elvitt korcsolyázni a 2000-es évek elején, ám ő nem merészkedett a jégre bátor édesanyjával ellentétben. Röviden ennyi volt a koris múltam egészen 1-2 évvel ezelőttig, amikor már rendszeresebben űztem ezt a sportot. A 2014-es karácsonyi ajándék korim óta nincs megállás: azóta jégkorong próba és rendszeres csúszkálások követték egymást, így jött az ötlet, hogy elmenjek a Műjégre egy kedves ismerősömmel, a parfümőr Zólyomi Zsolttal.

Impressziók:

A Műjégpálya tele van, már az Ötvenhatosok terétől sétálva hallom a zenét, látom a fényeket, érzékelem a vibrálást. A Vajdahunyad-vár oldala szemez a jégen önfeledten sikló emberekkel. Az ódon várkastély csupán „hallgatja” a zenét, amelynek stílusa az épület 1908-as végleges kialakítása óta sokat változott.
Merengések és elmélkedések közepette a fotóson kívűl Zsolt is befut a megbeszélt találkozó helyére, ahonnan máris befelé vesszük az irányt. Kis segítséggel a következő pillanatban a „csatolóban” találjuk magunkat - azért ez a frappáns név, mert itt vesszük fel a korikat - szemben a ruhatárral. Csak pislogok, életemben először vagyok itt. Szélsebesen felkapjuk a sporteszközöket és spurizunk ki a jégre, ahol még egy elmélyült oktatás végére is odacsúszunk.

A bólyákat szlalomban és halacskában is megkerüljük 

A korcsolyázó ORR! :)

Meglepő, de még a koszorúzástól sem tartok annyira, valamelyest magabiztosabban fogok hozzá a lábaim egymás fölötti átemeléséhez. Az oktatónk kedves, türelmes, nem hiába foglalkozik gyerekekkel is.

Zsolt, aki addig a percig azt állította, hogy nem biztos a korcsolyatudásában, jobban állja a jeget, mint én.

A gyorstalpalót követi a baráti találkozással egybekötött sportos beszélgetés. Miközben a köröket rójuk, a háttérben régi vagy régen hallott számok csendülnek fel, a változatos zenei repertoár (azért Mozart koráig nem visszamenve) fokozza a hűvös péntek esti korizás élményét.

Zsolttal egyetértünk, mind a zenét, mind pedig a hely szépségét és mesés hangulatát illetően. Kiváló parfümőrként mindenfélét megérez, de legfőképp a jég illatát – néha jó lenne az ő bőrébe bújni, amikor ilyeneket mond.

A hangszórókból áradó kelleme melódiát egy „minden nyelven ugyanazt jelentő takarodó” szakítja félbe, nem sokkal nyolc óra előtt, így szépen mindenki lesiklik a pályáról, lecsatol és hazamegy.

Zsolttal

Ami fontos:

Egyre inkább nagy hangsúlyt kapnak nálam az élmény sportok. Hiszen a blog is erről szól: mozogj, találd meg azt a sportot, amit élvezetből csinálsz és töltődj fel tőle. Már sokat volt szerencsém kipróbálni eddig, kb. tíz kedvencem is lett, de lehetetlenség egyszerre űzni az összeset (sajnos). Nem melegítettem be előtte, a nyújtás is elmaradt. Ha egy kis affinitást érzel magadban (netán még az egyensúlyod is rendben van) ajánlom a korcsolyát minden rémtörténet ellenére. Ha elesel, állj fel és menj tovább, a réteges öltözet vagy a védőfelszerelés (esetleg bukósisak) megvéd. Nem utolsósorban fenékről és combról leszedi a fölösleget, de közben nem muszáj megszakadnod, olyan, mint a görkorcsolyázás – csak a jégen.

Hol? Városligeti Műjégpálya
Mennyibe kerül? http://www.mujegpalya.hu/hu/jegyarak
Mit vigyél? Réteges öltözet, korcsolya (ha van), bukósisak, főleg, ha kezdő vagy
Korosztály: 3-100 év
Férfi/nő arány: 50%-50%

Pontozás

Kínzó faktor: 7/10 (attól függ meddig és milyen gyorsan csinálod)
Ennyire formál: 10/10
Edző: 11/10
Helyszín: 11/10
Ennyire fáj másnap mindened: 5/10 (nekem)

Fotó: Németh Balázs

tovább olvasom →

Rajt:

Mikor utoljára a Jégpalotában jártam, 20 éves lehettem, egy srác hozott el randi gyanánt ide jéghoki meccsre. A meccs bejött, a srác nem. Pár hete egy barátnőmmel random eszünkbe jutott, mi lenne, ha elmennénk egy meccsre – ezúttal nem pasizni – és ahogy figyeltem a játék menetét beugrott, hogy miért is ne próbálnám ki ezt a sportot?! Hát így kerülök a jég közelébe kérem szépen….

Impressziók:

A három kipróbálás kapcsán különböző benyomásaim voltak a palota előteréről: első alkalommal síri csönd, szinte szalmabálákat fújt a szél előttem és csak a korcsolya élezős bácsi, valamint egy lány tudott nekem támpontot adni merre induljak. A további alkalmakkor nyoma sincs ennek: hoki táskák, korcsolyák, gyerekek, felnőttek, az akkor már általam látásból ismert csapattársak és edzők vannak mindenfele, a büfénél áll a sor, miközben az előző hoki edzés még tart.

Lefelé tartok a lépcsőn, ahol egy „nyitott”, középiskolás-szerű közösségi öltözőben találom magam fiúkkal és lányokkal - itt találkozom a szintén szöszi edzőnkkel, Gágyor Adriennel is. Fél kilenc van, indulhat a móka, kori a lábamon, mindenki a pályára!

Let's get it started!

Amikor először lépek a jégre még legalább annyira ismerkedek a helyzettel, mint egy kis zsiráf a születése után a járással. Kezdésnek körözünk a fél pályán, igyekszem felvenni a ritmust a többiekkel, majd amikor először veszem a (balos) ütőt a kezembe és eltalálom a korongot, hát az valami királyság! Az elképzeléseimhez képest nehéznek tűnik a korong, a vezetésén pedig még csiszolnom kell.

A kezdő technikák mellett elsajátítom az alapállást is: úgy kell rogyasztanom a térdeimet, hogy közben nem láthatom a lábamon lévő korit, kicsit előredőlök és a hátam is egyenes. Ez rendesen terheli a derekat és a mélyháti izmokat.

Az alapgyakorlatok között olyanokat veszünk át, mint a korong vezetése, ütögetés, bólyák kerülgetése, korcsolyatechnikák (körözés, c-vágás, fékezés, hátrafele kori stb.). Ezek után azt kell mondjam, hogy kori nélkül egyszerűbben tolatok...A körbeforgást gyök kettővel, de biztosan csinálom, szépen haladva. Apropó, nem az a fontos, hogy gyorsan, hanem hogy jól legyen abszolválva a gyakorlat.

Nem titok, hogy ezelőtt kb. négyszer koriztam életem során – szóval ez nem visszatartó indok. A helyes korcsolya technika átlagosan fél év alatt sajátítható el, és mivel nem egy termi sportról beszélünk, ezt mindenképp bele kell kalkulálni a felszereléssel együtt, ha  hosszú távon akarod csinálni.

Az amúgy amatőr hoki edzésen érezhetően vannak nálam jóval ügyesebbek, de ez cseppet sem zavar, kezdőként igen feltűnő jelenség lehetek köztük a kis rózsaszín kabátkámban.
Amíg az elején izgultam, hogy nem lesz elég a rajtam lévő réteges öltözet,pár perc elteltével kezd bebizonyosodni, hogy a kezdeti didergős érzet már a múlté, határozottan melegem van.
Már nem érzékelem a hideg levegőt amit beszívok, hanem egyfajta pozitív szúró érzés alakul ki a tüdőmben, olyan, amit egy hosszabb táv lefutása után érezhet az ember.

A passzolgatások, körfeladatok, egyéni és csoportos teendők mellett néha vakarom a bukósisakom, hogy pontosan mit is kell csinálni – vagy éppen nem hallom az instrukciót, mert a másik félpályán a profibbak hangosan edzenek. Ilyen esetben mindig számíthatok az edzők segítőkészségére, sőt, a csapattagokkal is sikerül pár szót ejteni a gyakorlat közben.

Na jó, itt pont nem beszélgetünk, mert figyelünk! :)

Azon kapom magam, hogy az 1 óra 20 perces edzés végéhez közeledünk. Jöhet a csapatok kiválasztása a játékhoz, akárcsak anno a suliban, de itt az edző szava dönt. Váltásos csapatban vagyunk (azaz pár percenként váltakozunk). Most már értem: eufória, adrenalin löket és maradj a jégen. Teljesen felvillanyoz az az elán, amivel ehhez a sporthoz kell hozzáállni, sőt kifejezetten jó érzés, mikor egy-egy passzt elkapok, netán visszaadok a játék közben.

Hamar rájövök, hogy a bot jéghez csapkodása nemcsak köszönést jelenthet, hanem  csapattársi jelzés is lehet a másiknak, hogy  lője hozzá a korongot. Ekkor produkálom életem első koris esését,  rendesen térdkalácson verem magam, de így végre átestem a tűzkeresztségen, indulás tehát tovább kergetni a többieket!

Síp és vége, rohanás le a pályáról mindenkinek külön nyújtás nélkül, mert ha egy perccel is meghaladjuk a kibérelt jégidőt, keményen perkálni kell.

Ami fontos:

Neked szól, ha izgalmas, izzasztó, jégre menő sportra vágysz. Ruházat: első alkalommal eléggé kilógott a derekam, ami nem volt finom érzés, így a réteges öltözet, derékmelegítő (ha még nincs felszerelésed) alapkövetelmény! A korcsolyatudás hiánya nem gond, korcsolyatechnika órákat is tartanak, így akár párhuzamosan fejlesztheted magad. Fel lehet  venni a ritmust a csapattársakkal, nem kell tartani tőlük, mert különben „megesznek”. :) Külön öröm volt számomra, hogy minden fogam megmaradt a végére, ebből is látszik, hogy nem (mindig) a vadulás van a fókuszban.

Hol? VIP Hoki (Jégpalota), Budapest IV. Homoktövis utca 1.
Mennyibe kerül? 2500 ft/alkalom (van kedvezményes lehetőség is, erről majd mesélnek az edzők, ha elmész)
Mit vigyél? ha nincs hoki cuccod: réteges öltözet (mackó), korcsolya, kesztyű, akármilyen bukósisak csak a fejedet védje (én síelőset használtam), víz
Férfi/nő arány: 70% - 30%

Pontozás
Kínzó faktor: 8/10
Ennyire formál: 8/10
Edzők: 10/10
Helyszín: 10/10
Ennyire fáj másnap mindened: 6/10 (nekem)

Fotó: Láposi Dávid

tovább olvasom →

Rajt:

Nem lehet könnyű a nagyrészt csak üzleti érdekeken alapuló fitnesz ipar mellett érvényesülni. Az érvényesülők egyik ilyen szegmense a 360 GYM, ahol az instruktoroknak tényleg az a fontos, hogy edzettjeik fejlődjenek. Ezért hajtok fejet előttük, járok el hozzájuk, és mutatom be az óráikat!

Impressziók:

Recepcióst azóta se vettek fel – nem is illik a hely imázsához – és az öltözőt sem bontották még le a legutóbbi primal move és metabolic sportkóstolásom óta. A terem sem változott, sőt a kettlebell alakú órán továbbra is tudom követni mikor ér majd véget a 45 perces edzés. A hely fő eszközeihez hasonlító órával ellentétben most egy baseballütő formájú vassal fogunk edzeni.

Amikor meglátom az eszközt ez az első gondolatom: „Hogyan fogom meg, hogy ne ejtsem a lábamra?” Feleslegesnek bizonyult az aggodalmam, mivel már az elején megtanuljuk a „baleset megelőzést”. Köztük azt a metódust is, hogy minél inkább a vékonyabbik végén fogom meg az eszközt, annál nehezebb.

Ezen túlesve szembesülök a lehetőségekkel: 5 kilogrammos „háromdimenziós vasbot” jár a lányoknak, 7 kilós a fiúknak és az amazon lányoknak. Ehhez a 3D-hez nem kell szemüveg, csupán annyit takar, hogy lent-fent, előre-hátra, oldalirányba és csavarva is lehet gyakorlatokat végezni.
Az edzések általában hullámzóak. Mit jelent ez? A clubbell alapelvei szerint ha nem váltakoznak a könnyű, közepes és nehéz intenzitású edzések, megnő a sérülés veszélye a sportot űző számára – ez is új nekem!

A melegedő végtagok

Az ízületek és végtagok alapos átmozgatását követi pár alapgyakorlat, ezekből megtanuljuk a regressziós (könnyített) és a progressziós (haladó) változatokat, mindezt zenével (vagy anélkül) ciccegő légzések sokaságával és pár edzőtárs társaságában.

Ha már néhány óra után mindegyik jól megy, akkor gyorsított verzióban, összekapcsolva lehet belőlük edzést csinálni. Például 90 másodperc munka, 30 másodperc pihenő formájában, ahogy mi csináltuk (ha két oldalra dolgozol, akkor 45-45 másodperc a bal és a jobb ideje).
Végig kell mozogni egy intervallumot, különben „elvész a hatása”.

De mi is szerepelhet ezekben az intervallumokban?

Például a front rock it: itt olyan érzésem támad, mintha ülnék egy széken, miközben előre-hátra pakolom a kezemmel a botot. Elsőre nem is tűnik vészesnek! Először megtanuljuk, kipróbáljuk, kicsit csináljuk is.

Front rock it kiinduló helyzet

Shoulder cast: azaz váll fölött átdobás. Ez már egy fokkal nehezebb, már csak azért is, mert a testnek végig egy síkban kell közben maradnia és nem követni a "bunkósbotot".

Shoulder cast

Side swing: oldal swing. Itt a könnyített verziót csinálom éppen, de azt jól. Ez esetben ez egy regresszió, nemcsak amiatt, hogy könnyebb legyen, de így nem is sérülök le.

Side swing

Flag press: mintha a fiatalember az istenek felé tartanád a kardot - nekem ez ugrott be róla.

Flag press

Előkerül a már jól ismert swing is, ami hasonló mozdulatséma, akár a síelés.

Swing: gyorsan, aktívan, ciccegve, do it!

Ha sérülés ellenes vagy - még jó hogy - végig oda kell figyelned a gyakorlat részleteinek pontos kivitelezésére, mert itt terhelést kap a test a súly által, így könnyebben megárthat a rossz mozgásminta. Mire elérjük a 45. percet, addigra a szokásostól eltérőbb, hatásosabb nyújtással koronázzuk meg az eddigi edzést.

Nyúlik azzzzizom

Ami fontos:

Akárcsak egy funkcionális edzés kapcsán, itt is sokféle lehetőség, mód és intervallum tudja fokozni az edzés hatékonyságát. Az biztos, hogy amikor beindultunk edzésügyileg, elég hamar elkezdtem fáradni. Ne várj két alkalom után azonnali eredményt és hatalmasra gyúrt izmokat, azonban a tested (főleg a törzsed) nagyon meg fogja köszönni később, hogy edzettél egy kis csoportos, edző által felügyelt minden porcikádnak jót tevő órán.

Hol? 360 GYM, Budapest XIII. Lomb utca 34
Mennyibe kerül? http://360gym.hu/index.php?page=orarend&helyszin_id=41&360gym-xiii-lomb#tab_arak
Mit vigyél? Kényelmes ruha, víz, sportcipő nem szükséges
Férfi/nő arány: 50% -50%

Pontozás
Kínzó faktor: 10/10
Ennyire formál: 8/10
Edző: 10/10
Helyszín: 9/10
Ennyire fáj másnap mindened: 7/10

Fotó: Lindmayer Zsolt  tovább olvasom →

Rajt:

Egy hozzám közel álló személy, azaz Posta Reni már mesélt nekem a spártai edzésről, ahova jár. Gondolom már most kitaláltad, hogy én is vele tartottam a következő alkalommal…:)

Impressziók:

A közvetlenül a Marina parton lévő teremhez tartunk Reni, a fotós és én. A gyönyörű napsütésben egy pillanatra elgondolkozom, hogy ha pár fokkal melegebb lenne, akkor kinn is tarthatnánk egy edzést. Szerencsénkre egy földszinti „üvegkockában” lesz az óra, ami a Dunára néz, így két gyakorlat között tudok gyönyörködni a napsugarakban.

A dolog sport része: adott egy tapasztalt edző, a másfél órás személyi edzés és két mozgásra elszánt delikvens. Az öltözőt nem fitogtatom, hiszen imádom, hogy tiszta és nem vagyunk sokan, még a gimis szekrények is szimpatikusak. Bejön az összhang, ugyanez vonatkozik a falakra és a sporteszközökre: ahova nézek élénk színeket látok.

Nem is húzzuk tovább az időt, máris kezdünk a bemelegítéssel, amit (én a rücskösebbik) hengerrel teszünk meg, ahogy az a képen is látható – ejha, ettől tényleg átmelegszünk.

Időközben azért végigfuttatok egy elemzést a fejemben, hogy mi is történt Spártában a gyengékkel (leginkább gyerekekkel)? Letaszították őket a Taigetosz szakadékába! Ha bénák leszünk itt csak a Duna jöhet fel opcióként…:)

Szerencsére nem tűnünk ügyetlennek, sőt! Ez elsőnek akkor bizonyosodik be, amikor szemben állunk a fallal, ahová Attila a hátunk mögül dobálja a labdákat, nekünk csupán el kell kapnunk őket. Pulzusfelpörgető, vicces és játékos egyben.

Hát, még amikor a traktorkereket kell ütni egy ütővel, ami kimondottan élvezetes számomra: „Kezet fel, fenék behúz és csap!”. Ha nem csapkodom, akkor épp ütemre ugrálok rajta, míg Reni egy másik gyakorlatot végez, aztán cserélünk.

Eközben a Linkin Park válogatás album süvít a háttérben, felébreszti bennem azt az érzést, amikor még tiniként hátrafordított övtáskával, csuklópánttal, „linkines” pólóban járkáltam az utcán ezt a zenét hallgatva. Kívülről fújom az összes számot.
Az edző javít, ha kell, persze magyaráz is, hogy mit, mikor miért és hová.

Szabadúszó elfoglaltság a pihenő alatt

Ha épp nem eszközökkel csinálunk valamit, akkor mászunk, kúszunk, akárcsak a primal move-ban.

A hasizom erősítése és a szokványos statikus fekvőtámasz sem a megszokott módon történik:

Mindemellett a saját magam sikeres felhúzásának – mint megtudtam, ennek az egyik alapja az edzett lapocka körüli izmokban rejlik – eufóriáját is átélem, igaz némi rásegítéssel:

Nagyon bírom a funkcionális edzéseket , ez már bebizonyosodott az ABS kapcsán is! A szépségük, előnyük – nekem most hátrány, mert nem tudok mindent felsorolni –, hogy egy adott gyakorlatot többször és többféle módon lehet megcsinálni, hát még ha az összes többi eszközt is alapul vesszük, hiszen mi csak párat használtunk.

A kedvencemet hagytam a végére: a traktorgumi "szétütése" nemcsak stresszlevezető, de nagyon jó erősítő hatása van

A nyújtás hasonlóképp fejeződik be, mint ahogy az edzés elkezdődött annyi különbséggel, hogy lassan húzzuk végig a testünket a már említett hengeren.

Az edzés végén. Köszönjük Attila!

Renivel

Ami fontos:

Ne ijedj meg a nevétől és attól sem, hogy az emberek közben kívül mászkálnak és olykor bekukkantanak a „kockába”. Ide kell a kitartás, a mélyizmok és a törzs szerepe pedig elengedhetetlen még akkor is, ha csak lájtos az edzés!

Hol? Budapest XIII., Spartan Bay - Marina Part
Mit vigyél? edző ruha, törölköző, víz
Mennyibe kerül? 3000-6000 ft, függ attól is, hogy egyéni vagy csoportos órán veszel részt

Pontozás

Kínzó faktor: 9/10
Ennyire formál: 8/10
Edző: 9/10
Helyszín: 10/10
Ennyire fáj másnap mindened: 7/10

Fotó: Láposi Dávid tovább olvasom →