Rajt: 

Ebbe nem lehet csak úgy belekezdeni, legalábbis a magyarázásba, de én megpróbálom. Szóval nagyon röviden: nem egy konditermi, bárki számára napok alatt elsajátítható dolog. Nem véletlenül írtam, hogy dolog, kategorizálni sem egyszerű. Egy biztos, a Nia ebből is áll – sok egyéb mozgás mellett – így rossz semmi esetre sem lehet. Sőt mi több, e kettő még abban is megegyezik, hogy nem muszájból mentem/megyek el az órákra, mintha a fogamat húznák.

Impressziók, azaz benyomások:

A Feldenkrais hazai „honosítójával”, Bárdos Adrienne-nel telefonon beszéltem először, ekkor ő meginvitált egy egész napos workshop-ra, amin részt is vettem, valamint azon felül még két órán, akárcsak a többi cikk esetében.
Mi ez a módszer? Körbeírni tudom, illetve az érzéseket megfogalmazni, amelyeket átéltem.

Íme:

Az Aradi utcába érkezem, a földszinti lakásban lévő egyik szobában leszünk. Nem egy helyigényes vagy izzasztó dolog, dupla polifoam elegendő hozzá.

A Feldenkrais elvei között szerepel az is, hogy a testnek nincs szükség bemelegítésre és nyújtásra sportoláskor, csupán arra, hogy az adott tevékenységhez az illető megérkezzen fejben. A test onnantól tudja mit kell csinálnia, hiszen intelligens!

Mindenki a hátán fekszik, becsukott szemmel. Figyelmem a testemre irányul, a ráhangolódás akár fél-egy percig eltarthat. Érkezik az első instrukció Adrienne-től: „Érzékeld a hátadat!”. „Hogy helyezkedik el, hol könnyű, milyen a kiterjedése?” stb.

Ide szúrnám, hogy innentől kezdve ez végig így lesz; kérdéseket fogunk hallani tőle a feladatok mellett, amit a testünkkel csinálnunk kell. A kettőt összekapcsolva az idegrendszer és a test együttműködése lesz soron.

Adrienne a katalizátor, aki kérdésekkel vezeti figyelmünket a testünk különböző pontjaira. A kérdések arra vonatkoznak, hogy mit érzünk vagy kellene éreznünk; nincs jó vagy rossz megoldás, az összes kérdésre sem kell válaszolni fejben, mert mentálisan igen csak lefáraszt!
A legelején egyfajta mozgásmintával indítunk, amit megcsinálok úgy, ahogy tudok, majd óra közben fokozatosan, különböző módon leszek rávezetve arra, hogy a testem megoldja azt a végére, a kiinduló helyzetnél ideálisabban.

Összetett, igen aprólékos mozgás. A kis lábujjunktól a talpunkon át a csípőnkig és a medencénkig mindenre figyelünk a lassú mozgás során, mert minél lassabban csináljuk, annál inkább javíthatja testünk az útját és mehet a jó irányba.

A testem már említett intelligenciája többször megmutatkozik számomra is, amikor egy-egy nehéznek tűnő gyakorlatot „magától megold”. Például, ha addig csak kicsit forgattam el a vállamat az egyik irányba, a „testi intelligencia” most már belevonja a kezet, a bordakosarat és a törzset is a gyakorlatba, hogy könnyebben és dinamikusabban tudjam csinálni a nüansznyi mozdulatokat.
Hiába van csukva a szemem és akarnék elaludni, a testem nem hagyja.

Aprólékos, alhasi, kezes-lábas mozgások, pár perc mozgatás után mindig jön egy kis pihenő kényelmes pozícióban. Aztán vissza a koncentrálásra és újra pihenés!

A végére megértjük az összefüggéseket, és a testünk részeit úgy ismerjük meg, mint amikor biológia órán az általában Samunak hívott csontvázat vizslattuk. Az óra végén talpra állunk, és semmi mással nem törődve, megfigyeljük az érzeteinket.

Az óra utolsó 10-15 perce az érzetek megfigyelésén és a magunkhoz térésen kívül még arról szól, hogy aki akarja, elmondja a saját benyomásait.
Meglepő, hogy a nem megerőltetőnek tűnő pici mozdulatoktól milyen izomlázszerű érzés alakulhat ti egyes testtájakon.

Számomra a Nia új generációját nyitotta meg a mozgásoknak, a Feldenkrais is ezek közé tartozik: mozgás a testeddel más módon. Megtanulom, megérzem a legkisebb porcikáim összefüggését is a nagyobb testrészekkel.

Kitisztítja a testi, lelki letapadásokat, rám ez utóbbi szintén eléggé hatott…

Ami fontos:

Türelemre lesz szükséged, hogy óráról órára te és a tested megértsétek egymást és a mozgás ezen szintjeit. A lassú tempó mellett, és a higgadtságon kívül a becsukott szem is segíti a ráhangolódást. Az egóm olykor közbeszólt, de itt nincs számolás, jó vagy rossz, nem a külvilágra és a többiekre kell a hangsúlyt helyezni. Az anyagcserét nagyon felpörgeti!

Hol és mennyibe kerül?  http://feldenkrais.hu/
Mit vigyél? Kényelmes meleg ruha, víz
Férfi/nő arány: 50% -50%
Korosztály: 24-60 év

Pontozás
Kínzó faktor: 5/10 (nem a kínzásról szól)
Ennyire formál: 7/10
Edző: 11/10
Helyszín: 6/10
Ennyire fáj másnap mindened: 5/10

Fotó: Németh Balázs tovább olvasom →

Rajt:

Édesanyám egyik ismerőse javasolta a helyet, fogalmam sem volt róla hova megyek és mit csinálok majd, csak annyit tudtam, hogy táncolni fogok egy olyan stílust, ami kb. 10 éve debütált Magyarországon. Egy kedves srác ismerősömmel az oda úton véletlenül össze is futottam a villamoson, és amint elmeséltem neki az úti célomat, csak annyit mondott, hogy a Nia az a mozgás, amit ha a harmadik-negyedik randin bedob a srác a lánynak, akkor nyert ügye van. Egy ilyen „ajánlás” után még kíváncsibb lettem…

Impressziók:

Az Andrássy utat nem kell senkinek sem bemutatnom. Miliője, boltjai és épületei világhíresek – nekem legalábbis biztosan a nagy kedvencem – ezért is fura, hogy amikor az Írók boltját elhagyva, ám a következő sarok előtt befordulva a Radnóti Színház művész bejárójának ajtajánál találom magam, csak épp nem a színészekhez tartok, hanem egy holisztikus fitnesz órára. Hogy mire?
Jól olvasod! Igen, a tánc megközelítése másfelől – spirituális úton. De erről majd később…
A második emeltre baktatok, a lakásban még sehol senki és 10 perc múlva kezdődik az óra. Ahogy ez tudatosul bennem, Kinga (az oktató) abban a szent minutumban lép ki a liftből és beenged mindenkit, aki az ajtó előtt várakozik.

A ráhangolódás óra előtt

A lakásból mozgásstúdióvá alakított helységeknél gyakori, hogy nincs külön öltöző, csak egy függönnyel leválasztott zuhanyzó nélküli rész, ez itt is így van. Éppen öltözök, miközben fél füllel elkapom a többiek csacsogását, amelynek a gyerekek és/vagy a belső gátak, problémák, a témái, illetve azok „más” oldalról való megközelítése és megoldása.
A következő percekben már a táncteremben állok szemben a tükörrel és várom a számomra még mindig ismeretlen edzés kezdését.

A kezdetekkor Kinga közli velem az egyetlen szabályt: ami nem esik jól azt nem muszáj csinálni, de valamilyen módon folyamatosan kell mozogni.

Bemelegítünk

Elkezdődik a bemelegítés, táncmozdulatokkal, karlendítésekkel, egyelőre nem gyorsan, a lágy, lassúcska zene ritmusához igazodva.

Az alapkoreográfia mellett előre-hátra, jobbra-balra mozdulatok összekapcsolása zajlik, ami a két agyféltekének az összehangolása és stabilizálása miatt fontos.
Az előre-hátra rúgások között a lépegetésekkor a felhúzott combunkat, illetve annak az oldalnak a fenékrészét paskoljuk (viccesen hangzik leírva, de itt nem szokatlan).

A kéz és láb szintén egymásra tud hangolódni, ezért egyszerre használjuk őket, olykor ütünk és rúgunk velük. Az sem ritka, hogy valaki sír vagy jó értelemben elveszíti a kontrollt a belső feszültségek és problémák feloldása közepette – ezúttal nem találkoztam síró, hanem csak önfeledt lányokkal.
„Nem baj, ha elrontod az amúgy könnyen követhető koreográfiát, azt csináld, amit a tested enged…” – az edző szavai járnak a fejemben a hétköznapi gondolataim mellett.

Kinga fekete ruhájában nagy hévvel és energiájával trappol, miközben én azon gondolkozom, hogy  – pedig nem kéne – a legforgalmasabb „divatos” úton a szürrealitás óráját élem át. De ha a többiek is elvégzik a feladatot, hát miért pont én lógnék ki? Csinálom és egyre inkább élvezem, hiszen itt nincs jó vagy rossz lépés!

Átszellemültem

Kinga ha épp nem balerina módjára mozgat át bennünket (úgy, hogy közben nem számol és nem tudjuk mi a következő lépés), akkor a „beszivárgási” feladatot, osztja ki nekünk. Semmi titkos ügynök dolog nincs benne, ez csak annyit jelent, hogy egymást kerülgetve, szertelenül, mindenféle korlát vagy szabály nélkül ugrálunk, szökkenünk a teremben ide-oda 1-2 percig.

Egyszer goa zenére majdhogynem Ozora-szerű vagy Sun fesztivál-féle lazasággal – sosem voltam egyiken sem, ezért csak tippelem - és átéléssel, máskor „hippi” zenére úgy, ahogy egy boldog kislány kergeti a pillangókat a réten.

A végén nyújtással zárunk, lecsendesülünk és jóga-szerű rövid relax után, törökülésben megköszöntük magunknak, hogy elmentünk az órára és ezáltal tettünk az egészségünkért.
Végül álló helyzetben jön a befejezés: egyet előrelépünk azaz „visszalépünk a valóságba”, az adott napba.

A két alkalom alatt szerzett benyomásaim sem feltétlenül elegek arra, hogy teljes óra tematikát írhassak belőle, ellenben a megtapasztalt impressziókra figyeltem közben…miután elhagytam a termet olyan érzésem volt, hogy lelassult körülöttem minden (komolyan!), a Budapest imádatom ismét előjött, és nem a forgalommal vagy az érkező buszommal foglalkoztam, hanem inkább sétáltam még egy megállót, hogy megéljem a pillanato(ka)t. A mozgásból fakadó mozdulatok ezt váltották volna ki belőlem? Mindenesetre bármennyire is  szürreális volt közben, az utóhatásai nagyon tetszettek.

Ami fontos: 

Nem izzadtam annyira meg edzés közben, bár a jógánál sem szoktam. Ha szempont, hogy ne legyél teljesen csuromvizes óra után, akkor ez jó pont a Nia számlájára. Ugyanakkor fel kell érni egy szintre valakinek, ha ezt szeretné csinálni. Összetett mozgás a Nia, nem lehet olyan könnyen definiálni, hiszen több sport ötvözéséből alakult ki – nincs két egyforma óra - és a lényege, hogy megadja az örömöt, a felszabadultság érzését. Niázni az jár, aki többet szeretne, élményt akar magának, kitolni a határait és megtapasztalni, ám nem feszegetni őket – mindezt mezítláb vagy zokniban.

Hol? The Shift, Budapest VI. Andrássy út 35.
Mennyibe kerül? http://theshift.hu/arak/
Mit vigyél? kényelmes edzőruha (ha fázós vagy, zokni) és víz
Férfi/nő arány: 100% nő

Pontozás
Kínzó faktor: 5/10
Ennyire formál: 7/10
Edző: 9/10
Helyszín: 9/10
Ennyire fáj másnap mindened: 5/10

Fotó: Németh Balázs

tovább olvasom →