A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bicikli. Összes bejegyzés megjelenítése

A spirituális földkerülő 1. rész

Illés Adorján így kezdte a beszélgetést: „Üdvözlöm a Barbi rádió nézőit!” Ebből is látszik, mennyire laza és nem véletlenül a menő a kedvenc szava. Az informatikusból lett Nia tanár nem kis vállalkozásra adta a fejét: májusban elindul, hogy egy barátjával körbebiciklizze a Földet. 
Illés Adorján
Honnan jött a Föld körbebiciklizésének az ötlete? Ez azért nem olyan dolog, mint amikor valaki leugrik a boltba kenyérért!

Egy barátom tavaly körbebiciklizte Európát és 2014. november 26-án rám írt, hogy az idei terve ugyanaz, csak a Föld körül. Csak annyit kérdeztem tőle: „Mehetek?” Erre azt válaszolta, hogy persze és hogy már várta a jelentkezésem. Gyakorlatilag ezt még aznap eldöntöttük ¬- én hirtelen felindulásból. Azóta mindennap erről álmodok, ha nem éjjel, akkor nappal.

Hogyan készülsz fel erre az útra testileg és szellemileg?

Elég sok energiát belefektetek ebbe, szenvedélyesen visz előre, így ha még úgy is alakulna, hogy semmi nem lesz egészből, már azért megérte, mert ezalatt az idő alatt rengeteget fejlődtem. Testileg: karácsonykor volt egy balesetem, amikor is az örökmozgó természetemből eredően leugrottam egy nagy szikláról és a térdem „nyekkent” egyet. Ez egyszer már megtörtént ugyanezzel a térdemmel, sőt apukáméval is! Azóta gyógyítom, voltam masszőrnél és egy terapeutánál, mert az úton már balesetmentesen szeretnék majd haladni és vinni a fényt.. Kiderült, hogy a térd az alázattal függ össze, így lelkileg erre fogok figyelni, hogy milyen alázat hiányzik belőlem.

Tehát a tested az életedből fakadó alázat hiányát jelezte. Indulás előtti jelnek tudtad be a történteket, hogy ily módon is felkészülve vágj neki ennek az embert próbáló nagy útnak?

Arra nem jöttem rá, hogy miért történt, inkább azt szűrtem le ebből, hogy foglalkozni kell vele. Izgalmas a sztori, kíváncsi vagyok, hogy mik fognak ebből kiforrni.


Visszakanyarodva a fizikai felkészüléshez…Niázol, bringázol, mivel edzed még magad?

Küldöm neki, mint a gép, heti hatszor edzek! Az edzéssel kapcsolatban azt a filozófiát képviselem, hogy a fittségnek öt különböző aspektusa van: erő, gyorsaság, kitartás, hajlékonyság és reflex.  Az edzéseimet úgy próbálom összerakni, hogy mindegyikben fejlődjek, amelyik a leggyengébb, arra ráerősítek. Például hiába gyúr valaki, mint a gép, ha nem tud lemenni terpeszbe, akkor, szevasz.

A Nia elve a „Way of the body”, azaz azt csinálni, ami a testnek jól esik. Ez a többi edzésednél is jelen van? 

Ez mindenképpen része az edzéseimnek, hiszen élvezetből csinálom ezeket.

Egy barátoddal együtt fogsz elindulni május közepén. Mi az, amit biztosan magatokkal fogtok vinni?

Két év a tervezett idő, ami alatt megtesszük az utat, aztán majd meglátjuk. Amit tuti, hogy lesz: egy sátor hálózsákkal, valamint telekommunikációs eszköz, azaz a telefonom, azzal fogok blogolni. Ezenkívül viszünk vízszűrőt, mosószappant és három váltás ruhát. Az én háttér sztorim is hasonló, egy telekommunikációs cégnél dolgozom még és annak ellenére ott hagyom, hogy szuper jól keresek, nem kell megszakadnom a munkában és jófejek a kollégák is.

Úgy gondolom, ha valaki hétfőtől-péntekig ül egy irodában és nyomkodja a billentyűzetet, az nem teljesen normális, simán be lehet csavarodni tőle! Az álmainknak érdemes élni és kiszállni a mókuskerékből! Az utazásom egyik célja, hogy ezt bebizonyítsam az embereknek. Ha felülök a biciklire és tekerek, az menő érzés, jelenleg is mindenhova azzal járok, kivéve, ha szakad a hó vagy az eső, mert nincs sárvédőm.


Árpi és Zita, a szintén Földet körbe tekerő házaspár olykor munkát is vállalnak útjuk során. Felkészült vagy az utad anyagi finanszírozására?

Körülbelül három millió forintom van az útra, és ha elfogy, az is egy izgalmas kaland lesz. Eladom szinte mindenemet, mert nincs rájuk szükségem. Például van egy sarok ülőgarnitúrám, azt nem vihetem magammal, a cuccaim másik részét odaadom a szüleimnek és az albérletemet is felmondom hamarosan.

Ha visszajössz, a rengeteg élményen kívül nem nagyon lesz semmid. Akkor majd újra a nulláról kezded?

Az is eszembe jutott, miután elindulok, lehet, hogy egy hét után találkozom valami kis faluban egy lánnyal és ott, vele fogom leélni az életemet. Mint ahogy az is benne van a pakliban, hogy évekig járjuk a világot. Nyitottan állok mindenhez, azt tudom, hogy indulok.

Hogy haladsz az oltások és a vízumok elintézésével?

Az oltásokkal kapcsolatban felhívtam a Nemzetközi Oltásügyi Központot és elmondtam nekik, hogy milyen országokba megyek. Márciusban kell elkezdenem beadatni az oltásokat magamnak. A vízumoknak mostanában kezdek utánajárni.


Egy különleges táplálkozási módot is folytatsz. Hogyan tudod ezt majd útközben betartani?

Tavalyig a gyúrás mellett a rizs-csirke kombó határozta meg az életvitelemet; míg nem múlt év márciusban egy londoni Anthony Robbins szemináriumon (Robbins világhíres személyiségtréner) javasolták, hogy mellőzük az étendünkből a húst, a tejterméket, a kávét és az alkoholt, mert így sokkal több energiát tud felszabadítani a test. Mindezt egy tíz napos kihívás keretein belül próbáltam ki, és már pár nap után észrevettem, hogy kevesebb alvással jobban éreztem magam. Ezt megfejelve váltottam át a 80/10/10 HCRV (High Carb Raw Vegan) nevezetű táplálkozásra, ami 80% szénhidrátot, 10% fehérjét és 10% zsírt jelent a napi táplálkozásban. Csak nyers gyümölcsöket és zöldségeket eszek, naponta 15 banán, 4-5 narancs és zöldségek szerepelnek az étlapomon. Arra fogok törekedni, hogy ezt betartsam, de ha egy hétig csak húst tudok enni, az sem gond, a cél szentesíti az eszközt.

Ugorjunk az időben: 2015 május közepe van, az indulás napja. Honnan indultok, és merre kezditek a túrát?

Jelenleg úgy gondolom, hogy otthonról, Bajról fogok elindulni, induláskor pedig a szüleim és a barátaim fognak integetni nekem. Elindulok, és valahol majd találkozok Ádámmal, onnantól kezdve egységbe verődünk, és kalandos utunk megkezdődik. Nagyjából megvan az úti cél is, Románia felé hagyjuk el az országot.

A túrának a bicikli jóvoltából egyaránt lesz sport, és természetesen az élmény része, hiszen új embereket, kultúrákat, és országokat fogtok megismerniMelyikre fektetsz majd nagyobb hangsúlyt?

A szabadság a fontos számomra!

Van vallás, amiben hiszel?

Nincs, inkább a spiritualitásban és önmagam ismeretében. Az életfogytig tartó tanulásban hiszek, mindig van feljebb. Nem akarom lekorlátozni magam egy vallással, fenntartom annak a lehetőségét, hogy teljesen mást csináljak a következő másodpercben.


Útközben tervezed majd, hogy Niázol csak úgy random vagy amikor helyre kell billenteni önmagad?

Igen, a tánc az egy ultramenőség! Biztos vagyok benne, hogy egy csomó embert beleviszek majd a táncba. Eltudom képzelni, hogy órát tartok útközben, keresni fogom az alkalmat, az biztos. Ha úgy érzem, hogy hív a tánc, akkor nincs megállás!

A Nia érkezése az életedbe, a spiritualitás, és az, hogy rábólintottál decemberben erre az útra szerinted összefüggnek egymással?

Igen. Nyáron találkoztam először egy fesztiválon ezzel a mozgással, teljesen magával ragadott. Olyan érzés volt, mint amikor hat évesen lemész a játszótérre és azt csinálsz, amit akarsz. Ekkor néztem utána, hogy Budapesten hol tudnám ezt űzni, augusztus elején fel is mondtam (március 1-jén lesz az utolsó munkanapom). Már régóta érlelődött bennem, hogy olyannal szeretnék foglalkozni, ami számomra fontos, és amivel értéket teremtek. Október közepén végeztem el a Nia tanfolyamot és november óta már tanítom is.

Van olyan ország, amire már nagyon kíváncsi vagy?

Mindegyik országot várom, nincs kiemelt. Akiknek meséltem, hogy elindulok erre a túrára, többen is azt mondták, hogy ne menjünk háborús, diktatúrás helyekre. Szerintem meg tökre nem így lesz, ez csak a média által felfújt valami, mert ugyanolyan barátságos emberekkel fogok ott is találkozni, mint máshol. Velem csak jó dolgok történnek, ott is biztosan ez lesz. A barátom szintén hasonlóképp gondolkozik erről, ő már előttem kiszállt a mókuskerékből.



Ha valamilyen oknál fogva (betegség, sérülés, baleset, szerviz) úgy alakulna, hogy van esély a visszafordulásra, hátraarcot csinálnál, vagy inkább csak megállnál azon a bizonyos helyen, míg rendbe nem jön a helyzet?

Ezt nem tudom megmondani, inkább késleltetném a dolgot, ha már egyszer elkezdtem, akkor nyomassuk.

Azoknak, akik nem ezt a sportot választották – mert mondjuk félnek az autósoktól – milyen érvekkel kampányolnál a biciklizés mellett?

Először azt mondanám, hogy próbálja ki, ha bejön, az jó, ha nem, akkor válasszon másik sportot. Ne úgy álljon hozzá, hogy leakar fogyni 5 kilót, hanem találja meg benne önmagát és a test átalakulása egy plusz jótékony hatás. Én imádom a sebességet, biciklivel hamar el lehet jutni A-ból B-be. Akik az autósoktól félnek azoknak üzenem, hogy ők jófejek és mindannyian megférünk egymás mellett!
tovább olvasom →

Mesterségem triatlonos – Interjú Demeter Nikolettel

Egy szólásmondással élve: nincsenek véletlenek. Az amúgy is sportos Demeter Nikolett amikor először látott iroman-t eldöntötte, hogy bármi áron, de ő is végigcsinálja egyszer. Az álmát valóra váltotta, olyannyira, hogy azóta komoly szintre lépett: hetente hatszor edz, extrém triatlonozik, olykor ingázik  Magyarország és Panama között, emellett még dolgozik, és mentálisan is fejleszti magát a versenyekre. A példamutató, csinos, energikus lánnyal személyesen beszélgettem.
Demeter Nikolett
Négy éves korodban apukád tanított meg úszni téged, amit a vízilabdázás követett; azonban a triatlonban az úszás mellett még két másik szám is szerepel. Mikor kerültek be azok is az életedbe?

Kezdjük a bringázással: amikor kicsi voltam nagyon szerettem biciklizni hétvégi szinten, vagy csak néha mentünk egy kört haverokkal. Versenyzés szintjén akkor kezdtem el űzni, amikor kitaláltam, hogy végigcsinálok egy ironman-t – ez 2013 januárjában volt. Eleinte szokatlan érzés volt átszokni az országúti biciklire a hagyományoshoz képest. A futás korábban olyan szinten volt része az életemnek, hogy a vízilabdás alapozó edzéseim kapcsán 3-5 km-es távokat futottam; 2012-ben kezdtem el „normális” távokat futni a maratonra való készülés miatt, ami amúgy a Balatonon volt. Így állt össze a kép mostanra, bár elég sok tapasztalatot szereztem, még van mit tanulnom, hiszen nem egyszerű úgy összeállítani az edzéseket, hogy mindegyik sportra ugyanannyi idő jusson.

Melyik a kedvenced a három közül?

Ez egy jó kérdés. Imádok úszni, főleg mert akkor ér a legnagyobb sikerélmény egyelőre. A triatlonosoknál általában ez a legnehezebb rész, ha nem volt még vízi sport előéletük. Viszont mind a hármat nagyon szeretem, mert így változatosak az edzéseim. Ha sokáig ugyanazt csinálnám, akkor egy idő után megunnám. Mert egy sport nem elég!


2011-ben kerültél a triatlonnal közelebbi kapcsolatba Mexikóban. Mi az, ami megfogott ebben a sportágban?

Ami megfogott benne az kifejezetten az ironman volt. Az elsőt Cozumelen (Mexikó) láttam, és annyira megtetszett, hogy elhatároztam: én is végig akarom csinálni! Eleinte csak elkezdtem edzeni, és megismerni, milyen versenyezni úgy, hogy egyszerre három sportot űzök. Kezdetben olimpiai rövidebb távokat mentem, majd itthon az első triatlon versenyem Orfűn volt, utána Mexikóban, majd tavaly év végén jött az ironman. (Ez utóbbi 3,8 km úszásból, 180 km bicikliből, 42 km futásból áll - egymásután.)

Versenyeztél a mexikói nemzeti bajnokságban és Panamában, futottál maratont a Balatonnál és Mexico Cityben is. Melyik a számodra legemlékezetesebb ezek közül?

Az első maratonom a balatoni volt, amely azért maradt emlékezetes, mert az első versenyem alkalmával sokkal jobb időt futottam, mint amit terveztem, így 4 óra helyett 3 óra 37 perc alatt értem a célba. Tavaly futottam a Mexico City maratont, ott 5 percet javítottam az időmön, amivel kvalifikáltam magam a bostoni maratonra, bár sajnos oda nem jutottam el más programok miatt, de talán majd a következőre!


A sikereid mellett már szponzoraid is vannak, hobbiként vagy hivatásként tekintesz erre a sportra? Számít a kor ebben a sportágban?

Két dolog van az életemben, amely szerint alakítom a mindennapjaimat: a sport és a hivatásom. Általános orvosként végeztem, de már az egyetemen elindultam a sporttáplálkozás irányába, most már főleg ezzel foglalkozom. A kettőt igyekszem összeegyeztetni, hiszen összefüggnek, bár tanácsadóként szerencsére rugalmas az időbeosztásom. A sport terén a profizmus felé kacsintgatok, de javítanom kell még az időmön ahhoz, hogy legyen értelme bekerülni a profi kategóriában versenyezni. Az iroman-eket harminc év körül érdemes elkezdeni, mert abban a korban válik annyira éretté, és fejletté az ember, hogy képes a mentálisan is kemény versenyeket végigcsinálni.

Miután átestél a holtpontodon, de fáradt is vagy, hogyan tudod magad mentálisan tunningolni?

Ezt csak úgy lehet elérni, hogy egész évben erre készülök, a versenyen már csak azért is megcsinálom, mert tudom mennyi időt, energiát és pénzt fektettem bele. Ott már annyira fel vagyok spannolva adrenalinnal, hogy végigcsinálom. Nálam ez egy jól megfogalmazott cél volt, eszembe se jutott, hogy fáradt vagyok, csak hogy valóra váltsam az álmomat. Sok személyiségfejlesztő és mentálisan felkészítő könyveket olvasok, és motivációs videókat nézek, szerintem hosszútávon ez így működik jól.


Itt jönnek képbe azok az erények, amikre az egyetem melletti aktív sportolás és a vízilabda meccseid tanítottak meg?

Ezek is hozzátartoznak. A sport és az élet ilyen szempontból összefügg, hiszen mindkettőnél vannak kitűzött célok. Ha az egyik esetében sikerül elérni a célomat – pl.: le tudok futni egy maratont – akkor valamilyen családi élettel kapcsolatos dolgot is meg tudok valósítani: ha egyik ment, a másik is fog!

Extrém triatlon versenyen is részt vettél, ez mit takar?

Szeretek eltérni a normál átlagtól, ezek a versenyek a környezeti adottságok miatt extrémek. Például mocsaras részen, hegyvidéken, homokos tengerparton van a pálya, amin végig kell mennünk. Nem lehet országúti biciklivel menni, csak mountain bike-kal, a futás része abból is állhat, hogy fel kell mászni egy hegyre. Ezekre a helyekre sok tapasztalat szükséges. Nagy célom elindulni a Norvégiában minden évben megrendezett Norseman Extrém Triatlon versenyen is!


A felsorolt eredményeid közül melyikre vagy a legbüszkébb?

A 2013. december 1-i iroman-emre, nemcsak azért, mert első alkalom volt, de a kategóriámon belül top 10-ben végeztem.

Panamában élsz a pároddal, amikor van időd, és hazalátogatsz, hogyan asszimilálódsz a magyar környezethez és időjáráshoz?

Az első egy-két nap mindig nehezebb, a nyelv miatt is, mert kint folyamatosan spanyolul beszélek, kivéve amikor, haza telefonálok. Amikor hazajövök – habár nem felejtettem el a nyelvet – az elején csak spanyolul gondolkozom. Az időjárás teljesen különböző a két országban, vártam már, hogy hazajöjjek a hidegbe. Tavaly szerintem én voltam az egyetlen, aki örült a márciusi hónak, úgy érzem a szervezetem igényli a hideget is. Az időeltolódás hat óra Panamához képest. A repülőúton már elkezdek akklimatizálódni, és ami fontos, hogy másnap már egyből elmegyek edzeni.


Milyen különbségek vannak a kinti és az itthoni konditermek között?

A normál edzésperiódusom mellett akkor járok általában edzőterembe, amikor jóga és pilates órákra megyek, erősítő edzéseket csinálok, vagy a futópadon futok (a futósebesség ritmusának eltalálása miatt hasznos). Ez edzőteremtől függ, bár kint mindig sokan vannak a konditeremben munka előtt. Nagyon odafigyelnek arra, hogy ki miben edz, milyen színt visel, és hogyan kombinálja össze például a fejpántot a cipővel.

Egy héten átlagban hány órát és mit edzel?

Hetente hatszor edzek, egy nap mindig pihenő, ami általában a hétfő. Kombinált edzéseim vannak, (úszás-futás, bringa-futás vagy úszás-bringa) ami azért is fontos, hogy a memóriámba belevésődjenek a triatlon váltásai. Abban az esetben, ha hosszabb bringás edzésem van (100-120 km/nap) hétvégén (az általában 4-6 órát vesz igénybe a távtól függően), akkor csak bringázok, és egy nagyon keveset (2-3 km) futok levezetésnek. Aktív felkészülési időszakban 25-30 órát töltök sporttal heti szinten. Imádok reggel edzeni, általában öt óra körül kezdek, így ha 4-5 órát mozgok, 10 órakor már végzek is vele, és tudom csinálni a nap többi részét.


Mozgás közben kikapcsolsz, zenét hallgatsz, vagy tudatosan motiválod magad a következő megmérettetésre?

Ilyenkor is edzem magam mentálisan. Nagyon kevés alkalommal fordul elő, hogy nincs kedvem edzeni, általában már várni szoktam, és pozitívan indulok neki. Futás közben tudok gondolkozni más dolgokon, szeretek kültéren mozogni, mivel ha erdőben vagy a tengerparton edzek, már eleve érnek ingerek, és észre sem veszem, hogy már 5 km-en vagyok túl. A bringánál az országúti közlekedés miatt oda kell figyelnem az autókra vagy az állatokra, amelyek éppen át akarnak haladni az úton, ott annyira nem tudok elvonatkoztatni, koncentrálnom kell, és sokszor abban fáradok el jobban. Az úszás számomra a leglazább, közben nagyon sok mindenen szoktam gondolkozni. Amikor általános iskolás voltam előfordult, hogy úszás közben gondolkoztam a házi feladatom megoldásán.

Számodra már felér egy részmunkaidős állással a sport. Milyen tanáccsal szolgálnál annak, aki ritkán sportol és küzd a „nincs kedvem elmenni edzeni” állapottal?

Tisztában vagyok vele, hogyha valakit nem szoktattak hozzá kis korától fogva az aktív mozgáshoz, annak ez nehéz. Nekem teljesen természetes, nálunk ez nem volt gond, mert apukám testnevelés tanárként dolgozott, és teljesen normális volt az, hogy mindennap sportolt valamit a család. Olyan szintre kell eljutni a sport területén, hogy élvezze az ember, találja meg azt, ami miatt szereti. Ha valamit nem szeret, akkor keresse meg azt a sportot, amit igazán, szívből tud csinálni, ami miatt már délelőtt be van sózva, hogy este ott lehessen az órán, és mozogjon.

Nikivel 
Fotó: Lindmayer Zsolt 
tovább olvasom →

Magyar nászutasok a Föld körül

Harkányi Árpád és Zárug Zita 2011 júniusában indultak világkörül nászútra bringával. Azóta folyamatosan úton vannak, a bringáik nagyon jól bírják a strapát, ahogy ők is, hiszen már több, mint 31.000 kilométer van a hátuk mögött, és még jövő őszig úton lesznek. A feleség, Zita avatott be abba, hogy hogyan készültek fel az útra, mi a kedvenc élményük, mennyire kovácsolta össze őket a túra, és milyennek látják a magyar bringa kultúra szintjét a külföldhöz képest.


Árpi és Zita
Merre várható, hol ér el benneteket a karácsony napja, valamint hol kezditek el az új és egyben ezt a túrát lezáró éveteket?

Nem tudjuk még, hogy hol leszünk karácsonykor, de valahol Guatemala vagy El Salvador környékén. Az új évet is valószínűleg ugyanott fogjuk tölteni. Bizonyosat ennyire előre nem tudunk mondani, csak az biztos, ami már megtörtént. :)

Visszamenve az időben addig a bizonyos 2011-es júniusi indulásig: előzetesen hogyan készültetek fel a túrára? Kerestetek szponzort és mindennap edzettetek?

Nagy rohanás volt az indulás előtti év, különösen az utolsó hat hónap. Esküvőszervezés, oltások, vízumok beszerzésével, információgyűjtéssel és a szponzorokkal való egyeztetéssel telt, amire sok idő és energia ment el. De megérte! Már az egy csoda volt, hogy sok olyan vízumot előre megkaptunk, amelyeket csak az anyaországokban lehet beszerezni. Edzeni nem edzettünk, ez nálam nem különösebben volt érdekes, mert mindig is úgy gondoltam, hogy én nem sportember vagyok, hanem utazó – kerékpáron. Volt teszt-túra, amikor eltekertünk Rómáig, de nem erősítés céljából, hanem azért, hogy a frissen kapott rekumbens kerékpárokat kipróbálhassuk. Nehéz volt. Ahogyan az út eleje is, de körülbelül két-három hét alatt megerősödtünk annyira, hogy már nem kellett aggódnunk az út fizikai oldala miatt.


A világkörüli utatok során mennyi volt az átlag legmagasabb tekerésetek egy nap?

137 km, szembe szélben, sivatagban, 40 és 50 kilogrammosra pakolt kerékpárokkal Türkmenisztánban. El kellett érni a határt...A napfelkelte előtti sötétben indultunk, naplemente utáni sötétben érkeztünk, de ennek így kellett meglennie. Az átlagunk körülbelül 60-90 km között mozog naponta, attól függően, hogy milyen a terep, az időjárás, a szélirány, a kedvünk, mennyire vagyunk éhesek, mikor megy le a nap, és sorolhatnám még.  Nem vagyunk amúgy a „legek” megszállottjai, hiszen ez nem verseny, hanem nászút! Néha előfordul, hogy valamiért meg kell tolnunk a túrát és sietnünk kell, például az imént említett határzáráshoz odaérni, vagy a csak kéthetente közlekedő hajót elérni, ilyenkor nincs mese, menni kell. De  mindezek csak nagyon kevés alkalommal fordulnak elő. Az egyik büszkeségem, amikor 100 kilométert tekertünk le Tadzsikisztánban a Pamír magashegyi úton, 4000 méteres magasságban, ahol már kevesebb a levegő, ráadásul épp hasmenésem is volt; el kellett érni a következő házat, mivel hó volt és hideg, nem tudtunk volna hol aludni.

Ennyi kilométer megtétele mellett odafigyeltek a nyújtásra is?

Húha...nem. Szerintem még sosem nyújtottunk egy tekerés után sem. Kellene? Árpi szokott nyújtani, ha kimegy futni, de azt azért, mert a futás merőben más izmokat mozgat meg, és nem szeretne szenvedni, ha visszaül másnap a biciklire.

Mik a legfőbb változások, amelyeket a külsőtökön és a belsőtökön egyaránt észrevettetek az utatok hatására?

A külsőnkön a legegyértelműbb a változás, legalábbis a külső szemlélő számára. Az első pár hét/hónap alatt alakult ki az alapvető fizikumunk, amiből gyakorlatilag mind a mai napig élünk. A betegségek hatására (lázas hasmenések, gyomorrontások) fogytunk le sokszor drasztikusan, ez jellemzően az indiai szubkontinens területén volt így, akkor nagyon vékonyak voltunk. Mostanra már több rajtunk a zsír, de ez nem különösebben zavar minket.

A belső változásokat nehezebb nyomon követni, és többnyire nehéz is róla beszélni. Nyitottabbak, nyugodtabbak, felszabadultabbak lettünk, a hirtelen jött változások nem zavarnak meg bennünket.  Amitől egy átlagos nyugati ember kiakad és veri az asztalt, hogy ő nem erre fizetett be, mi csak a vállunkat vonogatjuk, hogy „majd lesz valahogy”.

A Pamír magashegyi úton
Előfordult baleset vagy olyan szituáció, amikor valamelyik bringa „bedöglött”?

Volt pár törés, de nem közúti balesetből adódóan. A csomagtartók törtek el (az egyik épp most is), ez a túlterhelés miatt volt, ugyanis túl sok a holmink. Egyszer eltörött Árpi biciklijén a felfüggesztés fölötti tartórúd, de már aznap postára is adta a szponzorunk a pótalkatrészt. Volt pár defekt, egy-két kábelt ki kellett cserélni, új fékpofákat kellett betenni, de ezek kopóalkatrészek, ezért ez természetes. A fekvőkerékpárjaink rettentően strapabíróak, sokak csodálatát elnyerik, hogy milyen jól teljesítik a több éves erős terhelést.

Amellett, hogy – feltételezem – még inkább összekovácsolt titeket ez az út, van energiátok arra, hogy összevesszetek? 

Igen, van, de ezek csak összezörrenések, és csak akkor, ha az egyikünk (vagy mindkettőnk) fáradt, nyűgös vagy éhes. Vagy amikor Árpi mindig benne hagyja a zsebkendőit a nadrágzsebben a mosáskor. Ezek a „veszekedések” nem tartanak öt percnél tovább, mindig bocsánatot kérünk egymástól és kiengesztelődünk. Ez fontos, nem fekszünk le haraggal, hiszem még egy banálisnak tűnő probléma („Miért etted meg az összes müzlit?”) is tud haragként emészteni, ha nem beszéljük meg.
Indonéziában, a Bromó vulkán kráterében
Kitudnátok emelni egy (vagy akár több) olyan eseményt, ami nagy hatással volt rátok?

Nem igazán. Nagyon nehéz kiválasztani ennyi élményből kettőt-hármat. Illetve az egész utazás maga, hogy kitesszük magunkat a nagyvilágnak, milliónyi emberrel találkozunk, százféle kultúrát megismerünk, folyton más ételeket eszünk, új nyelvekkel ismerkedünk. A tény, hogy elég bátrak voltunk nekiindulni, azt hiszem, ez az első lépés volt a legnehezebb!

Melyik város/ország az, ahova bármikor visszamennétek mindezek után akár repülővel is?

Az egész világ! Mindegyik ország adott nekünk annyi csodát, amiért szívesen elmennénk „még egy körre”. :)

Szerintetek milyen szinten van a magyar bringás kultúra a külföldihez képest? 

Amennyit innen, az interneten és a barátok elbeszélései alapján valamint a három évvel ezelőtti tapasztalataink alapján látunk, az nagyon pozitív. Sokan ülnek biciklire és egyre jobb az autós-kerékpáros viszony. Nagy örömmel látjuk például a Magyar Kerékpáros Klub tevékenységét is, akik folyamatosan tesznek azért, hogy a kerékpáros helyzet egyre jobb és jobb legyen. Valóban van pozitív változás, és kezdik egyre többen meglátni a lehetőségeket a kerékpározásban. Mire mi hazaérünk, egy burjánzó kerékpáros társadalommal fogunk találkozni. Ehhez képest a legtöbb országban ahol jártunk, alulfejlett a kerékpáros kultúra a magyarhoz képest, talán csak Sydney-t és egy-két másik nyugati város központját hozhatnánk fel követendő példaként.

Bangladesben
Ha hazaértek ősszel, szerintetek lehetséges, hogy ismét útra keltek majd valamikor, mert unni fogjátok a világjáráshoz képest ingerszegény Magyarországot? 

Magyarország nem ingerszegény! Rengeteg csoda és felfedezni való van a mi szép hazánkban, rengeteg dolgot lehet otthon megnézni vagy csinálni! Elég csak egy akármilyen hazai turizmussal foglalkozó honlap vagy iroda felhozatalát megnézni, vagy ebben a témában olvasni és rájön az ember, hogy sokkal több dolog van otthon, mint azt elsőre gondolja. Több, mint ezer éves kultúra, szép ország, van mit nézni! A terveink között szerepel, hogy végigjárjuk az Országos Kéktúrát, illetve hogy sokat és minél többet kiránduljunk otthon.

Forrest Gump habár más ok miatt kezdett el futni, de mire átért Amerikán seregnyi ember követte őt. Nektek akadtak követőitek az utatokon akár csak egy szakasz erejéig?

Nekünk Magyarország határáig voltak útitársaink, illetve Temesvárig négyen voltunk, aztán Isztambulig hárman. Útközben akadtunk össze több más kerékpárossal is, akikkel – mivel egy irányba mentünk – összefonódott az utunk hosszabb-rövidebb szakaszra. Nemrég egy magyarországi hölgy vette fel velünk a kapcsolatot, akivel együtt fogunk tekerni egy darabon ha sikerül kijönnie ide Közép-Amerikába.

Valamint szeretnénk, ha a magyar határtól minél többen csatlakoznának hozzánk, amikor hazaérkezünk. Hogy pontosan melyik határnál lépünk be az országa, azt még nem tudjuk, de minden információ kint lesz a honlapunkon és a Facebook oldalunkon is.

A ti esetetekben már nem csak mindennapi motivációról, hanem küldetésről beszélhetünk. Szerintetek mitől lesz egy igazi sportember kitartó?

Nem igazán tartom magam sportembernek, de tény, hogy komoly fizikai teljesítményt mutathatok fel ezzel a 31000 letekert kilométerrel. Pont mivel nem érzem magam sportembernek, és nem igazán mondhatom el magamról, hogy rettentő izmos lennék, ezért tudom tapasztalatból mondani, hogy minden a fejben dől el. Én csak egy pesti lány vagyok, semmi több, mégis le tudtam tekerni azt a 137 kilométert, vagy azt a másik 100-at, magashegyi körülmények között. Tudom, hogy képes vagyok rá, így megteszem.

tovább olvasom →

Vedd be a hegyeket segítséggel: E-bike

Rajt:

Egy korábbi cikkemben már említettem, hogy mennyire szeretek bringázni, mivel azon kevés sportok egyike, amely teljesen kikapcsol, bármikor is ülök rá a kis Gepidámra! Az E-bike-ról hallottam már korábban is, de be kell valljam, elég szkeptikusan álltam hozzá: „Bringázni rásegítéssel? Ugyan!” Azonban mivel a legtöbb sportot ki akarom próbálni, ennek is eljött az ideje akkor, amikor egy barátom felhívott és megkérdezte, hogy van-e kedvem Ausztriába menni egy E-bike túrára. Hát így kerültem Raurisba a hét órás utazás után.



Impressziók:

Ausztria az a hely, ahol a hegyek és az ég egymásba érnek, mint a mesében: a táj eszméletlen gyönyörű, patak csordogál az alpesi falvak közepette, a fű olyan zöld, hogy már szinte természetellenes vagy photoshop-polt,és mindenhol Milka bocik legelnek csengővel a nyakukban. Jelenleg 1100 méter magasan vagyunk egy hegyekkel körbevett völgyben, ahol azok szinte kéretik magukat: „Mássz meg bárhogy! Ne hagyj ki!”



Első találkozásom az E-bike-kal a raurisi Sonnhof Hotelben történik, ahol a kedves magyar tulaj lehetőséget kínál a kipróbálásra nekünk. A kecaj váza ránézésre olyan, mint egy „rendes” biciklié, nem valami gnóm űrszerkezet. Egyedül az a kis fekete – a kulacstartó helyén lévő – fekete doboz árulkodik arról, hogy itt valami turpisság van.

Nem is várunk sokat a teszteléssel, szinte egyből nyakunkba vesszük a környéket. Az E-bike első kipróbálásra olyan, mintha egy csörlővel húznának vagy éppen hogy tolna valaki – mint amikor anno a szüleink tanítottak minket biciklizni  - miközben tekerek. Az elektromos rásegítő motorral könnyebben megyünk fel magas, akár 24%-os emelkedőkön is - persze amíg bírja a gép és a sokáig tartó aksija.



A magaslatok meghódításából visszaérve fel kell, hogy töltsük a bicikliket, itt ér a következő meglepetés, hiszen egy jó minőségű akkumulátor 40 perc alatt töltődik fel teljesen és onnantól lehet újra nyúzni a bringát, wow!



A második napon már egy komolyabb vihar is elkap minket, így nemcsak szárazon tesztelhettem a járgányt, a 29-es gumik a vizet is jól állják, bár meg kellett szoknom az új vázat, a fenékfeltörős sportülést és hogy nem a saját bringámat „vezetem”.



A magam részéről a „rendes” biciklit preferálom, de a hegymenetekkel sosem volt olyan erős a viszonyom, így ezt a helyzetet megkönnyíti és megadja azt a szabadságot, hogy sokkal inkább tudom élvezni a tájat, mint hogy közben a megszakadásomra figyeljek, mikor épp egy kaptatón tartok felfelé majdhogynem függőlegesben.



Többszöri menetek után azt mondom, hogy jó dolog az E-bike, mivel nem kell akkora erőt kifejtened, azonban könnyen „elkényelmesedhetsz”, ha hosszú távon csak ezt használod. Jól esett a nyújtás is utána, de nem éreztem azt a „legyilkoltam az izmaimat és most lelazítom őket” érzést.



Néhány technikai infót még itt találsz az általam kipróbált bicikliről (németül).

A gyönyörű Rauris

Ami fontos:

Összességében egy hasznos és jó találmánynak tartom az E-bike-ot, minden az igényektől függ és attól, hogy mit szeretnél: rövid idő alatt elérni a hegyek magaslatait fele annyi sportolással? Ha igen, akkor let’s go, de ha erős bringatúrára vágysz és fanatikus vagy, nem biztos, hogy ez a Te eszközöd! Azonban ha nyaralni mész, legfőképp Ausztriába – ezt a hotelt ajánlom - , legalább egyszer mindenképpen érdemes próbálnod egy jó minőségű, nem távol-keleti (!) E-bike-ot!

Hol? Rauris (Ausztria) Sonnhof Hotel
Mennyibe kerül? 20 euró/ nap, 15 euró/ 4 óra
Mit vigyél? Bringás felszerelést

Pontozás
Kínzó faktor: 6/10
Ennyire formál: 7/10
Helyszín: 10/10
Élmény: 10/10
tovább olvasom →

Tedd meg a magyar tenger kört by Move it, Blondie! 2. rész (videóval)



Az előző élményvideóm után a Balaton körbetekerésének egy szubjektív, gyakorlati tanácsokkal ellátott klipjét láthatjátok, amelyben elmondom mire érdemes odafigyelni és milyen felkészülést igényel a több, mint 200 kilométeres táv megtétele. Íme, a Balaton bringázós videóm 2. része:




Videó: Láposi Dávid
tovább olvasom →

Tedd meg a magyar tenger kört by Move it, Blondie! 1. rész (videóval)

Régóta terveztem, hogy körbe biciklizem a Balatont, csak eddig nem volt rá alkalmam, partnerem, na és persze rá is kellett, hogy szánjam magam a túrára, valamint a vele járó szervezésekre – de megérte! Legfőképp az élményekkel teli videó elkészítése adta meg a kezdeti motivációt számomra: meseszép tájakon jártunk, közelebbről megismertem a Balaton zegzugait és sikerélményekkel gazdagodva, feltöltődve fejeztem be a túrát. Állítom, senkinek nem kell tartania a nagy távoktól, kitartás és elszántság kérdése az egész, a látnivalók csak az extrák. 




Nézd meg a bringázás alatt készült első, kedvcsináló videómat:



Videó: Láposi Dávid
tovább olvasom →

A kerékpározás az életem – Interjú Benkó Barbarával

Benkó Barbara már több bajnoki, és az ’Év kerékpározója’ címet is többször elnyerte, világkupákon vesz részt, jelenleg német csapatban versenyez, de a londoni olimpián Magyarországot képviselte 2012-ben – és még csak 24 éves.


Benkó Barbara

A pótkerekű biciklitől hogyan jutottál el az úszásig, majd pedig vissza a hegyi kerékpározáshoz és végül a bajnoki címekhez? 

Még óvódás koromban kezdtem el úszni, közel 10 évig csináltam, majd abbahagytam, mert meguntam. A sport mindig is fontos volt az életemben, ezért egy évig mindenfélét kipróbáltam, de semmi komoly nem alakult ki belőle. Aztán elkezdtem a pilisvörösvári biciklis sportklub – amelynek az az apukám alapító tagja volt – edzéseire rendszeresen lejárni, és ezek nagyon megtetszettek, így ott ragadtam, mindez 13-14 éves korom körül kezdődött.

A legutóbbi versenyeid Dél-Afrikában és Ausztráliában voltak…

Így van! Az idei első világkupám Dél-Afrikában volt, ahol a 27. helyen végeztem, az eredményben közrejátszott az ottani 40 fokos hőség is, amit nehezen viseltem, nem is éreztem jól magam, és többek között emiatt sem jött össze, hogy a 20.-25. hely között végezzek; a második világkupán, Ausztráliában pedig 18. lettem.

Ettől függetlenül gratulálok, hiszen ezek az eredmények is mind pontot érnek számodra, amelyek növelik az olimpián való részvételed esélyeit! Mi a különbség a terepkerékpár és az olimpiai cross között? Ugyanis mindkettőben több aranyat nyertél.

A mountain bike-nak (hegyi kerékpár) több szakága van, az egyik az olimpiai cross, ahol általában egy 4-6 km hosszú pályán hajtunk le több kört, és a másfél-kétórás futamok alatt  nagyon figyelnek a versenyzők technikai elemeire. Ez az egyetlen olimpiai sportág. Ezen kívül van még a downhill is, ahol csak lefelé jönnek a versenyzők a hegyről, valamint a trial (ez ugyanaz, mint a motorosoknál használt trial), ahol akadályokon ugrálnak végig. Ezt követi a four cross az ugratós pályáival, ez a szakág nagyon hasonlít a bmx crosshoz, csak a nagyobbak a biciklik. Edzés szempontjából nagyon jó a downhill - én is szoktam ezt gyakorolni - , mivel az olimpiai számokban egyre durvábbak a terepek.



24 évesen már 18 bajnoki címet szereztél, többször voltál az év hegyi-és terepkerékpározója, feltételezem, hogy van egy vitrined is, ahol minden, a sikereiddel kapcsolatos relikviát gyűjtesz.

Igen, mivel már elköltöztem otthonról - a szomszédba - , a szüleim házában maradt sok korábbi érmem és kupám, így csak az utóbbi két év termése van nálam.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Mindegyik győzelmemnek komoly értéke van, nehéz bármelyiket is kiemelni. Talán a 2008-as  világbajnoki második helyre vagyok a legbüszkébb. Olaszországban ott, azon a napon minden kijött belőlem, mindent beleadtam és habár közel volt a vb cím, a második helynek is majdnem annyira örültem, mintha én nyertem volna.

Hogyan élted meg azt, hogy a londoni olimpián váltóhiba miatt a 27. helyen végeztél? Szerinted jobban is mehetett volna?

Nem azt mondom, hogy én nyertem volna az olimpiát, ha működik a váltóm, de az első húszban lehettem volna; nekem már az is ajándék volt, hogy kvótát szereztünk és kijutottam az olimpiára. Nagy élmény volt és remélem, hogy 2016-ban Rióból jelentősebb eredményekkel térhetek haza.




Miről szól egy edzésed? Felkelsz és letekersz több kilométert vagy erősítesz is? 

Ez elég komplex. Télen keveset tudunk bringázni, ezért akkor több az erősítés és a kiegészítő sportok tartanak formában. Jó időben általában egy délelőtti erősítő edzésből vagy tekerésből, aztán egy délutáni levezető edzésből áll a napom. Az edzéseket próbálom úgy időzíteni, hogy emellett még az egyetemi tanulmányaimra is legyen időm.

Mit tanulsz?

A Semmelweis Egyetemen optikusnak tanulok, levelező tagozaton.

Megsaccolnád, hogy  hány kilométert tekertél már életedben?

Ez egy fogós kérdés! Talán évi 20.000 kilométerrel számolhatunk, de egészen pontosan fogalmam sincs, mivel időre edzek.

Hány és milyen típusú biciklijeid vannak?

Összesen öt, mindegyiknek megvan a maga szerepe. Van egy városban járkálós „hulladék”, amit ha nem láncolok le, akkor se viszi el senki. A két mountain bike-om közül az egyik a versenyekre, a másik az edzésekre szolgál. Szintén formában tart az országúti biciklim, valamint a téli versenyekre tartok egy cycle cross-t is.




Blogot is vezetsz a versenyekről, személyes benyomásaidról. Ez számodra hobbi, vagy szakmailag fontos, netán motivál is , hogy miket tettél le eddig az asztalra?

Nem magam miatt írom. Sok pozitív visszajelzést kapok a szponzoroktól és azok is érdeklődéssel olvassák a bejegyzéseimet, akik arra kíváncsiak mi van velem, hogyan teljesítek a versenyeken.

Ha már blog, ott valamelyest másokat is beavatsz a magánéletedbe,  egyáltalán, van időd ezzel foglalkozni a sport mellett?

Amire akarjuk, arra jut időnk. Fordítok időt a magánéletemre is, bár nem egyszerű. Van barátom, aki szintén magyar és kerékpározik, csak egy olasz csapatban; tudja mivel jár ez az életmód, ezért is megértő és támogat mindenben.

A bicikliző, ám a hegyeket nem kedvelő cangásoknak milyen tippet adnál, - könnyebb bicikli, felszerelés - hogy ne féljenek feltekerni a magasba? 

Mindenki feltud tekerni egy hegyre, csak nem mindegy, hogy milyen sebességgel. Ha felbiciklizik a magasba és lenéz onnan, abban a pillanatban elfogja önteni a „megcsináltam” érzés. Aki nem élsportoló, annak fontos, hogy élvezze a kerékpározást, és hogy minden alkalommal legyőzi önmagát, kikapcsolódik. Nem kell a hegyektől megijedni. Érdemes egy jó minőségű kerékpárt beszerezni, hiszen hasonló a helyzet, mint amikor valaki rendszeresen jár futni, az is előbb-utóbb beruház egy megfelelő futócipőre.




Mik a terveid és célkitűzéseid a következő fél évre? 

Sikeresen abszolválni ezt a fél évet az egyetemen és a világkupákon a lehető legjobb helyezést elérni!

Mit javasolnál az olvasóimnak, miért pont ezt a sportot válasszák?

Télen sokszor rá kell üljek edzés céljából a spinning biciklire, amit borzalmasan tudok unni. Élvezem és feltölt, hogyha kinn, a természetben mozoghatok. Másnak lehet ez akár csak egy fél órás városligeti vagy margitszigeti kör, ami kizökkenti őt a hétköznapi kerékvágásból. Ezt az érzést nem tapasztalhatjuk meg egy teremben – szerintem biztos, hogy nem.



tovább olvasom →
PARTNEREK: