A közös cross training edzésünk előtt meginterjúvoltam Horváth Évát az étkezési szokásairól, mesélt a búvárkodással kapcsolatos élményeiről és elmondta, hogy miért akar visszatérni Kolumbiába, az Éden Hotel forgatási helyszínére.

Horváth Éva

Voltál szépségkirálynő, szerepeltél valóságshow-ban, magazinokban, jelenleg műsorvezető vagy. Ezek közül melyik volt a kedvenc időszakod és miért? 

Számomra fontosak a kihívások! A Celeb vagyok, ments ki innen c. reality show volt az, ahol sikerült bebizonyítani, hogy mennyire belevaló és rátermett vagyok - a másik ilyen kaliberű műsor a Szombat esti láz volt. Műsorvezetés terén  az Éden Hotel valóság show marad az örök szerelmem, hiszen az első részt Kolumbiában forgattuk és magamtól nem jutott volna eszembe, hogy turistaként odautazzak. Két hónap ottani lét után átértékelődött az országhoz való hozzáállásom és a közeljövőben szeretnék visszamenni.

Körbejárnád az országot vagy inkább csak a forgatás helyszínére mennél vissza?

A forgatás helyszínére, hiszen nagyon jó emlékek kapcsolnak ehhez. Van ott egy hely, a Ciudad Perdida, azaz az „Elveszett város”, ahová csak szamárháton, 3-4 nap alatt lehet eljutni és teljesen nomád módon, indiánfalvakban szállásolják el az oda érkező embereket. Pechemre, amikor lett volna szabadidőm, a hatalmas esőzések miatt törölték a túrákat. Ezt az utat feltétlenül szeretném megcsinálni, ha visszatérek!

Szamárháton innen és túl: milyen mozgásokat szeretsz, és mennyi időt szakítasz rájuk? 

Az elmúlt időben sokat forgattam, emiatt szinte semmi időm nem jutott a sportra, és ez eléggé idegölő volt számomra. A trénerem többször mondta, hogy ugorjak be este az edzőterembe mozogni, de egyszerűen nem volt rá erőm. Vannak olyan időszakok, amikor többet sportolok, de mostanság nehezebben veszem rá magam az edzésekre. Hozzátartozik az is, hogy féltem a térdeimet, mivel egy velem született genetikai rendellenesség miatt bármikor kiugorhatnak a helyükről, ezért is preferálom inkább a statikus, konditermi mozgásokat.

Úgy tudom búvárkodsz is!

Igen, Open Water Diver vizsgám van, így ha lehetőségem adódik rá, szívesen merülök, de csak biztonságos mélységekig. Szeretek gyönyörködni a korallokban és úgy gondolom, az egyik legszebb víz alatti élővilággal a Vörös-tenger rendelkezik, bármelyik karibi térséggel felveszi a versenyt, sőt.

A Vörös-tengerhez fűződik a legszebb búváros emléked is?

A legjobb élményem Balihoz, az első búvárkodásomhoz kapcsolódik, ott éreztem először milyen ereje van a víznek, mint elemnek, és mennyire kiszolgáltatottak lehetünk mi merülők, a tengernek!

A sportos életmód szerves része a megfelelő táplálkozás. Még korábban azt nyilatkoztad, hogy előszeretettel vacsorázol szalonnát és kolbászt!

Sőt, például ma reggelire is kolbászt ettem – a kocsiban – , mivel nagyon praktikus és mindenhova vihetem magammal. Hogy őszinte legyek, ha választhatok egy steak és egy cézár saláta között, nem kérdés, hogy mit fogok enni. Nagyon szeretek enni, főzni és különlegességeket kipróbálni, ezért a diéta nehéz számomra. Kedvenc ételeim a tengeri herkentyűk, amit ugye itthon viszonylag nehézkesen lehet beszerezni, de ha egy mediterrán országban élnék, biztosan reggeltől-estig kagylót, halat és rákokat ennék. Mostanság a paleolit étrend áll közel hozzám, amit tavaly komolyan be is tartottam és érezhetően meg is változott ennek következtében a szervezetem. Ugyanakkor a párom nem tért át erre az étrendre és ha délelőtt  10 órakor azt kéri, hogy csináljak neki palacsintát, akkor nem könnyű tartani a saját táplálkozási szokásaimat. Továbbra is odafigyelek a paleolit szabályaira, bár már nem annyira szigorúan, mint korábban.

A Megruházlak c. műsor miatt egy húzós, forgatásokkal teli időszakon vagy túl, talán emiatt is szorult vissza a paleo követése. Milyen műsorvezetői feladatok várnak rád az elkövetkező időkben?

Nyáron pihenő van ami a forgatásokat illeti , de bízom benne, hogy ősztől újabb felkéréseket kapok, hiszen ez a fő profilom. Nyárra egy egészen új feladat vár rám, ugyanis én leszek a Miss Balaton 2014 koordinátora, ezáltal sokat fogok a rendezvény szervezésével és a versenyző lányokkal foglalkozni.

A személyes blogodon sokféle információt megosztasz magadról, beleértve a praktikáidat is. Ahhoz, hogy mindig, minden helyzetben szép legyél, milyen trükkökre van szükséged?

Nálam mindennek a krémek az alapjai! Reggel-este kenem az arcomat, különböző fajtájú hidratálókkal és ránctalanítókkal, nélkülük nem tudok létezni.

Említetted, hogy a műsorok, amelyekben szerepeltél, hatással voltak rád. Mi a helyzet a Megruházlak c. műsorral? Adott neked új tippeket divat és stílus terén?

Igen, folyamatosan lestem a tervezőinket és pár trükköt el is lestem tőlük. Szeretem a színes, virágos darabokat, de az én ízlésem is folyamatosan változik, hiszen 35 évesen már nem akarok felvenni miniszoknyát. Mostanában az üzletasszonyos stílust kedvelem: térd alá érő, térdnél elvágott ruhák vagy nadrágok, blúzok minden mennyiségben jöhetnek, valamint idén a legújabb ruhaszerelmem a zakó lett.

Végszóként milyen releváns inspirációval, tanáccsal szolgálnál azoknak az olvasóimnak, akik még nem találták meg a saját sportjukat?

Érdemes olyan nagyobb sport rendezvényekre elmenni, ahol egy nap számtalan mozgásforma kipróbálható. Ezzel szemben ha már járnak egy óratípusra, de előtte mégis azt érzik, hogy nyűgösek, nincs kedvük menni, akkor az nem az ő sportáguk, váltsanak. Ne nyűgnek érezzék a sportot, hanem szeressék és vágyjanak rá mindennap!

Fotó: Láposi Dávid, Facebook tovább olvasom →

Csemer Boglárka ’Boggie’ gondolt egyet, és elkészült a Parfüm c. dalához a már sokak által ismert photoshop-ra alapuló videó klip, amelyre mindenki felfigyelt. Azonban volt élet a világhírű dal előtt is…

Boggie

A jazzből, sanzonból és popból áll a zenei világod, amelyet magyar és francia nyelven egyaránt énekelsz. Hogyan jött ez az egész így létre?

Nagyon sok francia sanzont hallgattam, és ez komoly hatást gyakorolt a saját dalaimra is. Tanultam klasszikus éneket, a Kőbányai Zenei Stúdióban végeztem pop zenei szakon, 5 évig énekeltem jazzt, illetve 3 évig volt egy sanzon duó produkcióm is. Franciául a gimnáziumban tanultam négy évig, ezt követően egy évet Párizsban dolgoztam bébiszitterként, és amikor hazajöttem, az egri főiskolán elvégeztem a francia szakot. Tehát sok oldalról kapott támogatást a francia nyelv és kultúra iránti szeretetem, és ez határozza meg az albumom hangulatát, esszenciáját is.

Teljesen más a hangulata van egy  magyar és egy francia zenének. Vannak olyan francia zenei stílusjegyek, amelyeket akkor is megtartasz, ha magyarul énekelsz?

A sanzon műfajnak három országban volt komoly hagyománya és divatja, Oroszországban, Magyarországon, és természetesen Franciaországban. Ez nálunk a Karády Katalin-féle korszakot jelentette, ami kissé összefolyik a sajátosan magyar kuplé műfajával, hiszen ezeket a dalokat mindig bárokban adták elő. Szerintem a francia stílusjegyeket át lehet ültetni a magyarba, nem érzek akkora különbséget köztük, de persze a két nyelv hangulata és csengése más, megfogalmazásukban, hangsúlyozásukban eltérnek egymástól.

Melyik nyelvet szereted jobban?

A magyart természetesen, de könnyebb franciául énekelni, hiszen az egy olyan pozíciójú nyelv, ami könnyen „gurul”. A magyar tele van kemény mássalhangzókkal, mély magánhangzókkal. Például a Parfüm egy igen nehéz dal, bonyolult a verséjének a kiejtése, tempója és nem könnyű egy levegővel végigénekelni.

Egyébként mindig is álmodtam arról, hogy francia nyelvterületen  koncertezzek, részben ezért alakult úgy, hogy az albumom dalainak egy része magyar, a másik harmada angol, a maradék pedig francia nyelvű.

A parfüm szó hallatán mi jut először eszedbe: a saját dalod vagy az illatot szóró kis üvegcse?

A saját dalom! (nevet)

A Parfüm c. számod klipjének alapja a photoshop, amivel görbe tükröt tartasz mások elé! Mennyire hiszel a szépségideálokban, a tökéletességben, fontosnak tartod-e a sminkelést?

Semmit nem tartok rossznak, csak a rossz arányokat és a társadalmi értéktorzulásokat, melyekben nagy felelőssége van  a médiának. Ha valaki sminkel, azzal önmagában nincs baj, hiszen mindenki szeret szép és csinos lenni, emiatt is sportolunk és veszünk fel szép ruhát, hogy jobban érezzük magunkat. Az viszont nem sok értéket tartogat, ha valaki csak erre fókuszál. Hiába beszélünk egyre többet manapság a belső dolgokról és értékekről, a tömegmédiában erről nem nagyon kapunk impulzusokat. Egy mai átlag  videó klip már évek óta ugyanarra épül: szép lányok táncolnak, vonaglanak, és már azt sem tudják, melyik testrészüket mutogassák, ezt nézik és tartják követendő példának a 12-13 éves lányok.

A zene nem erről szól! A Parfüm c. dalom kapcsán élhettem át azt, hogy egy dal mekkora hatást gyakorolhat az emberekre, és hogy az általa közvetített üzenet eltalálhat a szívükhöz. Bizonyos értelemben a Parfüm egy nagyon egyszerű videoklip, hiszen végig csak egy arcot látsz benne. Nagy öröm számomra, hogy egyre többen vannak azok, akiknek mindabból elegük lett, ami ellen a klip is szól. Hatalmas boldogságot okoz annak felismerése, hogy nem vagyok egyedül ezzel a gondolkodásmóddal.

A Blind Myself zenekarnak is készült egy hasonló paródia videója, paint verzióban. Hogyan fogadtad és mit gondoltál, amikor megláttad a klipet?

Szerintem jó poén! Ismerem a srácokat, mivel együtt jártunk a Kőbányai Zenei Stúdióba, - sőt, a megjelenés előtt át is küldték nekem, hogy „ha-ha-ha nézd Boggie, mit csináltunk!”- így engem egyáltalán nem zavart.

Egy fiatal, vékony és csinos lány ül velem szemben. Jógázol és futsz is, ennek köszönheted a szép vonalaidat?

A sport az egyetlen olyan terület, amit nem tudok rendszeres tevékenységként beépíteni az életembe. Minden hetem más, és ennek megfelelően változnak a mozgási lehetőségeim is. Szeretek futni, amit általában az egyik énekes barátnőmmel, Sapszon Orsolyával együtt szoktam űzni. Emellett otthon jógázok és aerobicozok is, egy másik barátnőmmel pedig néha eljárok edzeni, így megvan a sport társasági élmény része is.

Amikor otthon tornázol, szigorú vagy magaddal és végig csinálod a gyakorlatsorokat, vagy néha engedsz egy kis lazaságot az edzésben?

Szigorú, rendszerezett ember vagyok – ilyen téren is. Ha van időm és ráveszem magamat arra, hogy mozogjak, akkor mindig végig is csinálom. A sport nyugalmat biztosít számomra. Sok olyan energiát vezetek le így, amelyet másképpen nem tudnék. Másfajta örömforrást nyújt számomra, mint a zene.

A sportban ezek szerint tehát nincs állandó rendszered, de például az étkezésben vannak-e  olyan szabályaid, amelyeket következetesen betartasz?

Hat óra után sohasem eszem, és próbálom kerülni a „tésztát tésztával”ételkombinációt. Emellett szerencsére jó a genetikám, és vékony alkat vagyok.

Az idei ’A Dal’ című Eurovíziós Dalfesztivál előselejtezőn feltűnt egy hasonló karakterű énekesnő, Bogi, akivel könnyen összetévesztetnek, hiszen kimondva ugyanaz a művésznevetek. Hogyan állsz ehhez a helyzethez?

Nem mondanám hasonló karakternek, sem zeneileg, sem kinézetre. Ő egy nagyon magas vékony, világos barnahajú 17 éves leányka. Egy alkalommal, amikor összefutottam vele, egyből csináltunk is egy közös képet, hogy eloszlassuk a kételyeket és a félreértéseket az emberekben a Bogi/Boggie neveket illetően.

Visszatérve a fő örömforrásodhoz, a zenéhez: milyen terveid vannak e téren az elkövetkező egy évben?

Sok kapu kinyílt: a nyáron nagyon sokat fogunk koncertezni, amit a már beindult tavaszi zsongós élettel együtt nagyon szeretek és várok. Dolgozunk az ősszel megjelenő új lemezemen, de előtte még nyáron várhatóan külföldre is megyünk zenélni. Kezdenek kiépülni azok a külföldi kapcsolatok, amelyeken el lehet indulni: szóval csináljuk!


Fotó: Láposi Dávid tovább olvasom →

Gyerekkora óta élete része a tánc, komoly sikereket tudhat magáénak, nemrégiben a klasszikus balett mellett a rúdtáncba is beleszeretett. Rózsa Csilla nemrég nyitotta meg saját táncstúdióját és azt is elárulta nekem, hogy édesapja, az ismert tévés műsorvezető, Rózsa György milyen kapcsolatot ápol a rúdtánccal.

Rózsa Csilla

Februárban nyitottad meg rúdtánc stúdiódat, az Artpole Buda Studio-t, ahol klasszikus balett órákat tartasz gyerekeknek és felnőtteknek is. Eléggé fiatalon találkoztál a tánccal, amely azóta életed részévé vált. Mesélj nekem egy kicsit bővebben erről!

A balettet elég korán kezdtem el. Anyukám válogatott tornász volt, gyönyörű, kecses nő, és szerencsére sok testi adottságot örököltem tőle. A szüleim nagyon szerették a balettet, és anyukám látta rajtam, hogy alkalmas lennék erre a pályára, így nekik köszönhetem, hogy elvittek a Balettintézetbe. Az első év nem ment könnyen, eleven voltam és nehezen kötött le ez a nagy fegyelmet igénylő mozgás; aztán sorra jöttek a sikerélmények, így hamar megszerettem. Már a Balettintézeti évek alatt is sok csodás szerepet táncolhattam el: főszerepeket a Diótörőben, a Carmen balett változatában, és neves külföldi versenyeken vehettem részt. A Balettintézet vizsgaelőadása után a düsseldorfi Opera szerződtetett le.

A balett mellett sportolsz is?  

Nem igazán van időm sportolni. Az Artpole Studio mellett egy táncművészeti iskolában is tanítok főállásban klasszikus balettet, így a délelőttjeimet ott töltöm. Ezután nekilátok intézni a stúdióm körüli teendőket, hivatalos ügyeket, és 4 órára már bent vagyok az Artpole-ban. Este 8 óráig minden napom ott töltöm, így este már örülök, hogy beeshetek az ágyamba. Ha épp nem balett órát tartok, akkor beállok egy-egy rúdtánc edzésre, másfél éve ugyanis ez a sport lett a nagy szerelmem. Nyáron majd több időm lesz, így akkor jobban ráfekszem a rúdtánc project-re és keményen elkezdek edzeni.

Hogyan jött az ötlet, hogy saját stúdiód legyen?

Mindig is szerettem volna egy saját táncstúdiót, de egészen másfél évvel ezelőttig csak balettben gondolkoztam. Ekkor mentem el életem első rúdtánc órájára tele kétségekkel, félelemmel. Szerelem volt első kipróbálásra, ahogy a legtöbb lánynak az. Nekünk is sok visszajáró vendégünk van, hiszen aki egyszer kipróbálja valahogy ott ragad. Nem egy unalmas konditermi lépcsőzés, hanem érdekes, kihívásokkal és sikerélményekkel teli testmozgás, ami a szórakozás mellett persze minden izomcsoportot maximálisan megdolgoztat. Látva, hogy mennyi lánynak, nőnek ad önbizalmat és örömet a rúdtánc, azon gondolkoztam, hogy ha nyitok egy saját stúdiót, ennek a sportnak is jelen kéne lennie a palettán; végül úgy alakult, hogy ez lett a főprofilunk. Persze mindig hangsúlyozom, hogy a rúdtánc mellett fontos a balett is, hiszen attól lesznek igazán szép, harmonikus, kecses mozdulatai egy nőnek. Nem volt egyszerű megnyitni a stúdiót, hosszú hónapokba és hajnalokba nyúló munkálatokba telt, nem biztos, hogy még egyszer belevágnék, de a végeredményre nagyon büszke vagyok!

Apukád, Rózsa György is jár hozzád mozogni? 

Ha az annak számít, hogy néha kinyitja az ablakokat és elmosogat - nagyon szeret mosogatni, úgy hívja magát, hogy a „mosogatás Paganinije” - akkor igen. Egyébként nehezen rávehető a sportra. Mellesleg férfiak is járnak hozzánk rúdtáncra, csak még nem olyan bátrak, mint a lányok, de egyre jobban kezd elterjedni közöttük is, hiszen nagyszerű erősítő gyakorlat az ő számukra is.

Az órarendet nézve feltűnt a sok rúdtáncos óra. Ezek szerint ekkora érdeklődés övezi ezt az időközben divattá vált sportot?

Ma már a legtöbb embernek nemcsak a bárok szórakoztató tánca jut eszébe a rúdtáncról, hanem egyre többen tudják, hogy a rúdtánc komoly sport, amiből hazai és világversenyeket is rendeznek, és ahol a magyarok kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Nem véletlen, hogy egyre több szülő hozza el hozzánk a gyerekét, akik őrületesen imádják ezt a sportot. Mi meg őket, mert nagyon édesek, ügyesek, és 8-10 éves korban már csodákra képesek. Persze még mindig akadnak olyanok, akik kétkedve néznek, ha megemlítem mibe vágtam a fejszém, de nekik csak azt tudom mondani, hogy egyszer jöjjenek el, és meglátják milyen jó hangulatú óráink vannak.

A teljesen kezdő, a mozgással csak most ismerkedő érdeklődőknek mely óratípusokat ajánlanád?

Mindegyik órát ajánlom nekik, hiszen nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy mindenkit a képességeihez mérten fejlesszünk. Profi edzőink olyan feladatokat adnak, ami megfelel a kezdők szintjének, adottságainak, így mindenki sikerélményekkel mehet haza az órákról. Fontosnak tartom, hogy korlátozzuk a létszámot, ezáltal mindenkire megfelelő figyelem jusson. A rúdtánc és a balett mellett hamarosan indul a jóga és a showtánc tanfolyamunk is, amelyekhez szintén folyamatosan lehet majd csatlakozni. Mindegy, hogy az ember profi vagy hobbiszinten űzi a sportot, lényeg, hogy boldogságot találjon benne, és feltöltődjön.

tovább olvasom →

Najah Cole nagyban kezdte, hiszen egyből Amerikában indította dj karrierjét, ami mostanra szépen ível felfelé. Pár hete érkezett haza Magyarországra, ahol nem kisebb célokat tűzött ki maga elé mint, hogy hazánkban is megismerjék a nevét.

Najah Cole

Tornász voltál a KSI Sportegyesületnél, több díjat is nyertél, készültél olimpiára, hogy-hogy végül a zenélés felé vetted az irányt?

Teljesen spontán jött! Vége lett a 4-19 éves korom között tartó tornász pályafutásomnak, ezt követte négy főiskolai év és a céljaim keresése, saját magam megtalálása. Dolgoztam kaszinóban és külföldön, sportoktatóként gyerekekkel is foglalkoztam, de semmiben sem éreztem azt, hogy igazán érdekelne, vagy hosszútávon lefoglalna. Ezekben az időkben ismerkedtem meg híres magyar zenészekkel és pusztán kíváncsiságból elkezdtem zenei stúdióba járni. Ez a világ egyből lenyűgözött. Állandóan kérdezősködtem a zenekészítés technikáiról, amit a Kozmixból ismert Hozsó egyszer csak megelégelt és azt mondta, hogy inkább megtanít zenélni – így indultak a kezdetek. A sport után ez volt az első igazi adrenalinbombám.

Hozsó megtanított, hogyan készíts saját zenét, valamint hogyan kezeld a dj programokat és ezután el is készült a Miami Vice című dalod.

A dal egy kooperáció eredménye, Hozsó jelenleg a menedzserem és a producerem is egyben. A zenére felfigyelt egy-két szakmabeli, és ennek köszönhetően Amerikában el is indult a karrierem. Ugyanakkor ami a  fellépéseimet illeti, nem azzal próbálok érvényesülni hogy kevés ruhát viseljek, vagy férfimagazinokban pózoljak és talán emiatt valamennyivel haladok lassabban, de úgy gondolom, innen még bármit el lehet érni, ellentétben a rucit már ledobott lányokkal.

Olyannyira jól sikerült a debütálás, hogy Tim Berg is „lenyúlta” a zenédet, hogyan élted ezt meg?

Miután elkészült a Miami Vice instrumentális verziója, elküldtünk Avicii menedzsmentjének is. Válaszként annyit kaptunk, hogy „Cool track” és gratuláltak. Három hét múlva ez a zene felkerült a netre Tim Berg neve alatt Crockett’s Theme elnevezéssel, amit csak pár hónappal később vettem észre. Pozitívan álltam a dologhoz, azt gondoltam, hogy „Hú gyerekek, a menedzsment felfigyelt a zenémre."

Mióta élsz két laki életet Magyarország és Amerika között? Mit gondolsz a kinti mentalitásról kritikák, hozzáállás terén?

Már öt éve élek úgy, hogy pár hónapot Amerikában, pár hónapot Magyarországon töltök évente. Kinn még nem kaptam  olyan kritikát, amely elért volna hozzám, ezek inkább magyar résztől voltak, pozitívak és negatívak egyaránt. Ennek ellenére szeretek Magyarországon lenni és imádom ezt az országot. A saját bőrömön nem érzékelem ezt a kritikusságot, hiszen ahhoz még elég kevés időt töltöttem itt. Szerintem már sokan belefáradtak abba, hogy napról-napra újabb női dj-k jelennek meg a színen. A tehetségek úgy is fent maradnak, a többiek meg szép lassan eltűnnek majd a reflektorfényből. Idén hosszabb Magyarországi tartózkodást tervezek  és kíváncsian várom majd a közönség reakcióját, ha én is megjelenek a magyar porondon. A legfontosabb számomra az, hogy a céljaim felé haladjak és ennek megfelelően alakítsam az életemet és építsem az európai „bázisomat”.

Kint amellett, hogy zenélsz, van-e időd sportolni?

Hébe-hóba, de a zene az első. A nagy kedvencem az e-fit, melyből edzői végzettségem is van, de szeretek futni és saját torna gyakorlatokat csinálni. Sajnos az előbbi mozgásformát még csak itthon tudom űzni, hiszen kint, ahol én éltem, még nem volt rá lehetőség. Nagyon szeretem, mivel olyan izmokat mozgat meg, amit más edzéssel nem lehet ilyen jó hatásfokkal,valamint igen rövid idő alatt látható változásokat eredményez.A táplálkozásra is odafigyelek, hiszen már öt éve a paleolit étkezési formát követem. Persze, ha épp megkívánok egy pizzát vagy egy hamburgert, akkor megeszem, de az alapokat mindig  betartom!


Zenélés közben te vagy a dj pult és a táncterem központja. Van-e benned  elvárás vagy megfelelési kényszer magaddal szemben, vagy csak odamész, és nem foglalkozol azzal ki mit mond, és csak arra koncentrálsz, hogy jól érezd magad?

Az ember mindig szeretne valahogy kinézni és stílust közvetíteni, én ezt leginkább az öltözködéssel és a kiegészítőkkel szoktam kifejezni. A "rendezett külső" viszont nem szokott sokáig tartani, hiszen pár szám után garantált az önkontroll-vesztés és ilyenkor már csak a közönségre figyelek. A hajamat már be sem szoktam állítani, hiszen volt már rá precedens, hogy valami különleges hajkölteményt csináltam magamnak, amibe buli közben beleakadt a fejhallgatóm, és így kellett végig zenélnem a szettemet. Akkor elég ciki helyzet volt, de utólag jót nevettem magamon.

Tervezel a közeljövőben újabb dalokat?

A zenei alapomra épp a napokban énekli fel a dalszöveget a Destiny’s Childegyüttes egyik tagja Los Angelesben. Ugyan eddig csak rnb-t énekelt, de a kedvemért nyitott az elektronikus zene felé is és nagyon megtetszett neki.Vele tervezek közös fellépéseket Európában és Amerikában egyaránt, valamint a dal videoklipjének is folyamatban van a forgatása.

Tíz év múlva, ha összefutnánk, mit mesélnél nekem, mi zajlik éppen az életedben? 

Talán már családom lesz és maradok a sportnál. A zenélést nőként nem lehet hosszútávon csinálni, hiszen másképp mutatunk a dj pultban 50 évesen mint a férfiak, és a társadalom el is várja tőlünk, hogy családunk legyen egy bizonyos kor után. Én mindig szembe mentem ezekkel a szabályokkal, úgy éltem az életem, ahogy nekem tetszik, úgyhogy lehet én leszek az első nagyi a dj pult mögött.

tovább olvasom →

Voksán Virág nem szereti, ha csak a Playmate múltjával azonosítják, hiszen zenei felkérései folyamatosak, és már több saját dal is fut a neve alatt. Nem lustálkodik, ha edzésről van szó, mindig talál rá időt és mozgásformát. Állandó céltáblája a kritikáknak, azonban őt ez nem zavarja, csak is a saját céljaira koncentrál.

Voksán Virág

Playmate-ként kerültél a köztudatba, emellett kilenc éve szárnyal már a dj karriered is.

Igen, annak a 2006-os versenynek köszönhetően kapott fel a média, ami kiváló ugródeszka volt számomra, hogy eredményesebben alakuljon a dj karrierem és zenélhessek.

Állandó felkéréseket kapsz itthon és külföldön is. A zene teljesen kitölti az életedet, vagy másra is jut időd ?

Nekem ez a munkám, a hivatásom és a szerelmem is egyben, így emellett más munkára már nem marad időm. A munkámon kívül fontos számomra a sport, a szaunázás, a relaxálás, ezek jelentik a kikapcsolódást.

Mely sportok a kedvenceid?

Néha jól esik megizzadni egy spinning órán, hogy jól elfáradjak az edzéstől, olykor az e-fit-et vagy az edzőtermet preferálom, ha pedig jó az idő, örömmel futok a Margitszigeten. A leghatásosabb számomra ezeknek a kombinációja.

E-fit edzés közben

Az e-fit-et az időtartama vagy a hatása miatt szereted inkább?

Számomra nem olyan fontos, hogy 20 vagy 60 percet edzek egy nap. Az elektromos impulzusoknak köszönhetően az  e-fit olyan izomcsoportokat és mélyizmokat mozgat meg, amelyeket más edzéssel nem tudok elérni. Gondolok itt például a fenék felső harmadán lévő izomra, amit nagyon sok guggolással lehetne erősíteni, de ezzel együtt jár a combok izmosodása is, amit viszont nem szeretnék. Az e-fit edzésekkor mindig maximálisra kérem a fenekem terhelését, ezáltal formálódik szépen és olyan izomlázat okoz a gép, amit még két nappal később is érezni szoktam.

Az elfoglaltságaid mellett mindig szánsz időt a sportra?

Mindig! Ez nem egy „készüljünk a bikini szezonra két-három hónapig” típusú dolog nálam. Már kiskorom óta non-stop, januártól decemberig az életem része a sport. Ha épp nem teniszeztem vagy fallabdáztam, akkor aerobicoztam. Mindig van két-három edzés, amelyeket kombinálok.

Van-e esetleg a hagyományostól eltérő étkezési szokásod? Mennyire figyelsz oda az étrendedre?

Csak reggelire eszem édes és cukros dolgokat, vacsorára  csak sushit, húst, fehérjét, tejterméket szoktam fogyasztani. Tésztát ritkán eszem, kenyeret is alig, a zsíros ételeket pedig kifejezetten nem szeretem. Mindent megeszek, csak nem mindegy, hogy mikor és mennyit.

A külsődből és a sztereotípiákból adódóan negatív vélemények is vannak Rólad. Hogyan kezeled ezeket?

Pont a napokban hívtak meg az egyetlen szlovákiai magyar egyetemre, hogy tartsak előadást, ahol ez is szóba került az életem és a médiában való szereplésem mellett. Azok a vélemények, amelyek eljutnak hozzám, 98%-ban pozitívak, de ezek nyilván egy szűrt rétegtől érkeznek.Vannak persze olyan fórumok, ahol szabadon lehet mocskolódni, itt azért már bőven találhatunk velem kapcsolatos előítéleteket és kritikákat. Szeretek magyar lenni és itt élni, de nem kultiválom az irigységből fakadó rosszindulatot. Már megszoktam ezeket, és csak akkor foglalkozom a negatív kritikával, ha megalapozottan mondják – ez kevesebb alkalommal van így. A karrierem elején bőven kaptam a savat, hiszen én voltam az első Playmate múlttal rendelkező dj. Utólag azt gondolom, ez a poszt inkább hátráltatott, mivel sokan előítéletesek voltak velem emiatt. Kemény és kitartó munkával  elértem, hogy az elmúlt 3-4 évben már szakmailag is elismerjenek. Sok az olyan példa, hogy előképzettség és OKJ-s vizsga nélkül dj-nek áll egy lány, akinél csak az a fontos, hogy  jól nézzen ki, és legyen egy fejhallgató a fülén. A menedzsere  jóval kevesebb pénzért ajánlja ki a kluboknak mint, amit egy hivatásos lemezlovas kérne, és máris dj-nek van kikiáltva az illető, holott nincs meg az elegendő háttértudása.

Milyen projektjeid futnak jelenleg? Gondolok itt turnéra, új számokra…

Az Axwell énekesével, Max C-vel másfél éve debütált az Are you ready című számunk. Ezt a zenét két hazai dj kollégámmal újragondoltuk és 2014-es verzióban elkészítettük. A hivatalos megjelenés nemsokára várható…

Melyik az a kedvenc számod, amit akármikor, akárhányszor hallgatsz meg, sosem lesz unalmas számodra?

Legalább 10-12 éve szeretem a Guru Josh Project - Infinity című számát. Már egy párszor újra alkották és az éppen aktuális verziót szoktam is játszani a bulijaimban, hiszen egy nagyon pozitív, fülbemászó dalról van szó. A másik nagy kedvencem a Sono - Keep control c. dala, amit szintén örömmel játszok néhány szettemben.

Melyek az életed alapvető motivációi és húzóerői?

Az élet minden területén nagyon maximalista vagyok. Szeretek fejlődni és előre haladni, jobbá tenni magamat. Edzeni is egyedül járok, soha nem volt huzamosabb ideig edzőpartnerem, nem találtam ugyanolyan kitartó és megbízható társat.

tovább olvasom →

Kiss Virág bikini modell 23 éves létére nemrégiben  57 indulóból a harmadik helyen végzett egy nívós amerikai versenyen. Kitartása és hozzáállása alapján még nagy sikerekre számíthatunk tőle!

Kiss Virág

Először is gratulálok a legutóbbi eredményedhez, az Arnold Classic-on elért harmadik helyezéshez. Nem lesz valaki egyik napról a másikra bikini modell. Mesélj arról, milyen volt a kezdet?

Köszönöm szépen! Még tinédzserként egy versenyen lesérültem és a bokaműtét miatt abba kellett hagynom a dinamikus sportokat, ekkor találtam rá a bikini modellkedésre. Mindig is örökmozgó voltam, a balettól az atletizálásig kipróbáltam több sportágat, míg rátaláltam a testépítésre. A váltást elsősorban akkor éreztem, amikor tudatosult bennem, hogy ennél a sportnál nem elegendő a mozgás, a táplálkozás is nagyon fontos. Szeretem a kihívásokat, a diéta kifejezetten fejleszti a fegyelmezettséget, ami elengedhetetlen a testépítésnél és a hétköznapi életemben is.

A „nőiesebb” kategóriában indulsz a versenyeken. A felkészülési időszakban a szigorú diéta mellett milyen gyakran edzel? Kizárólag súlyzós edzést végzel vagy csoportos/egyéni órákat is beiktatsz? 

Csoportos órákra nem szoktam járni, hiszen mint versenyzőnek, személyre szabott edzésre van szükségem. Komoly szakmai csapat áll mögöttem, akik összeállítják az edzéstervem és az étrendem. Heti 5-6 súlyzós és 6 kardió edzésem van, mivel az én kategóriámban elengedhetetlen a feszes és nőies alkat, amihez aerob mozgás is szükséges. Kategóriám a testépítés legalsó foka, ahol tónusosnak és formásnak kell lenni, de ügyelnem kell arra is, hogy ne legyek túl szálkás.

Valamelyest beleláttam már a testépítés és a fitnesz versenyek világába, könnyen rá lehet kapni a versenyek ízére. Te hasonlóképp érzel? 

Többen mondák már, hogy látszik rajtam mennyire élvezem, amikor a színpadon állok, imádom azt a pillanatot! Az első versenyemet aranyéremmel zártam, azóta rabja vagyok ennek a sportnak. Nem az a célom, hogy címeket halmozzak fel, hanem hogy minél nívósabb külföldi versenyeken mérettessem meg magam.

Virág az Arnold Classic verseny után büszkén pózolt

Tegyük fel, hogy az edzőteremben egy számodra ismeretlen ember odamegy hozzád kérdezni valamit, amikor éppen keményen edzel. Magadba fordulva edzenél tovább vagy félbeszakítva a mozgást válaszolnál neki,  te melyik típus vagy? 

Általában nem egyedül edzek, az edzőm mindig ott van mellettem. Többször volt már olyan alkalom, hogy két gyakorlat között odajöttek hozzám, akkor kedvesen mondtam, hogy sajnos most nem tudok beszélgetni, de ha végeztem az edzésemmel szívesen válaszolok a kérdésekre.

A rajongói oldaladon edzéssel és táplálkozásokkal kapcsolatos tanácsokat is megosztasz. Mit javasolsz azoknak, akik szénhidrát vagy édesség orientáltak, de sportolnak is?

Egy minimális szénhidrát bevitelre szükség van. Ilyenkor ehetünk rizst, vagy valamilyen teljes kiőrlésű kenyeret/tésztát, de az édességet és finomított élelmiszereket kerüljük. Aki azonban egyáltalán nem bírja ki édesség nélkül, azoknak protein szeleteket  vagy a fehérje turmixokat ajánlok. Finomak és magas a fehérje tartalmuk, ami elengedhetetlen az izom növekedéséhez.

A mozgalmas életmódod mellett két egyetemre is jársz, jogot és politológiát tanulsz. A fő csapásirány a sport marad vagy a későbbiekben más foglalkozás felé is nyitnál?

Az egyetem elvégzése után szeretnék büntetőjogra szakosodni. A testépítés a hobbim és addig szeretném csinálni, amíg örömömet lelem benne, nem tudom az életemet elképzelni nélküle. Szerintem egy modern nőnek mindig fittnek kell lennie, legyen szó családanyáról, vagy dolgozó nőről, nem hagyhatja el magát senki. Kifogásokat mindig könnyű találni, de ha kitartóan és fegyelmezetten étkezünk és sportolunk, akkor egészséges, fitt és feszes testünk lesz. A mondást mindenki ismeri: Ép test, ép lélek!

Ha három év múlva találkoznánk, szerinted miről  mesélnél,  mi zajlik éppen az életedben?

Bojtárkodom egy büntetőjoggal foglalkozó irodában. Emellett amikor időm engedi, akkor  az  edzőteremben vagyok. Ez a keret, de hogy mivel töltöm ki a képet, azt majd a jövő eldönti!

A Move it, Blondie sportblog olvasói mitől lehetnének még sportosabbak szerinted?

A táplálkozás 70%-ban, míg a mozgás 30 %-ban járul hozzá a vágyott alak eléréshez. Fontos, hogy odafigyeljünk a napi minimum ötszöri étkezésre, a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérje bevitelre, valamint a sok folyadék fogyasztására!

tovább olvasom →

A hét edzője a régóta az aerobic vérkeringésében mozgó Varró Gyula, akivel a Step Performance edzésein túl a 8. Coca-Cola Testébresztő Fitnesz Napon is találkozhatsz, a Coca-Cola Testébresztő Programnak ugyanis ő a vezető edzője.

Varró Gyula

A poénokon és a német nyelvleckéken túl mire számíthat a Step Performance-t kipróbáló érdeklődő? 

Egy koreografált step órára, ami három szimmetrikus blokkból épül fel, miközben egyfolytában bonyolítom a lépéseket. Az aerobic alaplépései mellett, általam kitalált lépésnevek vannak benne, akik már többször voltak az óráimon, betéve tudják ezeket.

A koreográfiát nem mindig egyszerű követni. Mit javasolsz annak, aki az elején küszködik még ezzel?

Nagyon sok múlik a kitartáson! Aki tehetségesebb, annak akár már egy hónap is elegendő lehet, akinek kevésbé megy, annak viszont több hónapra is szüksége lehet, hogy elsajátítsa az alaplépéseket és végig követni tudja az órán a koreográfiát. Segítségképpen a honlapomon is megtalálhatóak a step és az aerobic alaplépések.

Egy hagyományos step aerobic-hoz lehet hasonlítani a Performance-t vagy teljesen a magadénak érzed ezt a mozgásformát?

A Performance az én stílusomat tükrözi, a védjegyemmé vált, de 80%-ban megegyezik egy táncos step órával.

Az 1995-ben kezdődő pályafutásod alatt Spinning edző is voltál.

Ez a történet 1998-ra nyúlik vissza, akkor még azt is Spinningnek hívtuk, ami manapság Spinracing-ként fut (a jogviták miatt alakult így). Az original Spinning és a Schwinn Indoorcycling képzések elvégzése után, ha a step mellett tartok egy ilyen órát, akkor azt is - magamhoz híven - Performance on Bikes néven hirdetem.

Úgy hallom, minden a Performanszról szól…azt azért áruld el, miben különbözik a Spinning és a Spinracing? 

A Spinracing órán is slágerzene szól az edzés közben, azonban nemcsak tekeréssel telik az idő, hanem van az edzésnek egy, a felsőtestet átmozgató része is, ezek különböző karhajlítások és karmunkák - alapvetően ebben különbözik a Spinningtől.

A Coca Cola Testébresztő Programnak te vagy a vezető edzője…

Így van, 2005 óta összesen több mint 3 millió ember mozgott velünk . A Coca-Cola Testébresztő program célja az aktív egészséges életmód, a mozgás és a kalória-egyensúly népszerűsítése. Az elmúlt években a program számtalan szabadidősport rendezvényt támogatott, a résztvevők sokféle mozgásformát, sportágat kipróbálhattak már. Nagyon sok Testébresztő eseményen vettem részt mint előadó vagy tartottam bemelegítést, készítettünk közösen egy irodai mozgást népszerűsítő DVD-t is, múlt évben pedig Testébresztő Testőr Tábor néven a TV2-n 8 héten át 8 kiválasztott résztvevő segítségével igyekeztünk a helyes életmód felé terelni a nézőket.

Végül, de nem utolsó sorban, van olyan, a környezetedben megvalósult sikersztori, ami a te edzősködésednek köszönhető?

Sokaknak segítettem elindulni a rendszeres sportolás útján és születtek is jelentős testi átalakulások.Többen azt mondják, hogy jól esik nekik, ha az órámon részt vehetnek, mivel így kiszabadulnak a hétköznapok mókuskerekéből.

Fotó: Lindmayer Zsolt 

tovább olvasom →

Farkasdi Éva legfőbb vágya az volt, hogy testépítőként fusson be karriert, ám az élete más irányba indult el. Egy véletlen és egy szomorú történet folytán azonban egyszerre ebben az izmos világban találta magát és sikert sikerre halmozott. Részletek egy testépítő mindennapjaiból…

Farkasdi Éva

Először a Tanítóképző Főiskolán végeztél, majd ezt követte a TF (Testnevelési Főiskola). Hogy kötöttél ki végül a testépítésnél?

Az eredeti végzettségem szerint óvónő vagyok, de hamar kiderült, hogy ez nem az én világom, annak ellenére, hogy még a Tanítóképzőt is elvégeztem. Egy véletlen hozta úgy, hogy lehetőséget kaphattam arra, hogy testépítőként versenyezhessek és ezzel párhuzamosan végeztem el a TF-et is. Amennyire döcögős és bizonytalan volt a kezdet, annyira lett ideális a végkifejlet. Mostantra így jutottam el oda, hogy olyan dolgokat csinálhatok, amiket szeretek: a versenyzést, a személyi edzéseket, a tanítást és a sportot.

A versenyre való felkészülést, vagy a mások tanítását szereted jobban?

A versenyzésben az egyik legjobb érzés, amikor kilépek a színpadra: ott minden megszűnik körülöttem és elkezdődik számomra a csoda. Mindez annak ellenére van így, hogy azelőtt egy verset nem szavaltam el közönség előtt,  és korábban nem tudtam volna elképzelni, hogy majdnem meztelenül kiálljak egy színpadra. Második helyen említeném az edzősködést és mások felkészítését, bár ez a sorrend kezd lassan felborulni.

A versenyekre hogyan készíted fel magad testileg-lelkileg?

Szerencsére eddig csak egy versenyre készültem fel edző nélkül. A többire Berkes Eszter, a Berkes Team egyik alapító tagja készített fel, akinek ezúton is nagyon hálás vagyok; mások is szerepet játszottak a zökkenőmentes felkészülésemben, de inkább nem kezdek most bele a felsorolásba, nehogy bárkit is kihagyjak. Nem volt könnyű időszak, először a testemet kellett átalakítanom diétával, és ez lelkileg is megviselt. Ezt az állapotot igen nehéz volt összekombinálnom a sok edzéssel úgy, hogy közben ne boruljon fel teljesen a lelkivilágom, és mindez ne hasson ki a közvetlen környezetemre. A versenyre való felkészülés heti hat napos edzést jelent, az utolsó hetekben már naponta kétszerit. Ez a folyamat hosszú időt vesz igénybe, egyedül nem lehet végigcsinálni. Lelkileg ilyenkor mindig fontos, hogy ott álljanak mellettünk, nekem ez a személy a férjem volt, akinek szintén rengeteget köszönhetek!

Hogyan jártad végig az első versenyed felé vezető ösvényt? Mindez meddig tartott és hogyan élted meg?

Az én pályafutásom itt, a Sport 8 edzőteremben kezdődött, ahol jelenleg is vagyunk. A férjem ismert egy magyar testépítőt, akivel egyszer én is találkoztam. Ő akkor azt mondta nekem, hogy jó a genetikám, nem akarok-e versenyezni!? Ekkor villant be, hogy ez az, amit 16 éves korom óta csinálni akarok. Ezért kezdtem el erőemelőként érvényesülni, amiben abszolút magyar bajnok is lettem, csak az életem azután más irányt váltott. Amikor megkaptam ezt a lehetőséget és elkezdtem rendszeresen edzeni, akkortájt került édesanyám a kórházba, így a napjaimat a sport és az ő látogatása töltötte ki. A vizitálások alkalmával anyukám mindig azt mondta, hogy olyan vékony vagyok, mint a papír. Ezt megunva egyszer dacosan ezt válaszoltam neki: „Bajnok leszek, meglátod!”, de ő csak legyintett. Másnap sajnos már nem élt…mivel ez volt a hozzá intézett utolsó mondatom, ezért ez lett a legnagyobb motivációm is a későbbiekben; az első testépítő versenyemet, 2011 áprilisában, Ausztriában meg is nyertem. Ugyanabban az évben tizenkét versenyem volt összesen, melyekből csak egyet veszítettem el. Az első versenyeket valójában anyukámért csináltam, de később rákaptam a megmérettetések ízére és már az volt a legfontosabb, hogy hazai pályán is első legyek.

Laikusként úgy képzelem el egy testépítő verseny kulisszáit, mint egy divatbemutatón, ahol a sminkesek, fodrászok, managerek nyüzsögnek a modellek között. Ehhez hasonló atmoszféra uralkodik a színfalak mögött a ti esetetekben is?

A program a reggeli mérlegeléssel kezdődik. Körülöttünk mindenfelé zacskószámra csokoládék, gyümölcsök sorakoznak, ám vízből csak kevés található az asztalokon. Az edzők, a csapattagok vagy a segítők egyfolytában sürögnek-forognak a versenyzők körül, ki gumikesztyűben barnítja versenyzőt (ez nagyon fontos részlet), ki meg a verseny menetét, figyeli, hogy időrend szerint halad-e minden, míg a harmadik pedig a színpadra lépés előtti izombedurrantásban segít az indulójának. Mindeközben a versenyzők végig a földön fekszenek, teljes nyugalomban, az ő dolguk megigazítani a fürdőruhát, felhelyezni a rajtszámot és várni a sorra kerülést. Magamról tudom, hogy ekkor már végképp nem a földön járok, magamban végigfutom, milyen pózokat veszek majd fel, merre fordulok, mikor mosolygok stb. A verseny előtti este idegessége ilyenkor már a múlté.

A magyarok világviszonylatban hogyan szerepelnek ezeken a versenyeken?

Tarolunk mindenhol! Az elmúlt 3-4 évben a magyar fitnesz-és testépítő színvonal magas szintre emelkedett. Mindig dobogós helyeken végzünk a versenyeken.

Tehát most már nem a magyarok nyilaitól, hanem a magyar fitnesz-és testépítőktől kell tartania a világnak. Mennyit edzel általában felkészülési időn kívül?

Heti ötször másfél órát, ha ellustulok, akkor heti négyszer edzek. A felkészülési időszakon kívül nem diétázom ész nélkül, mert az már nagyon megviselné a szervezetemet. A kemény megvonások után a test szokta kívánni a régi „rossz” kajákat. Tehát ilyenkor jön el, hogy eszem csokit és kenyeret is, de a nagyon zsíros ételeket kerülöm.

Mi a helyzet a táplálékkiegészítőkkel, fogyasztod őket?

Azt is fogyasztok bőséggel.  Mostanában átálltam a vitaminokra az OFF szezon alatt. A táplálék kiegészítőknek is megvan a maga rendjük és idejük. Vég nélkül tudnám sorolni, hogy miket szedek (pl. fehérje, kreatin, l-karnitin) a versenyek előtt. A reggeli adagom ilyenkor 28 tabletta és 4 kanál por különböző zsírégetőkből. Mostanában reggelire 3 db C vitamint, aminosav kapszulát valamint szénhidrátdús reggelit fogyasztok, és a nap folyamán 2.5-3 óránként eszem. Javaslom másoknak is, akik sportolnak és fogyni szeretnének, hogy többször egyenek keveset – legideálisabb három óránként. A lehető legrosszabb, hogyha a fogyni vágyó naponta csak egyszer eszik, mert ilyenkor a tápanyagot elraktározza a szervezet, hiába a sportolás.

A blogom sportkedvelőknek, de épp az újévi fogadalmuk részeként a kanapén punnyadás helyett a sportot választó olvasóknak is szól. Mi a te extra adag motivációd nekik?

Az első motiváció mindig a fejben dől el, így jön létre a mozgásra való hajlandóság az illetőben. Következő lépésként érdemes jó szakemberhez fordulni, aki végig maximálisan támogatja őt az útján, hiszen egy jó edző anya, apa, barát, barátnő, dietetikus, edző és „lelki szemetesláda” is egy személyben. Ha valaki megfogadja a tanácsokat, akkor a későbbiekben az eredmény fogja őt motiválni. El kell fogadni a szakember tanácsait és nem szabad már két nap után csodát várni. A sikeres mozgó ember alapelvei kell hogy legyenek a türelem, a kitartás és a motiváltság!

Fotó: Fellner Felícia

tovább olvasom →

A kísérletező kedvű énekesnőt az sem fogta vissza, ha hőlégballonból kellett kiugrania, a repülést és a vitorlázást szerelmeként említi, egészségtudatossága határtalan. A zeneileg mai napig is aktív Vincze Lillával beszélgettem kalandos életútjáról.

Vincze Lilla

Az 1980-as években nem csak a tehetségeddel, hanem vonzerőddel is lenyűgözted a rajongóidat. Énekesnőként a Napoleon Boulevard hozta meg számodra az átütő sikert.

Ezt a vonzerő kérdést én egészen másként éltem meg a saját szemszögemből, bár így visszagondolva, ezek aranyos dolgok voltak. Mintha egy térképen lépkednénk a kontinensek között, úgy ugrottunk most át az egyik századból a következőbe…és hasonló sebességgel pereg az élet is, hiszen nagyon gyorsan telt el az idő. Ha most új oldalakkal kezdhetném az életem lapjait, ugyanúgy benne lenne az álmodozó Lilla, de egy-két dolgot bölcsebben fogalmaznék meg.

Az életünk örök tanulásból áll, de ha már az elejétől kezdve bölcsen élnénk, az talán csak fele annyi kalanddal járna.

Egyetértek! Életem egyik legnagyobb kalandja a repülés volt (többször vittek utasként műrepülni), és ebből származnak a Napoleon Boulevard repülős dalai is. A hőlégballonozás és a tandemugrás is ebben a korszakomban vált az életem részévé. Az utóbbi elég merész mutatvány volt, hiszen közel négyezer méteres magasságból, a hőlégballon  gondolájában felállított  iskolaszékről kellett leugranom, ami nagy dolognak számított a ’90-es években. Mindig is kerestem a kihívásokat zeneileg is, mivel egy autentikus, avantgarde világból csöppentem bele a Napoleon Boulevard-ba, ám velük végül akaratlanul is a populáris irányba indultunk el. Ott nem voltam annyira kísérletező típus, mint például a sportok terén.

Napoleon Boulevard

Az együttes a fénykora után tartott egy hosszabb szünetet, de 2010 óta megújult erővel újra zakatoltok, sőt, tudomásom szerint énekesi teendőid mellett tanítasz is. Ezek kitöltik a mindennapjaidat vagy ezekkel párhuzamosan más dolgokkal is foglalkozol?

Tizenöt éve tanítok éneket a Mélykék zeneszalonban. A tanítás mindig is fontos volt számomra! Hiszek a korszerű módszerekben és olyan modern felfogásban igyekszem megtartani az óráimat és átadni a tudásomat, ami anno nekem hiányzott az oktatásból. A zenei kísérletezéseimet mindig beleillesztettem az életembe: 1991-ben elváltak útjaink a zenekarral, azt követően szólista lettem. Részt vettem különböző produkciókban – például a Bikinivel is koncerteztem Erdélyben - születtek kísérleti lemezeim, mint pl. a Mély kék című korong, ami Luc Besson A nagy kékség c. filmjét idézte. Ez a „tengeri utazás” volt az előzménye az Angyalnak, madárnak c. lemezemnek. Ez csak egy töredéke a saját utamnak, hiszen mindig is sok helyzetben kerestem magam zeneileg.

Tandemugrás iskolaszékről, hőlégballonozás, műrepülés, vitorlázás, ezek mind szerepelnek a „mozgó listádon”. Említetted, hogy a sportban jobban kiteljesedett a kísérletezési hajlamod, hogyan alakult ez így?

Mivel koraszülöttként, velem született vérszegénységgel jöttem a világra, azt tanácsolták az orvosok, hogy sportoljak, mert az segíteni fog. Igazuk lett! Általános iskolában szer- és művészi tornáztam egészen a gimnáziumig. Későbbiekben slide-oztam, ez egy olyan eszköz, amit a gyorskorcsolyázók bemelegítéséhez találtak ki, de később külön sportággá fejlődött a használata. Siófokiként elkezdtem vitorlázni is, ami máig nagy szerelem maradt számomra, annak ellenére, hogy korábban víziszonyom volt. A jelenlegi párommal rendszeresen járunk sportvitorlázni az általa felújított vitorláson, valamint túrázni és biciklizni. Ezek a kirándulások érzelmileg is fontosak számomra, hiszen a természetvédelem és az állatok szeretete nálunk szorosan összefügg a mozgással, és ilyen alkalmakkor töltődöm fel leginkább.

Az állatok szeretete a vegetarianizmusban is megmutatkozik nálad?

Egy darabig kipróbáltam ezt a táplálkozási irányt, de a vérszegénységem és a vércsoportom miatt nem tudtam sokáig vegetáriánus maradni. Átérzem az állatok sorsát, de sajnos tudomásul kell vennem, hogy a szervezetem nem alkalmas erre az étkezési formára. Azóta a testi és lelki egyensúlyomat csekély mértékű húsfogyasztással tartom fenn.

A hölgy interjúalanyaimtól mindig megkérdezem, hogy van-e valamilyen, az étkezéssel vagy önmaguk fittségével kapcsolatos, jól bevált praktikájuk. Neked vannak ilyenek?

Sokat számít az, hogy ritkán vacsorázom, ám mindig tudok jóízűeket enni, miközben fegyelmezett maradok. A szertornázási időszakom során elsajátított gyakorlatokat végzem otthon, a konditermeket nem kedvelem. Énekesi pályafutásom során megtanultam a helyes légzési technikákat, amelyek ideálisak bemelegítési gyakorlatoknak is, hasonlóképpen, mint a jóga esetében a teljes tüdős légzés. Sok folyadékot fogyasztok, általában forrásvizet iszom, még a kutyám is béres cseppet kap. Mindig nagy elánnal tanítok és vetem bele magam a dolgok sűrűjébe, mindez sok energiát emészt fel, amelyet pótolnom kell. Az energiapótlásomhoz hozzátartozik a sport, a jó levegő, az olvasás, a meditatív zene és a saját készítésű gyógyító teáim is.

Anno azt énekelted, hogy „Júlia nem akar a földön járni”, de nekem úgy tűnik, hogy te nagyon is a földön jársz. Mik a terveid, és milyen projektjeid futnak mostanság?

Hamarosan elindul a havi művészeti klubom a Benczúr házban, ami a jelenlegi szívügyem. A Kockacukor néven futó eseménysorozat első alkalommal a „Mesék a kávéillatú Budapestről” című esttel fog debütálni február 27-én. Az est háziasszonya leszek, ahol híres vendégeimmel beszélgetünk, verseket és zenét hallgatunk a múlt századi kávéházakról és azok miliőiről. A második hasonló est témája az utazás lesz márciusban, a harmadik alkalommal a filmművészet lesz központban egy áprilisi estén; és ezen alkalmakkor kivétel nélkül korszakalkotó emberekkel fogok beszélgetni. Már említettem, hogy tanítok, ennek ellenére a mai napig képzem és fejlesztem magam Xavier Rivadeneira ecuadori énekes segítségével – akivel már közös fellépésem is volt! Emellett több mint tíz éve templom koncertezünk a kamarazenekarommal, saját előadásaim és sanzonestjeim pedig továbbra is a repertoárom szerves részét képezik. tovább olvasom →

Norman Gábor tizennégy éve dolgozik a hollywoodi filmiparban, és több sztárral is jó kapcsolatot ápol. Igényes, sportszerető emberként ismeri az Amerikában divatos összes új mozgásformát. Mint számos hollywoodi produkció művészeti vezetője, bennfentesként több érdekes történetet is elmesélt nekem az „amerikai álom” kulisszatitkairól.

Norman Gábor

Több amerikai filmnek (Beautiful Boy, Insight, Rain) voltál korábban az art directora, és néhány éve már production designer-ként dolgozol Hollywoodban. Úgy tudom, hogy legutóbb éppen Arnold Schwarzeneggerrel, illetve Sharone Stone-nal forgattál együtt. 

Sharone Stone-nal tavaly év elején forgattunk együtt egy orosz filmben. Ezt követte Arnold Schwarzenegger zombi filmje, amelyet az év végén fejeztünk be. Az alapsztori lényege, hogy a Schwarzenegger által alakított filmbeli farmer lánya (Abigail Breslin) elkapja a fertőzést, melynek végső stádiumában zombivá válnak a betegek. A drámai történet a kettejük kapcsolatáról szól, pontosabban arról, hogy az apa mit él át a kislánya átváltozása alatt. A sztori sokkal mélyebb, mint amit a téma alapján elsőre gondolhatnánk. Louisianában forgattunk, mondhatni trópusi, virágokkal teli területeken, és ezekből kellett létrehoznom egy „haldokló világot”. A főszereplők házát is három helyszínen forgattuk le, így állt össze. A filmnek egyébként idén lesz a premierje.

Minden film kihívás, ám mindig vannak olyanok, amelyek közelebb állnak az alkotó szívéhez. Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

A Beautiful Boy-ra, a főszerepben Maria Belloval és Michael Sheen-nel. Nagyszerű volt a szereposztás, és nagyon jó forgatókönyv készült hozzá, de Magyarországon csak rövid ideig játszották a mozikban. Ez a dráma egy iskolai lövöldöző és később öngyilkossá váló fiú szüleinek a történetét mutatja be. Láthatjuk, hogyan élik meg a tragédia utáni hétköznapokat és sikerül-e összefogniuk, hogy megmentsék a házasságukat. A tragédia utáni mindennapokat, azt hogy hogyan közösítették ki a házaspárt, és hogy összefognak-e a haldokló házasságuk megmentése érdekében. Sajnos Amerikában már nem csak az egyetemeken, hanem a gimnáziumokban is mindennaposak ezek a lövöldözések.

Ennyi munka és kihívás mellett jut időd a sportolásra?

Muszáj, mivel akkora stressznek vagyok folyamatosan kitéve, hogy csak az edzések tartják fenn bennem az egyensúlyt. 14 éve élek az USA-ban, amikor kimentem, vékony testalkatú voltam és nem sportoltam. Később egyre többet edzettem és a rendszeres edzés fokozatosan a mindennapjaim részévé vált. A Venice Gold’s Gym-be járok, ami nemcsak hogy közel van a lakásomhoz, de a legújabb gépekkel van felszerelve és mindig a legújabb edzéstechnikákat tanítják (az ott dolgozó edzőknek minimum három sportvégzettséggel kell rendelkezniük). A teremben többször találkozom olyan hírességekkel, mint Dwayne Johnson ’The Rock’ vagy Mickey Rourke. Abszolút természetesen viselkednek, nem rohangálnak körülöttük paparazzik, így mindenki nyugodtan végig tudja csinálja a gyakorlatait.

Gábor és Val Kilmer

Nincsenek sztárallűrök és senki nem hordja fenn az orrát?

Nincsenek. Mickey Rourke mindennap lejár edzeni és a kutya se szól hozzá. Sok sztár a nyugalom mellett a közösség miatt megy el oda.Engem inspirál, hogy minden második ember kigyúrtabb, mint én és ez által extra adag motivációt is kapok egy-egy kondizás alkalmával. Az ember azt gondolná, hogy ha túl sokat dolgozik, az felmentést ad a mozgás alól, én azt tapasztaltam, hogy egy ilyen fárasztó nap után a legjobb átmozgatnom magamat.

Milyen órákra szoktál járni?

Általában power jógára járok, emellett kardiózni vagy erősíteni szoktam, ahogy az időmbe belefér.Azt vettem észre, hogy ideális az edzéseket keverni. A jógát azért is favorizálom, mert rájöttem, hogy nem az a lényeg, milyen pózban facsarom ki magam, hanem hogy mindeközben a légzésemmel átmozgatom a belső szerveimet, biztosítva ezzel a másnapi izomlázat. Van egy abszolút kedvencem, a CX-WORX, egy fél órás tréning, amely eddig még csak Ausztráliában és az USA-ban van. Hat zeneszámból és hat gyakorlatból áll, teljesen átmozgat, a legjobb szálkásító edzés, amit valaha csináltam. Olyannyira kedvelem, hogy az oktatói végzettséget is szeretném megszerezni ebből. Emellett TRX-ezek is aktívan. Van egy applikáció, amit használok, a VT TRX, ez alapján edzek az otthon lévő TRX kötelemen.

Én jobban preferálom a saját testsúlyos, funkcionális edzéseket, hiszen látványosabb és könnyebb fejlődést lehet velük elérni, mint a súlyzós gyakorlatokkal.

A nagy súlyoktól az ember hatalmasra dagad. Az utóbbi időben már inkább kis súlyokkal szálkásítok. A CX-WORX-höz csak egy gumiszalag kell, az első alkalommal azt gondoltam, „gyerekek, ez komoly?”, majd a fél(!) órás edzés végén azt hittem, összeesek.

Jelenleg mik a legmenőbb sportirányzatok Amerikában?

A zumba, a pilates és annak a formái, az összes Less Mills-féle mozgás (pl. a CXWORX) illetve a spinning. Az utóbbinak van egy továbbfejlesztett változata, a RealRyder. Döbbenetes, gyakorlatilag a bringa dől jobbra-balra és eközben tartanod kell magad.

Ezeken a népszerű órákon sztárok is részt szoktak venni. Milyen a fittségi állapotuk, hogyan bírnak egy órát végig edzeni?

Nagyon jól bírják, vegyük például James Caan-t, aki közel 70 éves, mégis ugyanúgy együtt gyúr a testépítőkkel. Minden ismert ember, akivel az edzőteremben találkoztam, kétszer olyan megszállottan sportol, mint bárki más. Egy filmszerepre való felkészüléshez elkerülhetetlen a diéta is. Hugh Jackman-t,ha készül egy filmre, a dietetikusa,hajnalban is felkelti, hogy megitasson vele egy protein shake-et, így nem szakad meg a háromóránkénti táplálkozási intervalluma.

Peter Falk és Gábor

Ha egy filmcsillag mégsem készült elég kitartóan és eredményesen egy forgatásra, mik lehetnek a következmények?

Mást hívnak helyette!

Fényekkel, sminkkel és más optikai cselekkel sem szoktak játszani, ha már ünnepelt, tekintélyes színészről vagy színésznőről van szó?

Sok mindent el lehet takarni, de ha valaki nem felel meg a szerepnek, azzal nehéz bármit kezdeni. Egy filmet nem lehet erre alapozni, hiszen lassíthatja a forgatást, a legkisebb költségvetésű film esetén is a csúszás napi minimum 150000 dollárt jelent. Világsztárok esetén megtörténik, hogy átírják a szerepét, vegyük Meryl Streep-et, aki igen karakteres színésznő, de ha Megan Fox nem nézne ki ilyen jól, a szép arca sem mentené meg őt a süllyesztőtől. A profik a forgatások szünetében sem panaszkodnak, maximum a szerepüknek szánt ruhába vagy sminkbe kötnek bele, de azokba is csak azért, mert a szerepükhöz maximálisan illő kinézetre törekednek.

Meséltél sztárokról, mozgásformákról, a velük való viszonyodról. Mit tanácsolnál az én olvasóimnak, hogy olyan mértékben szeressék vagy űzzék a sportokat, ahogy ezt te teszed a sok elfoglaltságod mellett?

Az elhatározást követően a legjobb, ha apró lépésekkel indulnak el. Semmit sem szabad nagy súllyal csinálni, csak annyit, amennyit az ember és a teste elbír. Érdemes eleinte edzőtárssal elkezdeni mozogni vagy órákra járni,így azok megadják a közösségi élményt is.

Gábor és én

tovább olvasom →

Szenvedélyesen teszi és űzi az élete részévé vált sportot Mestre Virgulino. A brazil capoeira mester elszántságát nem csak nagyszabású tervei és kitartása bizonyítja, de az is, hogy ott él, ahol az edzéseit tartja.

Nyolc évesen kezdted el a capoeirát. Mi az, amit már olyan fiatalon megszerettél benne?

A helyi közösségi házban találkoztam először ezzel a sporttal, egy olyan program keretében, amelynek a fiatalok drogoktól való megóvása volt a célja. Eleinte a szaltók, ugrások és a többi hasonló mozdulatsor miatt kezdtem el, szerettem meg a tengerparti zenével kísért gyakorlásokat a barátaimmal. Ezeket jópofa dolognak tartottam. A harcművészet mélyebb tartalma akkoriban kevésbé érdekelt.

Miben volt más, jobb, mint a többi sport, amit addig kipróbáltál?

Kipróbáltam a ju-jitsut, a boxot és a muay thai-t, de a capoeira a legkomplexebb ezek közül, rengeteg mindent lehet belőle tanulni. A ju-jitsu csak a földharcról, feszítésekről szól, a muay thai pedig egy merev sport, ami nagyon hamar tönkreteszi az embert. Ezt bizonyítja, hogy Thaiföldön a srácok tízéves koruk körül elkezdenek versenyezni és tizenöt évesen visszavonulnak, mert annyira igénybe veszi a térdüket, az ízületeiket. Egy kicsit a boxba is belekóstoltam, hogy teszteljem a reflexeimet, de számomra a capoeira az egyetlen „teljes” harcművészet, mert többről szól, mint a harc. A zene, a hangszerek, a sok barátság, amit ezáltal kötöttem és hogy beutazhattam a világot, az is a capoeirának köszönhető. Ez egy játék, egy külön nyelv, melynek a gyökerei egészen a rabszolgaság koráig nyúlnak vissza. Egyszerűen minden megvan benne, amit kerestem.

Mestre Virgulino

Érdemeid között tudhatod, hogy elérted a harmadik Mestre (mester) fokozatot is. Mi az, ami edzésről edzésre motivál?

Számomra az övek szerzése, vagy az, hogy a legnagyobb mester legyek, már nem cél. Megszereztem az első mesterfokozatot, és ez elég volt számomra. Az emberek mesternek hívnak, birtoklom ezt a címet, innentől nem az a fontos, hogy a másodikat, vagy a harmadikat viselem; mert a tanulás ezzel nem ért véget számomra, sőt, igazán csak most kezdődik!  Az a legfőbb célom, hogy másokat motiváljak. Amikor az emberek azt mondják, hogy jól csinálom amit csinálok, az arra inspirál, hogy még keményebben eddzek. Ott van példaként Mestre João Pequeno, aki 94 évesen hunyt el, két évvel ezelőtt. Fele annyi idős sem vagyok, mint ő és láttam őt élete utolsó napjáig capoeirázni!

Talán az is az elkötelezettségemet bizonyítja, hogy a saját capoeira termemben élek, így nem ritka az sem, hogy ha hajnali háromkor eszembe jut egy új mozdulatsor, akkor nekiállok gyakorolni, azután visszafekszem aludni. Az életem csak erről a sportról szól, ezt csinálom, ehhez értek, és ez az, amit folytatni akarok életem utolsó napjáig.

Vannak persze csalódások is az életben, így például ha egy tehetséges diákba sok időt és energiát fektetek, de ő mégis abbahagyja, akkor szomorú leszek. Igaz, ez csak egy pár napig tart, hiszen mindig van helyette más, akiből még jobbat faraghatok! Céljaim között szerepel a saját oktató DVD-m kiadása és egy találkozó lebonyolítása a világ legjobb capoeira mestereivel Brazíliában a diákjaim számára. Tehát sok még a megvalósításra váró álmom! Nem számít, hogy hányan tartanak velem az úton, hogy hány diákom van, a capoeira mindig velem van és velem lesz.

Több mint 30 éves pályafutásod alatt bejártad a világot, különböző workshop-okat tartottál, tanítottál és 2010 óta saját akadémiád van. Mennyit és milyen irányban fejlődött az elmúlt évtizedekben a capoeira?

A capoeira rengeteget változott, ha Mestre Bimba és Mestre Pastinha élnének, - ők tették le a capoeira alapköveit - nagyon büszkék lennének arra, amit látnának. A nagyközönség számára a 2000-es években lett ismertebb a sport, mivel több hollywood-i filmben is láthatták a technikákat. Ugyanakkor az elmúlt három évtized látványos fejlődése még korántsem ért véget. Manapság nagyon sok a jó harcos, a jó akrobata, egészen lenyűgöző dolgokat csinálnak, épp ezért is nehéz kitűnni a tömegből és nevet szerezni. Az emberek ugyanazokat a mestereket követik mint régebben, manapság nagyon nehéz az övékhez hasonló tiszteletet és megbecsülést kivívni. Emellett folytonos a technikai fejlődés is, sokszor jönnek hozzám emberek, mondván: “Mestre, nagy rajongód, vagyok!” Aztán látom őket játszani a rodában és azt mondom “Nem, én vagyok a Te rajongód!” Őrület, miket csinálnak! A capoeira több, mint 50 országban van már jelen és sok tanár állandóan úton van, hogy segítsék a további terjeszkedést.

Melyik ország viszonyul ehhez a sporthoz a legpozitívabban benyomásaid alapján?

Nagyon sok helyen vannak elszánt capoeiristák, nehéz arra válaszolni, hol szeretik leginkább. A legjobbak Brazíliában élnek, ezt követi az USA és a harmadik helyen áll Európa. Ha a capoerát űzők számát nézzük, abban az oroszok is az élen járnak. Az ottani rendezvényeken nem ritka, hogy kétezer, vagy még több résztvevő gyűlik össze. Rengeteg igazán elszánt diákkal találkoztam ott. Kolumbiát is érdemes felvenni a listára, hiszen ott is nagyon magas a színvonal. Ha találkozol egy kolumbiai capoeiristával, könnyen brazilnak nézheted. Ugyanúgy játszanak a rodában, énekelnek és beszélnek a capoeiráról, mint a brazilok.
A capoeirát mindenki megkedveli, amint kapcsolatba kerül vele. Aki már csinálja két-három éve, biztos, hogy teljesen szerelembe esett ezzel a harcművészettel. Kezdők is nagyon sokszor mondják, hogy soha nem találkoztak még ehhez hasonló érzelmeket hordozó mozgásformával.

Követsz valami edzés előtti vagy utáni tradíciót?

Az egyetlen tradíció a capoeira iskolában csak az, hogy a diákoknak oda kell jönniük hozzám, legalább köszönni vagy beszélgetni pár szót. Nem kell meghajolniuk, vagy földre szállt istenként kezelniük, csupán a minimális tisztelet megadni nekem, az iskola vezetőjének. Ha minden diák odajön köszönni, akkor az egy őrülten jó edzés lesz. Ha az ellenkezője történik, nem garantált a jó hangulatú edzés, mivel mérges leszek.
Hogyha tanítok, az órák tananyagát nem egy nappal vagy egy órával edzés előtt találom ki, hanem menet közben. Ha edzés előtt megkérdeznek, hogy mit fogunk ma tanulni, azt válaszolom, hogy nem tudom. Minden az óra energiáján múlik, azon, hogyan gingáznak a diákok, milyen a tartásuk, milyen a bázisuk.
Persze ezt a módszert nem mindenkinek ajánlom, hiszen eltérőek a tanítási módszerek, és keveseknek van hozzám hasonló rálátása a capoeirára. Amikor az oktatással kapcsolatosan kérnek tőlem tanácsot, azt szoktam javasolni, hogy egyszerre egy dologgal foglalkozzanak. Egy nap egyetlen dolog legyen fókuszban.

Mit üzensz a kezdő capoeirásoknak?

Az üzenetem a türelem! A capoeira gyakorlásához nagyon sok türelemre van szükség, hiszen az alapok elsajátítása 8-10 hónapig is eltarthat. Nem szabad frusztrálttá válniuk, az első évben nem kell arra törekedni, hogy a legjobbak legyenek – csak figyelniük és tanulniuk kell. Amikor valami nem megy, másnap megint meg kell próbálni. Sokaknak elmegy a kedve az elején a capoeirától, mert nem képesek arra, amire egy haladó. Bízniuk kell a tanárukban, koncentrálni és a legjobbat adni képességeikhez mérten. Záró akkordként hadd idézzem iskolám hat alapvető szabályát: tisztelet, rendszer, kemény edzés, alázat, filozófia és hierarchia. Ha a kezdők fejben tartják ezt a hat dolgot, akkor megtanulnak capoeirázni! tovább olvasom →