Fuss a szakadék felé: Siklóernyő

  • Bejegyezte: Barbara Hámori
  • dátum: hétfő, július 07, 2014 -
  • 0 megjegyzés
Rajt:

Az Intouchables, azaz az Életrevalók című filmből sokaknak eszébe juthat az a jelenet, amikor a két főszereplő siklóernyőzik a film végén. Rajtuk és a Hármashatárhegynél ugrókon, valamint azok csodálásán kívül eddig még nem sikerült közelebb kerülnöm ehhez az extrém sporthoz, így éppen itt volt az ideje egy tandem siklóernyőzésnek.



Impressziók:

Nem volt hétköznapi az egész, se konditerem, se időbeosztás, csak egy dolgot fixáltunk: háromkor találkozunk a Visegrádi bobpálya mellett. Mire megérkezek, az oktatóm, Gáspár Stefán már próbálgatja a gyakorlóernyőt, a szelet keresve. Kezdésnek gyakorolunk, ami abból áll, hogy kipróbáljuk milyen lesz élesben a folyamat - gyakorlatilag majd csak futnom kell - illetve várunk a szélre miközben a nap sugarai forrón perzselik a bőrünket – ez bizony szélcsend…



A begyakorlás után elindulunk a cókmókkal a visegrádi sípálya tetejéhez, ahol kis felkészülést követően egyszer csak a völgy előtt találom magam teljes menetfelszerelésben. A már említett szélcsend miatt a nekifutós verzió lép életbe, amelynek már a neve is takarja, hogy mire számítsak…

Az első ugrás előtti félős, ám őszinte mosoly!

A következő pillanatban már nyárfalevélként remegek az ugrás előtt, amikor lenézek a „csupán” 300 méteres magasságból. Stefán kérdezi: „Készen állsz?” Erre én:  „NEM!”…  ez most már úgyis mindegy, hiszen ezután a következő fél perc vezényszavát kezdi el mondani: „Fuss, fuss, fuss!”

Közel az árok, meredek és jajj, nem futok tovább, megállok, dolgozik a túlélési ösztön, kicsit lecsúszok a domboldalon, az ernyő felránt éééés az égben vagyunk! A pillanatok alatt lezajlott manőver után fél tekintettel és összeszorított lábakkal gyönyörködöm a visegrádi várban, a szép kilátásban.
Szinte hang nélkül repkedünk, mint a madarak…nem gondolkozom, az égre és az élményre fókuszálok, igyekszem megélni a pillanatot és hogy ki vagyunk téve az elemeknek; Stefán irányít is, amíg tud a szélcsendben.

Visegrád oioioioio!

Ez nem tart nagyon sokáig, ugyanis közel 3 perc múlva már landolunk is az előttünk lévő nagy zöld terepen, ahová szintén futva kell leérkeznünk – ez nekem nem sikerül, így a hátsómra esek, jajj!



A második siklásunk hasonlóan zökkenősre sikerül, annyi különbséggel, hogy amikor leérkezünk, még az egyik cipőm is lerepül rólam, a nadrágomat a fű színezi szép zöldre, de még ez sem zavar. A gyönyörű idő és a természet egyvelege valami csodálatos élményt nyújt, ha nem épp a szúnyogok lakomáznak a véremből, akkor a tücskök ugrálnak örömmel az összehajtásra váró, már kiterített ernyőn - talán ők is ki akarták próbálni miután láttak bennünket. Milyen izgalmas sport ez! :)



Nem volt nyújtás, se bemelegítés, azonban a szabadban olyan élményt élhettem át, amit eddig csak kevés sport által. A tériszony itt nem perspektíva, át kell lépni rajta, én is igyekeztem legyőzni – igen, tériszonyos vagyok!



Ami fontos:

Mint minden extrém sportot, nem lehet egyszerűen körbeírni, ugyanakkor nagyon is hasonszőrű a siklóernyőzés a vitorlázással, ugyanis itt is nagyban függünk a széltől és annak erejétől.
Önmagában a siklóernyőzés már attól is kemény sport, hogy amíg eljutsz a hegyre, nyomsz egy kisebb fajta túrát a huszonegynéhány kilós felszereléssel.

Hol? Az országban bárhol, ahol hegynek nevezett dombok vannak vagy külföldön
Mennyibe kerül? Elérhetőség: http://skyriders.eu/, a lecsusszanástól a hosszabb repülésig terjed a skála 20-60 euró között
Mit vigyél?  Bátorságot, türelmet (a szélre olykor várni kell), játszós ruhát, vizet, napszemüveget, nyáron naptejet

Pontozás
Kínzó faktor: 10/10
Helyszín: 20/10
Ennyire fáj másnap mindened: 9/10
(Siker)élmény 100%

0 megjegyzés :

PARTNEREK: