A vívás élsport. Ezért a mostani írásom inkább a sportra, mint a helyszínre fog koncentrálni, bár utóbbinál igen felemelő érzés, hogy bajnokok és paralimpikonok mellett edzhettem.
Nagy Tímea győzelmével kezdődtek, Szilágyi Áron bravúrozásaival folytatódtak és Schmitt Pállal – a plágiumbotránya idején megismert plusz információkkal – befejeződtek a vívással kapcsolatos élményeim és ismereteim. Laikusként az ember legtöbbször nem is gondol bele, hogy mennyi test-és észjátékkal jár együtt egy-egy sportág. Amíg nem próbáltam ki a vívást, én sem mélyedtem el alaposabban az előbbiek igazságában.
Impressziók:
„Csókolom, tiszteletem, sziasztok!” – szól vissza a mellettem elhaladó nebuló, amikor én is éppen belépek a kőbányai Törekvés SE sportcsarnokába. Nagy belmagasság, kosárpalánkok, eredményjelzők, felfestett versenycsíkok a padlón, ahogy az egy igazi sportlétesítményhez illik. Teljes harci díszben, avagy tornacuccban várom, hogy a „kölcsönkapott” profi vívó edzőm, Erdei Péter a szárnyai alá vegyen, és pár alkalom erejéig én is kardforgatóvá váljak. A bemelegítést rám bízta, így pár perc múlva már készen is állok.
 |
| A tőr |
Pár alapinformáció birtokában nem is vágyok másra, mint hogy (most egyelőre még vívó ruha nélkül) kipróbáljam milyen ez a szellemileg is karbantartó sportág. Miért az? Egy edzés vagy meccs közben a pillanat tört részén belül kell a másik fél reakcióját felismerni, lereagálni vagy megelőzni. Ezt hívjuk tempónak! Ergo nagyon képben kell lenni, koncentrálni, szóval az előző napi bulik hanyagolandóak!
Máris kezdünk egy vívó alapállással:
 |
| Vívó alapállás ellenőrzése folyamatban |
Ez akkor helyes, ha a jobb lábam előre, a bal oldalra néz (válltávolságban), miközben mindkét térdem rogyasztva van. Elsőre fura, illetve kívülről elképzelve is érdekesen hathat egy kezdőnek ez a fajta mozdulata, de sebaj, Rómát sem egy nap alatt építették fel!
„Előrelépés egy, hátralépés egy, előrelépés kettő…” – szól Péter. No de nem csak úgy: előre-hátra lépkedve figyelnem kell arra, hogy a két lábam közötti távolság és a lábfejeim iránya ne csökkenjen le, a térdeim helyzete is maradjon, miközben figyelek a kezemben lévő tőr tartására is. Ejj, és akkor még csak most jönnek a kitörések!
 |
| Mindig a kar nyúl előre elsőnek, azt követi a láb, jobban jársz, ha lenn tartod a vállaidat, és ha a kosár is takarja a kezedet, egész jó vagy. |
 |
| Odaszúrok! |
Ez igen összetett, több dologra is kell, hogy figyeljek egyszerre, Péter pedig „örömmel” bök oda a térdemhez vagy egyéb testrészeimhez a kezében lévő karddal, ha valamit helytelenül csinálok, miközben a kezdők tökéletes kitörésének végrehajtására koncentrálok.
Az alapállás, a kitörés, a szúrás és az előre-hátralépések után két védés formát is tanulok: a tőrös kezemet jobbra tartva lesz a sixt (ami egyben kiinduló helyzet is), a kvart pedig a bal oldali védés.
Nézzük csak:
 |
| Sixt |
 |
| Kvart |
A technikai részek gyakorlásával és egy kis mozgással telt el az első vívó élményem, kicsi nyújtást követően Péter szélnek ereszt.
Ami fontos:
A kedves, ugyanakkor szigorú edzőm néha finoman „odacsapott” a tőrrel, ami érdekes szituáció volt, mivel sohasem voltam élsportoló, így teljesen kimaradt az a vonal, hogy parancsoljanak nekem. Ugyanakkor ennek a módszernek sokkal nagyobb a hatásfoka mintha csak lemegyek a fitnesz terembe, köszönünk egymásnak az oktatóval, edzünk egyet, és utána megy is mindenki amerre lát. Nem éppen összehasonlítható a két különböző szituáció, a hosszú távú eredmény szempontjából. Ha kedvet kaptál a vívás kipróbáláshoz, keresd fel a hozzád legközelebb lévő amatőr vívótermet.
Az óra pontozása (élsportnál nem teljesen releváns):
Kínzó faktor: 8/10
Ennyire formál: 9/10
Ennyire fáj másnap mindened: 8/10
Fotó: Lindmayer Zsolt
(pont fordítva lett feliratozva a szixt és a kvart ;))
VálaszTörlésJa, és nem meccs, hanem asszó! Nem játék, hanem küzdelem (vagy csak simán vívás)! :) Amúgy jó cikk lett, jöhet a többi!
VálaszTörlésKedves Hozzászólók!
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólást, pontosítottam a cikket! Örülök, hogy tetszett! :)