Zorró után szabadon: Vívás

  • Bejegyezte: Barbara Hámori
  • dátum: hétfő, május 12, 2014 -
  • 3 megjegyzés
Rajt:

A vívás élsport. Ezért a mostani írásom inkább a sportra, mint a helyszínre fog koncentrálni, bár utóbbinál igen felemelő érzés, hogy bajnokok és paralimpikonok mellett edzhettem.

Nagy Tímea győzelmével kezdődtek, Szilágyi Áron bravúrozásaival folytatódtak és Schmitt Pállal – a plágiumbotránya idején megismert plusz információkkal – befejeződtek a vívással kapcsolatos élményeim és ismereteim. Laikusként az ember legtöbbször nem is gondol bele, hogy mennyi test-és észjátékkal jár együtt egy-egy sportág. Amíg nem próbáltam ki a vívást, én sem mélyedtem el alaposabban az előbbiek igazságában.

Impressziók:

„Csókolom, tiszteletem, sziasztok!” – szól vissza a mellettem elhaladó nebuló, amikor én is éppen belépek a kőbányai Törekvés SE sportcsarnokába. Nagy belmagasság, kosárpalánkok, eredményjelzők, felfestett versenycsíkok a padlón, ahogy az egy igazi sportlétesítményhez illik. Teljes harci díszben, avagy tornacuccban várom, hogy a „kölcsönkapott” profi vívó edzőm, Erdei Péter a szárnyai alá vegyen, és pár alkalom erejéig én is kardforgatóvá váljak. A bemelegítést rám bízta, így pár perc múlva már készen is állok.

A tőr
Apropó kard, három fegyvernemet különböztetünk meg a vívásban: a kardot, a tőrt és a párbajtőrt. Minden meccsen (asszón) 5 vagy 15 tusig, azaz találatig megy a küzdelem. Ha karddal vívsz, csak a derék fölött érhetsz el találatot, ha tőrrel, akkor a felsőtesten (végtagok és fej kivételével), ha párbajtőrrel versenyzel, akkor az egész testen megszúrhatod a másikat és kaphatsz érte pontot. Péter megismerteti velem a szúróeszközöm részeit: tőr/penge, kosár (ami a kezet takarja) és a markolat, amit fogok.

Pár alapinformáció birtokában nem is vágyok másra, mint hogy (most egyelőre még vívó ruha nélkül) kipróbáljam milyen ez a szellemileg is karbantartó sportág. Miért az? Egy edzés vagy meccs közben a pillanat tört részén belül kell a másik fél reakcióját felismerni, lereagálni vagy megelőzni. Ezt hívjuk tempónak! Ergo nagyon képben kell lenni, koncentrálni, szóval az előző napi bulik hanyagolandóak!

Máris kezdünk egy vívó alapállással: 



Vívó alapállás ellenőrzése folyamatban

Ez akkor helyes, ha a jobb lábam előre, a bal oldalra néz (válltávolságban), miközben  mindkét térdem rogyasztva van. Elsőre fura, illetve kívülről elképzelve is érdekesen hathat egy kezdőnek ez a fajta mozdulata, de sebaj, Rómát sem egy nap alatt építették fel!

„Előrelépés egy, hátralépés egy, előrelépés kettő…” – szól Péter. No de nem csak úgy: előre-hátra lépkedve figyelnem kell arra, hogy a két lábam közötti távolság és a lábfejeim iránya ne csökkenjen le, a térdeim helyzete is maradjon, miközben figyelek a kezemben lévő tőr tartására is. Ejj, és akkor még csak most jönnek a kitörések!

 Mindig a kar nyúl előre elsőnek, azt követi a láb, jobban jársz, ha lenn tartod a vállaidat, és ha a kosár is takarja a kezedet, egész jó vagy.
Bizonyára ismerjük mindannyian az ’En garde’-ot, azaz a harcra felszólító sportvívó kifejezést. Magamban ezt mondogatom, képzeletben pedig valamelyik nem létező ellenségem felé szúrok.

Odaszúrok!

Ez igen összetett, több dologra is kell, hogy figyeljek egyszerre, Péter pedig „örömmel” bök oda a térdemhez vagy egyéb testrészeimhez a kezében lévő karddal, ha valamit helytelenül csinálok, miközben a kezdők tökéletes kitörésének végrehajtására koncentrálok.


Az alapállás, a kitörés, a szúrás és az előre-hátralépések után két védés formát is tanulok: a tőrös kezemet jobbra tartva lesz a sixt (ami egyben kiinduló helyzet is), a kvart pedig a bal oldali védés.

Nézzük csak: 


Sixt

Kvart

A technikai részek gyakorlásával és egy kis mozgással telt el az első vívó élményem, kicsi nyújtást követően Péter szélnek ereszt.

Ami fontos:

A kedves, ugyanakkor szigorú edzőm néha finoman „odacsapott” a tőrrel, ami érdekes szituáció volt, mivel sohasem voltam élsportoló, így teljesen kimaradt az a vonal, hogy parancsoljanak nekem. Ugyanakkor ennek a módszernek sokkal nagyobb a hatásfoka mintha csak lemegyek a fitnesz terembe, köszönünk egymásnak az oktatóval, edzünk egyet, és utána   megy is mindenki amerre lát. Nem éppen összehasonlítható a két különböző szituáció, a hosszú távú eredmény szempontjából. Ha kedvet kaptál a vívás kipróbáláshoz, keresd fel a hozzád legközelebb lévő amatőr vívótermet.



Az óra pontozása (élsportnál nem teljesen releváns):
Kínzó faktor: 8/10
Ennyire formál: 9/10
Ennyire fáj másnap mindened: 8/10

Fotó: Lindmayer Zsolt 

3 megjegyzés :

  1. (pont fordítva lett feliratozva a szixt és a kvart ;))

    VálaszTörlés
  2. Ja, és nem meccs, hanem asszó! Nem játék, hanem küzdelem (vagy csak simán vívás)! :) Amúgy jó cikk lett, jöhet a többi!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Hozzászólók!

    Köszönöm a hozzászólást, pontosítottam a cikket! Örülök, hogy tetszett! :)

    VálaszTörlés

PARTNEREK: