Pattanj a nyeregbe: lovaglás

  • Bejegyezte: Barbara Hámori
  • dátum: hétfő, szeptember 29, 2014 -
  • 0 megjegyzés
Rajt:

A lovasok azt mondják, különleges kapcsolat van köztük és a lovak között. A kívülállók számára ismeretlen érzés és kötelék, amely összeköti őket. A lovaglásról nekem csupán egy, korábbra visszanyúló élményem van: kb. 6 éves lehettem, amikor a szüleim elvittek lovagolni, majd alig telt el egy kis idő és már le is estem a lóról. Akkor persze mindenki megijedt – velem együtt – pár évvel később a lovak iránt való rajongásom is alább maradt. Mivel elkezdtem vezetni a blogot, jó lenne, ha kedvesebb, frissebb emlékeim lennének a lovakkal kapcsolatban, ezért gondoltam, hogy 2 in 1 belevágok, és újra lóra ülök.

Impressziók:

Sóskúton korábban még nem jártam, pedig szép hely; most is csak átutazóban vagyok, hiszen itt található a lovarda. A helyszínre(a kocsival) begurulás közben, a fotósommal együtt (már) egyből kiszúrjuk a lovakat. Míg az egyik nyugodtan áll és mereng, addig a másik ide-oda mászkál, olykor pajkosan megugrik. Miután leparkolok, az istállók felé vesszük az irányt, ahol már ott van az oktatóm és a majdnem teljesen felszerelt lovam, azaz a velem egy idős, jámbor Guszti.

Ezután egyből a tanpálya fele tartunk, mindhárman, pacistul. Mielőtt erre a helyre belépünk, pár szóval jeleznünk kell előtte a benn lévőknek, hogy érkezünk – akkor is, ha senki nincs benn. Ez a szabály.

Gusztival és az oktatóval

Azelőtt, hogy felülnék rá, pár perc erejéig még bemutatkozom Gusztinak, valamint simogatom a fejét, hogy ő is realizálja, hogy ki fog a hátán ülni a következő 25 percben. Ugyanis ennyi időt vesz igénybe az alapok elsajátítása az első 10-15 edzésen.

A cikk címéhez hűen felpattanok a lóra
Vissza: az oktató segítségével felpattanok a lovamra. Parancsszóra már el is indul…eközben a nyeregbe (amin ülök) tudok kapaszkodni. Körülbelül az ötödik körnél kapom meg az edzőmtől az utasítást, miszerint rakjam oldalsó középtartásba a kezeimet, pici nehezítés, én pedig még mindig azon vagyok, hogy az egyensúlyomat megtaláljam a lovon és a nagy könyvben megírt, helyes tartással üljek rajta.



Mire kezdem megszokni az alattam folyamatosan mozgásban lévő állatot, máris új feladatot kapok: ügetés. Mi is az? Egy szinttel lassabb, mint a vágta, azaz továbbra is a nyeregbe kapaszkodom, miközben Guszti gyorsít.

Ügetek - vagy valami olyasmi
Amikor már érzem a ló ritmusát, ahogy lép a lábával, minden második ütemre befelé összeszorítom a combjaimat és elemelkedek a nyeregből egyenes tartással, kicsit előre fele. Nem olyan nehéz, a lábaimat is alaposan megedzi a több, egymás után végzett mozdulatsor. Letelt a 25 perc, ezt onnan tudjuk, hogy a paci lassít – állítólag tényleg jó az időérzékük.

Simi-simi :)
Ami fontos:

Engem, személy szerint jó érzéssel töltött el, hogy ezúttal nem dobott le magáról a ló – bár nem volt rá sok esély. Te se félj tőlük, a lovardában mindenkinek a megfelelő pacit választják ki és nem véletlenül van az, hogy csak jó pár óra elteltével kaphatod kézbe a gyeplőt – legalábbis a sóskúti lovardában így van.

Hol? Sóskúti Lovas - és Élménypark
Mit vigyél? kényelmes„játszós” ruha, AYCM kártyát elfogadnak
Korosztály: 5-100 év

Pontozás:
Kínzó faktor: 7/10
Ennyire formál: 9/10
Edző: 8/10
Helyszín: 9/10
Ennyire fáj másnap mindened: 8/10

Fotó: Tóbik Bence

0 megjegyzés :

PARTNEREK: