„Elmúltam harminc, de nem érzem, hogy vége van az életemnek.” – Interjú Larion Zoéval

  • Bejegyezte: Barbara Hámori
  • dátum: csütörtök, november 27, 2014 -
  • 0 megjegyzés
Ötféle sportot űz, nem riad vissza az aktfotózástól, de fő célja, hogy rövid időn belül üzletasszony váljon belőle. Larion Zoéval beszélgettem mozgási szokásairól, fotózásokról egy modell szemszögéből, továbbá mesélt egy újfajta étrend típusról is.

2003 óta modellkedsz, szépségversenyen is indultál ahol többször dobogós lettél, rendszeresen fotóznak, műsort vezetsz, Playmate címet nyertél, CKM címlaplány és a Blikk szépe is voltál. Hogyan vezetett az utad a média világába mindezek mellett?

Tizenhat éves koromtól kezdve marketinggel és értékesítéssel foglalkoztam, amit nagyon szerettem, de a fő csapásirányom mégis az, hogy üzletasszonnyá váljak. Egy éve kezdtem el összerakni a saját vállalkozásomat. Önbizalom-növelő tréninget fogok szervezni nőknek, és ha minden jól megy, jövő év elején már el is indulnak a tanfolyamok. Visszamenőleg ennek kapcsán arra gondoltam, hogy a legjobb marketing, ha magamat menedzselem. Ez egy tudatos marketing stratégia, mivel ha képernyőn vagyok és folyamatosan látnak az emberek, az megkönnyíti a dolgomat.

Larion Zoé
A vállalkozásod elindítása korábban is szerepelt a terveid között, vagy időközben döntöttél úgy, hogy ilyen módon szeretnél megállni a saját lábadon?

Utoljára 2012 elején dolgoztam marketingigazgatóként egy pénzügyi zrt-nél, ami naponta 10-12 órát vett el az életemből. Percre pontosan minden be volt osztva és meg volt szabva, ha pedig nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett, már vontak is le a fizetésemből, ami nagyon idegesített. Nem szeretek úgy dolgozni, ha korbáccsal állnak mögöttem, emiatt is fogalmazódott meg bennem, hogy a saját időbeosztásom szerint, nyomás nélkül óhajtom a munkámat végezni. Mindig tudtam, hogy szeretnék valamilyen vállalkozásba fogni, csak azt nem, hogy milyenbe, és mivel a szüleim részéről nem volt meg az anyagi háttér, ezért mindent a nulláról kellett kezdenem, és magamnak előteremtenem.

Átböngésztem a weboldaladat, ahol többek között az szerepel, hogy zárt lábas művészi aktokat is vállalsz. Ezeket a fotózásokat önbizalom-növelésként, hobbiként fogod-e fel, vagy csak úgy gondolod, jó lesz majd pár év múlva nézegetni és megmutatni a képeket másoknak?

Ez eléggé összetett dolog, amolyan három az egyben: önbizalmat is növel, jó visszanézni őket – gyűjtöm magamról az újságcikkeket is –,és jó visszajelzés. Sokat lehet tanulni ezekből a fotókból. Modell pályafutásom kezdetén anno így tanultam meg, hogy nem mindegy, hogy állnak az ujjak vagy milyen szögből lehet engem fényképezni.Számomra ez egy olyan hobbi, amiért fizetnek is, és egy nagyon szép alkotás készül el a végén. Most már több mint 10 éve foglalkozom ezzel, és már annyira belelátok, hogy amatőr fotósokkal, fotóiskolákkal is kooperálok, szakmailag segítek nekik.


Hogyan készülsz fel egy fotózásra?

Az alvás nagyon fontos tényező, az ideális mennyiség 10-12 óra lenne minden fotózás előtt. Volt olyan, hogy előző nap dolgoztam és a fotózás másnap vidéken korán reggel kezdődött, emiatt előfordult, hogy négy órát aludtam csak, de szerencsére ez nem látszott az arcomon, mert jó a genetikám. Egyébként az étkezésemre is odafigyelek: nem eszem zsíros ételeket, cukrot és szénhidrátot. A magyar átlaghoz képest megfordítottam az étkezésemet, tehát reggelire eszem sokat, ebédre kevesebbet, vacsorát meg már alig. Anyagcseretípus-mérésen is voltam, ami komplexebb, mint a vércsoport szerinti diéta; ott megvizsgálták az immunrendszeremet, az idegrendszeremet, a hormonrendszeremet,és ezek alapján rakták össze az anyagcseretípus szerinti étrendemet (hogy mit ehetek és mit nem). Ezt most éppen betartom, habár elég sűrűn „bűnözök”, de inkább elmegyek többször edzeni, mert nem vagyok hajlandó lemondani olyan élvezeti cikkekről, mint például a pizza.

A sport szeretete a gyerekkorodra vezethető vissza. Mesélted, hogy mindig eleven voltál és mozogtál. Ha edzésről van szó, akkor is tudsz válogatni, hiszen thai bokszolsz, e-fit-ezel, jógázol, beautyrobic-ra jársz, de még súlyzós edzéssel is karban tartod magad.

Így van, alapvetően szeretem a változatosságot, bár a thai bokszról sosem gondoltam volna, hogy az érdeklődési körömhöz fog tartozni. Egyszer úgy alakult, hogy elkísértem egy ismerősömet edzeni a 18. kerületbe – akkor azt gondoltam, hogy soha nem fogok oda kijárni – és annyira jól éreztem magam utána, hogy azóta is rendszeresen járok. Ráadásul a Magyar Thai Boksz Szövetség elnöke edzett és edz a mai napig – nem mindegy, hogy kitől tanul az ember.

A beautyrobic merőben más mozgás. Azért szeretem, mert csajos és 30 fokban zajlik az edzés, tehát eleve fokozottabb a méregtelenítés, ráadásul dübörgő, hangos zenére mozgunk, és a pasikat be sem engedik; egy sajtótájékoztatón próbáltam ki először és azonnal meg is tetszett.

Zoéval egy közös beautyrobic edzés után
Ugyanígy nyitottam a súlyzós edzés felé is, amivel egy cross fit verseny kapcsán találkoztam. A jóga mindezek mellett azért kell, hogy ellazuljak, és ne legyenek túl kötöttek az izmaim. Az e-fit amolyan ”potya”, ott is kell mozogni, gyorsan hoz látványos eredményt,de csak 30 percet vesz igénybe. Akaratlanul is sikerült úgy alakítanom, hogy mindegyik edzés viszonylag messze van tőlem, így legalább fél, de sokszor egy órát utazom a sportolásért, azonban még így is megéri. A kötetlen munkaidőm hátránya, hogy sokszor rászerveznek az edzéseimre. De épp azért van ennyiféle lehetőség beírva a naptáramba, hogyha kettő kimarad, a harmadikra biztosan eljussak – olyan nem szokott lenni, hogy mindegyik összejön egy héten.

Melyik a kedvenced ezek közül?

Mindegyiket más miatt szeretem: a thai boksszal levezetem a stresszt, a beautyrobic méregtelenít, a jóga lelkileg feltölt, és jól esik, hogy nyújthatok, az e-fit gyors eredményt hoz, a súlyzós edzés pedig szépen formálja a testemet. Mindegyiknek megvan a maga előnye.


Kérlek, oszd meg az olvasóimmal a mindennapi sportmotivációdat!

Nem szabad, hogy az ember ellustuljon! Ha beül a tv elé nassolni, az már a vég. A magam részéről, ha mást nem, akkor legalább annyit megteszek, hogy a két kicsi kutyusommal elmegyek sétálni. Alapvetően nem szeretnék megöregedni és a sporttal jól regenerálható a szervezet. Elmúltam harminc, de nem érzem, hogy vége van az életemnek, szeretem, ha jól áll rajtam a ruha, ez nálam valahol hiúsági dolog is. A párom szavaival élve: a szervezetünk egy „biorobot”, meg kell adni neki mindent, amire szüksége van, hogy olajozottan működjön. Ezzel teljesen egyetértek, hiszen ha tényleg mindent megkap a szervezetünk, akkor sokáig nagyon jól fog működni.

0 megjegyzés :

PARTNEREK: