A Vivicittá szó általában két dolgot juttat eszembe: Margitsziget és 2012. Míg az előbbi a rendezvény helyszíne, ez utóbbi volt az az év, amikor először – és akkor azt gondoltam, hogy utoljára – indultam ilyen futóversenyen a barátnőmmel.

Történt ugyanis, hogy újdonsült „futóbolond” barátnémmel kitaláltuk, hogy mi igenis futni fogunk, mert az milyen jó lesz nekünk. Ő már viszonylag gyakorlott volt ezen a téren, én a szigetet addig csak maximum körbesétáltam, vagy bicikliztem. Apropó, amúgy inkább biciklis vagyok, sosem volt erősségem a gyalog galoppolás. Szóval visszatérve az ominózus napra: lefutottuk azt a távot, amire beneveztünk, tök jó pólóval is gazdagodtunk a rajtcsomag jóvoltából, megállapítottuk, hogy profi volt a szervezés, azóta meg pihentettem ezt a témát.

Ez idáig a biciklizés volt a szívem csücske. Eddig...

Az „ellenállásom” kb. ez év elejéig tartott. Ekkor csatlakoztam ahhoz a csapathoz, akik Team Prevention néven már feltűntek triatlon versenyeken. Az a legfőbb céljuk, hogy felhívják a figyelmet a daganatos betegségek megelőzésére, a sport segítségével. A karitatív alapokon működő csapatot e három barátnő hozta létre, majd szépen lassan újabb tagok csatlakoztak hozzájuk, akik egyéniben és váltóban is indulni kívántak velük sport versenyeken. Itt kapcsolódik össze a két történet: félreraktam az egómat és eldöntöttem, hogy az ő színeikben, a csapat eszméit képviselve lefutok egy számomra is teljesíthető 7 kilométeres Telekom Midicitta távot április 19-én!

Idén a futás is csak előkerül (hajrá Team Prevention!!)

Az amúgy 30. születésnapját ünneplő rendezvény második napján az említett táv mellett te is megmérettetheted magad a Telekom Vivicittá Félmaratonon és a 10 kilométeres Vivicittán is.
Ha az első napon, április 18-án csatlakoznál az eseményhez, több variáció közül is választhatsz: lehetőséged lesz Telekom Minicittá távon indulni (2,5 km), ugyanennyit gyalogolni, háromfős váltóban lefutni összesen 6 kilométert, de még egy 700 méteres Családi futásra is nevezhetsz. Kezdjük aktívan a tavaszt!

tovább olvasom →

Tavaly tavasszal voltam másodszor egy ilyen típusú, csarnokos sport rendezvényen. A legtöbben ekkor kapnak észbe: „Hú, mindjárt itt van a nyár, ideje lefogyni.” Szerintem ez idén is így lesz.

A tavalyi Coca-Cola Testébresztő Fitnesznapon a barátaimmal együtt reggel a színpadok közötti körbejárással kezdtünk, összekapcsolva a bemelegítést a terep felmérésével. Az ébredő edzőkkel és résztvevőkkel teli helyszínek kavalkádját vizslattam. Mivel már elve sport ruházatban érkeztem, így nem kellett az átöltözéssel bajlódnom, csupán cipőt cseréltem. A következő fél órában pedig már sportos emberek alkotta tömeggel mozogtunk egy emberként a Kickbox aerobic órán.

Kickbox aerobic közben (nagyon szigorúan)

Az aktív kezdés után a „kirakodó felhozatalt” vettük górcső alá – meg úgy általában is, amikor szünetre vágytunk, vagy éppen csak nézelődni támadt kedvünk. Színes és tarka ruhás, kigyúrt vagy a sportolás első stádiumában lévő férfiak és nők jöttek szembe és haladtak el mellettünk. A nagyszínpadi órákat a lelátóról nézve is nagyon élveztük, főleg amikor a Kangoo-s lányok egyszerre pattogtak és szinte vibrált körülöttük a levegő. Miután kipihentük magunkat, a Clubbell jóga  óra vette kezdetét egy kissé érdekes stílusú edzővel és számomra szokatlan gyakorlatsorokkal.

Pattogás egy Kangoo órán

Na jó, három a magyar igazság alapon a következő órára csak beestünk, random módon. Itt ismertem meg a Grand up-ot. Egy kis teremben meghatározott, de mégis szabad koreográfia mellett tudtam kiteljesedni úgy, hogy közben nem agyaltam a következő lépésen.

A Grand up-ot is kipróbáltam már a rendezvény hatására

A sok azonos érdeklődésű ember, a lüktető hangos zenék, a közvetlenül kipróbálható óratípusok megtették hatásukat: teljesen elfáradva, feltöltődve és az újabb sporttípusok kipróbálásának terveivel hagytam el a SYMA csarnokot. Március 28-án ismételten elmegyek az idén kilenc éves Coca-Cola Testébresztő Fitnesznapra! Kíváncsi vagyok milyen új mozgásformák bemutatásával készülnek a szervezők, és alig várom, hogy leteszteljem őket.

tovább olvasom →

Amikor meghallod a thai box szót, először Bruce Lee-re vagy Jean Claude Van Damme-ra koncentrálsz? Netán a thai harcosokra, akik izzadtan péppé ütik és rúgják egymást a ringben? Nem mindegy, mi az első gondolatod a sportról, főleg ha arról van szó, hogy a gyerekedet szeretnéd beíratni erre a mozgásformára.

A személyes tapasztalataimat felnőttként szereztem erről a thai boxról. A fegyelmezett, kitartást igénylő edzéseken a stressz levezetés mellett egy hozzáértő edző által vezetett, jó társaságú edzésbe csöppentem bele. Annak ellenére, hogy teljesen friss hús voltam a csapatban ezt nem éreztették velem, még akkor sem, ha kevésbé tudtam akkorát rúgni vagy ütni, mint mások. A sportot érdemes mielőbb elkezdeni (már gyerekkorban), így felsorolok pár érvet amellett, hogy miért is lesz jó az utód(ok)nak, ha ez által edződnek meg!

Íme, 10+1 ok, amiért a gyerekednek thai boxolnia kell:

1. Akár már 5 évesen elkezdheti az edzést.

2. Fegyelmezett kis felnőtté válhat, ha minimum heti kétszer edz.

3. Fejlődik a mozgáskoordinációja és az egyensúlyérzéke, jobb lesz az erőnléte és nem fog egész nap a tévé és a számítógép előtt ülni.

4. A kisebbeket és a nagyobbakat tudásuknak megfelelően két edző külön csoportban tanítja.

5. A légzéstechnikára figyelve megtanulja a rúgásokat és ütéseket, természetesen védőfelszerelésben.

6. (Kis)lányok is járnak, akik a fiúkhoz hasonlóan megállják a helyüket.

7. Megtanulja, hogyan álljon ki magáért akkor is, ha sarokba szorítják, és hogy ne adja fel könnyen.

8. Rájön arra, hogy a lengyel box Magyarországon is kivitelezhető, sőt ez egy aktív mozdulatsor és nem egy ország szokása.

9. Az edzők harcosnak fogják őt nevezni, így felépítik a kicsik egészséges önbizalmát.

10. Játékos küzdelem és fegyelmezett gyakorlatsorok által fejlődhet, miközben az edzők vigyáznak a testi épségére.

+1: Miután elolvastad ezt a cikket és utána beíratod a Fit Club Zugló - Thai box Akadémia edzéseire a csemetét, biztosan nem okoz majd gondot számodra, hogy a gyermeked estére túl eleven, mert itt garantáltan levezeti a fölös energiáit.

tovább olvasom →

Tél, Eplény, ragyogó napsütés és a hajam még mindig tart…

Úgy kezdődött a történetünk, hogy három jótét lélek elindult, hogy kipróbálja a hó-roller-bicikli-szánkó-deszka akármit, ami Snowscoot névre hallgat, és amit tőlünk nyugatabbra már nagyon is jól ismernek. Akkora szerencsém van, hogy az elsők között tesztelhetem ezt az eszközt itt Magyarországon!

A bevezető gyakorlás után bátorságomat fitogtatva a dombokon összes sí tudásomat és merészségemet összeszedve fél-driftelek, olykor elvágódok, majd esve bár, de törve nem, tovább siklok. Kicsit ijedten konstatálom, hogy a jégen szivatósabb a csúszkálás, kis sasként kapaszkodom a kormány markolatába, amibe még a váll-és a lapockaizmaim is „beledurrannak”.

Az élmény mindenért kárpótol. Mint amikor kis tacskó koromban tanulgattam az egyensúlyozást a sílécen, eleinte hóekével jártam-keltem, de amint megjött a bátorságom már tudtam haladni. Itt ez egy fokkal nehezebb, de sikerül elérni, amellett is, hogy kérdőjel formájú pupillákkal néznek rám az emberek a pályán, miközben siklom, élvezem a természet és a sport adta szuper egyveleget!

Pontozás:
Minden 10/10, kivéve az edző, mert ő 11/10!
Hogy milyen eszköz is pontosan, hogyan vettem a havas terepet és te ki merd-e próbálni ezt az extrém sportot, megtudhatod a videóból?! (Naná, hogy naná!)

A erről készült videó megnézéséhez kattints a mondatra! Woohooo!

Fotó és videó: Láposi Dávid

tovább olvasom →

Rajt: 

Már pár éve, hogy kedvtelésből jógázom. Nem csak lelkileg rak rendbe, hanem elmélyülök magamban, sőt – ami szintén nem utolsó szempont – a jóga még hajlékonyabbá is tesz. A már bemutatott hatha és dynamic flow órák után most egy új típus, a yin jóga következik.

Impressziók:

Gyalogolok a budapesti télben, fúj a jeges szél, mindenki a kapucni alá bújik, velem együtt. Szerencse, hogy az Astoriától csak pár percnyi gyaloglás a kicsiny Szép utca. Ott már könnyen eligazodom az utcán lévő megállító táblának köszönhetően, – és nem is először járok itt.
Öltöző helyiségnek van kialakítva a lakás függönnyel elválasztott egyik része: egy nagy szelet a lányoknak, egy kisebb a fiúknak. A kettő között értékmegőrző szekrények találhatóak. A jóga terem idilli, nyugodt környezet halvány fényekkel – a fotózás miatt ezúttal nem a gyertyák sejtelmes fénycsóváival.

Ráhangolódásként a matracon, háton fekve csukott szemmel kezdjük a kötelező elmélyülést. Nincs teljes tüdős jóga légzés (amikor a hasunkból fölfele haladva veszünk levegőt) és a többi jóga órával ellentétben a szánkon át fújjuk, vagy egy emberként sóhajtjuk ki a levegőt.

Megkezdődik a gyakorlás, minden esetben sokáig kitartott, csípőnyító ászanák (gyakorlatok) követik egymást. Talán az első a legnehezebb. Tudatosan, lelégezve, csukott szemmel feszegetem a saját határaimat és a kezdeti feszüléseket „elnyomva” fokozatosan lazulok bele a pozícióba.

A saját határaimat finoman feszegetem

Ha közben fáj? Olyan is lehet. A pozíció felvételnél fontos, hogy percekig kell kitartani. A jógaoktató mindegyik mozdulat elején, közepén és végén is szól, sőt az adott ászana végéhez közelítve – feltéve, ha azt mondja - van lehetőség lazítani a pózon.

Gerinccsavarás

Gerinccsavarás 2 (ezek levezetés előtt jelemzőek)

„A yin az indiai hatha jóga és a kínai taoista hagyomány találkozásából született öngyógyító jógarendszer. Az egyes gyakorlások során maximum 10 pózt használunk, amelyekben 3-10 percet töltünk. Figyelmünk fókuszába a légzést állítjuk, amit tudatosan lassítunk, mélyítünk, mígnem teljesen kiürül az elme és megérkezünk meditáció állapotába (dhyana).” – olvasható a jógaterem blogján.

A végéhez közeledve csak pislogok, hogy már majdnem elrepült hatvan perc. Talán azért van ez, mert a hathánál megszoktam, hogy sok ászanát csinálunk egymásután, itt pedig jóval kevesebbet.

Az ezután következő relaxációnál szerepet kap a gyertyafény, a lámpát lekapcsoljuk. A hátamon fekszem, csukva van a szemem, ellazítom minden testrészemet és ebben a meditatív állapotban maradok, amíg az oktatónk nem „kelt fel”. Törökülésben vagyunk, az imádkozó tartásban lévő tenyereinket magunk elé húzzuk, majd „namasté”-val és meghajlással zárunk. Határozottan azt érzem, hogy lazult a csípőm és miután távozom, légiesebben, könnyebben lépdelek az utcán.

Ami fontos:

A csípő nyitás hasznos, hiszen állítólag ott tároljuk az összes korábbi sérelmet, fájdalmat, stresszt. Így ha sírásra támad ingered, nem veled van a baj. Ha valami fáj, nem kell erőltetni és annyira lehajolni, mint a melletted ülő, ez nem verseny.

Hol? Downdog Jóga stúdió, V. Budapest Szép utca 4.
Mennyibe kerül? http://downdogjoga.hu/arak.htm
Mit vigyél? Kényelmes (mackó) ruházat, törölköző, víz
Férfi/nő arány: 20%-80%

Pontozás

Kínzó faktor: 7/10
Ennyire formál: 8/10
Edző: 5/10
Helyszín: 9/10
Ennyire fáj másnap mindened: 4/10 (nekem)

Fotó: Lindmayer Zsolt 

tovább olvasom →

A szinte összefoglalhatatlanul izgalmas életet élő Zólyomi Zsolt parfümőr sokszor szerepel a médiában, mégsem tudja róla mindenki, hogy melyik az a sport, ami „kidurrantja”, hiszen az illatokon és a parfümkészítésen túl is van élet(célja) – erről beszélgettünk.

Zólyomi Zsolt

Te vagy az egyetlen magyar parfümőr. Mikor vetted észre, hogy különleges szaglóképességgel rendelkezel?

Ez egy nagyon aranyos kérdés, amire a gyerekek roppant bájos, de érthető butaságokat tudnak válaszolni, például, hogy vadakat terelő juhász, doktor néni vagy kukás úr szeretne lenni. Mindez a kezdeti érdeklődés kiderül 3-5 éves kor körül, amivel nincs is baj, na de az, hogy parfümőr… a parfümmel egy normális gyerek 13-15 éves korban találkozik először. Az orrom mindig is érzékeny volt, ez tény, és a pályaválasztásomig ösztönösen edzettem is, bár én ezt tudatosan nem rögzítettem magamban, hogy csinálom. Tizenéves voltam, amikor elkezdtem parfümériákba járni, ahol órákon keresztül hosszas beszélgetéseket folytattam az eladókkal a „Mik lehetnek ennek az illatnak az alkotóelemei?”, „Kihez milyen parfüm illik?” témakörökben.

Visszakanyarodva a kérdésed elejére, én már kicsi gyerekkoromban fura dolgokat “kiszagoltam”. Hárman vagyunk tesók, és Észak-Afrikában gyerekeskedtünk, ahol csak „kicsaptak” minket reggelente a partra és este „beszedtek”. Mi a foci helyett lementünk a partra és mint Cousteau kapitány ott áztunk egész nap a tengervízben, együtt úsztunk rájákkal, cápákkal, murénákkal, és mindenféle egyéb szuper állattal, varázslatos, színes világ volt, egy magyar kisgyerek orrának ismeretlenül izgalmas illatokkal, szagokkal telítve.

A többiek nem foglalkoztak azzal, hogy egy régi római kőtárban a szobrokat megtapizzák, megszagolják, én viszont gyakran így tettem, és amiatt sokszor furán is néztek rám, de még egyszer hangsúlyozom, mindez nem volt tudatos. Mindig először megfogtam a dolgokat és úgy vittem közel az illatot az orromhoz. Akiknek ez fontos lesz – úgy vettem észre – azok ebből elkezdenek egy bonyolult belső világot felépíteni: így a világ szinte össze illatát leképeztem már a fejemben, mire a pályaválasztáshoz jutottam.

A folyamat alakulása és a teljes tudatosság összeérése mikor történt, az, amikor eldöntötted, hogy továbbképzed magad és hivatalosan is „orr” leszel?

1999-ben egy könyvkiállításon kezembe akadt a Parfüm 1999 c. album magyar nyelven, ami akkor nagy dolognak számított, mert én addig mindent külföldi szakirodalomból tanultam meg. Akkortájt nem léteztek magyar parfümőrök, sem hazai parfümipar, nem volt egy olyan ajtó, ahová be tudtam volna kopogni, hogy szeretném én is megtanulni ezt a szakmát. Kicsit megkritizáltam azt a könyvet a kiadó standjánál egy könyvkiállításon, mivel korábban már olvastam más nyelven, és volt benne egy pár hülyeség is. Ők pedig csak néztek, hogy egyáltalán egy magyar srác az utcáról beérve, hozzá tudott szólni a témához. Azt mondták: „Figyu, most írjuk a könyv updated version-jét, nem akarsz te lenni a szakmai lektor és szerkesztő?” Azt mondtam: „De!” Itt kezdődött a professzionális szakmai életem, mivel ennek a könyvnek a bemutatóján ott volt egy csomó média. Utólag visszagondolva akkoriban olyan sokat még nem tudtam a parfümökről, bármelyik francia középiskolai diák többet tudott volna mondani nálam – na de innen szép nyerni.

Az olvasottságom jelentette az előnyömet, mindennek utánajártam, és rájöttem, hogy igazából ezt akarom tanulni, amiben a gyógynövény-biológia szak elvégzése (is) még inkább megerősített, mert ez utóbbi az ELTE elvégzésekor már kevésbé érdekelt. Ekkor mentem el a francia top luxusiskolába, Versailles-ba, ahol egy évben csak tizenkét ember végzett, és nem vettek fel minden hülyét (ezt itt nem az értelmi szintre értem). Kiváló orrú embereket kerestek, akiknek megvolt a képességük arra, hogy belőlük a luxuskozmetikai ipar csúcskreatívjait képezzék ki. Ötven év után elértem, hogy végre felvegyenek ismét egy magyart a személyemben, ami nagy büszkeség és „wow” érzés volt abban az időben; beszélgethettem azokkal az emberekkel, akik azokat a parfümöket alkották, amelyek előtt az ember reszketve állt a parfümériákban, hogy kapjon egy kis mintát belőle, mert pénze sose lesz rá. Szerencsémre már az iskolapadból alkalmaztak egy nemzetközi projektre, így a több tízezer eurós tandíjamat két hétvége alatt visszakerestem, még mielőtt befejeztem volna ezt a különleges  iskolát.

Téged ötven év után vettek fel az iskolába, változott azóta ez a tendencia, tanulnak ott mostanában magyarok?

Évente 1-2 alkalommal tartok otthon felkészítő parfümismereti workshop hétvégéket az érdeklődőknek, hogy legyen újra magyar parfümipar.
Büszke vagyok rá, hogy jelenleg két tanítványom is kint van továbbtanulni, egy fiú és egy lány, az egyik Párizsban, a másik Dél-Franciaországban, mindketten nagyon ügyesek és okosak.

Van olyan illat, amelyet nehezebben ismersz fel, mint a többit?

Nincs! Ez már csak amolyan parfümőr betegség, hogy elég könnyen felismerünk minden illatot. Képzeld el, hogy egy bálon találkozunk, és Te imádod a parfümömet, amit éppen viselsz, ezért odajössz hozzám megkérdezni, hogy milyen illat van rajtad. Különös, de létezik, hogy erre nem fogok tudni válaszolni – már csak a pszichológiai helyzet miatt sem – pedig én kreáltam az illatot. Mellesleg a parfümőrök többnyire különösen intravertált arcok, én viszont – legalább látszólag – ennek az ellenkezője vagyok, elég nyitott a személyiségem, és nagyon szeretek a szakmámról beszélni. Egy parfümőrrel viszont többnyire nem lehet leülni csak úgy dumcsizni. Nem kifejezés, hogy más nyelven beszélünk, például, ha láttad a Parfüm című filmet, egy kicsit beleláthatsz abba is, hogy mi van a fejünkben.

Hány illatot tud megkülönböztetni egy hétköznapi ember és hányat tudsz te?

Én bármennyit, de mások is elég sokat megtudnak. Tanulás kérdése az egész, téged is rá tudnálak venni, hogy különbséget tegyél egy bizonyos fajta rozé idei és korábbi változatai között. Illatot meg tudsz különböztetni, csak neked kellene segítsek abban, hogy az agyad és a fiziológiád összeérjen, ez az „aha, tényleg!” érzés, amikor felismersz egy nüansznyi illatot. Én most például, miközben beszélgetünk, azzal is tudok foglalkozni, hogy a te bőrillatod mit jelent, mit csinálsz, mit eszel, mit iszol, mennyit alszol, mit érzel, hogy vagy, stb. Rengeteg dolgot megérzek, nyitott könyv vagy számomra...

Saját magadon milyen illatokat használsz?

Többségében sajnos semmilyet, mivel a munkám miatt egyszerűbb úgy élnem, hogy nem parfümözöm be magam reggel, és akkor jobban szagolhatok. Ritkán én is használok persze, akkor a hiper friss, szinte kesernyés citrus illatokat, például egy japán zöld mandarinból készült amerikai parfümöt, vagy máskor egy bizonyos francia konyakillatot szoktam használni – pedig az édeseket elvben nem is szeretem, de ez varázslatos, még drága nagyim konyhájára emlékeztet.

A parfümkészítés teljes folyamatába nem mennék bele, hiszen az elég tág témakör. Ellenben a mozgást célba venném: elfoglaltságaid mellett szakítasz időt a sportra is?

Gyerekkorom óta nem állok meg, folyamatosan mozgok. Ha nem így lenne, képtelen lennék elviselni a mindennapi pörgést és a kreatív iparban gyakori kudarcélményeket. Úszni járok, ilyenkor az uszodában saját sávom van. Úgy úszok, hogy majdhogynem hiperventillálok a végére, mivel minden bemelegítés nélkül szabályosan berobbanok a vízbe. Tudom, hogy baromság, de engem ez lazít el, ha szívből „kidurrantom” a testemet. Ha nem megyek el edzeni, nem is vagyok jól, az agyam sem működik, és aludni sem tudok rendesen. Ha a feszes és nemzetközi utakkal telített munkatempóm mellett – pl. nálam teljesen normálisnak számít, ha karácsonykor arab ügyfelekkel tárgyalok – nem mozgok, akkor végkimerültségi jeleket ad a testem és ekkor jön el az a pont, amikor azt mondom: „Ok, még ha a brit Királynő is vár, az sem érdekel, én most elmentem csobbanni egyet.”

Gyerekkoromban mindig mindenfélét nyomtam, főleg a bonyolult extrém és technikai sportokat kedvelem, amikor nem tudom, miben fog végződni az elkezdett mozdulat. Imádok windsurf-özni, elég nagy magabiztossággal síelek, rögbiztem, kaszkadőrködtem (egy sör reklámfilmben is szerepeltem), gokartoztam, görhokiztam, alteltizáltam, minden hülyeségben benne voltam és vagyok. Ebből fix jelenleg is az úszás, a futás, a síelés és a windsurf.

Nem szeretem azt posztolni, hogy egy  Burberry nyakkendős luxusdandyként dolgozom, igazából én egy szörfös csávó is vagyok, ami a privát közösségi oldalamon is meglátszik. Ez vagyok, annak ellenére, hogy olykor Cindy Crawford-dal tárgyalok, Nina Ricci dédunokájával borozok vagy Sir Roger Moore feleségének alkotok illatot.

Ha sportolsz, aközben is odafigyelsz a körülötted lévő illatokra vagy inkább a mozgásra koncentrálsz?

Az orrod sose kapcsol ki, a szörfözéskor tipikusan előjön az, hogy minden víznek más illata van, a szél megváltozása az illatokban is érezhető. Ha egy halraj elmegy alattad, vagy algamező fölött szörfözöl, más illatokat érzel, a víz mélységétől és hőmérsékletétől függően, és ez tök izgi, ahogyan változik.

Van kimondott sportteljesítmény fokozó illat?

Ha valaki szörfös vagy vízi sportot űz, de egyszer megsérül, akkor unaloműzőnek és hogy kedve legyen hamar visszatérni, vízillatot szagoltatnék vele. Van is egy olyan parfümöm, a Réminiscence Rem nevű tengervíz illata, amit ha felfújok magamra, egyből a „Back to the shore!” érzést adja meg nekem, tiszta tengeri vízpára a meleg napsütésben, zseniális. Egy másik, citrusos-vérnarancsos illat, amit ha megérzek, egyből Afrikába képzelem magam általa, mert mi anno narancsokkal és grapefruitokkal fociztunk Líbiában. Szoktam mondani, hogy a sportoláshoz nem igazán kell illat, vagy ha igen, akkor szolidan.

Többször is nyilatkoztad, hogy az európai hírű parfümipart újraélesztenéd. Szerinted erre van lehetőség a XXI. században, és ha igen, milyen módon?

Az a kérdés, hogy meg lehet-e valósítani az igazi luxust 2015-ben egy átlagkeresettel rendelkező számára!? Én sem Sévres-i porcelán csészével és Hermés táskával a hónom alatt születtem, de amellett, hogy sikeres karriert futottam be – főként külföldön – úgy érzem, hogy valamit illik visszaadnom az országnak. Ez nem egy szlogen, aki ismer, tudja, hogy komolyan is gondolom. A legelső receptúra, ami a parfümiparban létezett, a Magyar királynő vize az 1300-as évek végéről, amit a mai napig bármikor ki tudok keverni – Erzsébet királynőnknek készült. Ez is bizonyítja, hogy van múltja ennek a kicsi országnak ebben az iparágban! Azért nyitottam meg a parfümériámat, hogy olyan kézműves márkákat mutassak be, amelyek még ma is igazi, horror drága természetes alapanyagokból dolgoznak, cserébe nem költenek marketingre. Ezek gyakran a világ legjobb parfümőreinek a saját „garázs márkái”, ezeket kis szériában forgalmazzák, nem tömegtermékek, exkluzívak. Számomra fontos, hogy ezek a termékek elérhetőek legyenek és azt a pénzt, amit nem költenek el az egyébként nagyon bájos Monica Bellucci dekoltázsára vagy David Beckham szőrös bal lábára, azt beleteszik magába a parfümbe, és ami a legszebb, odaadják neked normál-közép áron. A saját parfümériám azonban persze egy pénznyelő kultúrmisszió Magyarországon, de attól még szeretem csinálni.

Hogyan képzeled el magad 10 év múlva, mi a legfőbb életcélod?

Pont ugyanezt fogom csinálni, mint ma, csak egy csapat topmodellből válogatott háremmel egy surf resort-ban. :) Viccen kívül, azt képzelem el, hogy a parfümkultúra beépült a mindennapokba, tanítok általános iskolától kezdve egyetemekig illatokról, és ismét vannak kicsi magyar műhelyek és márkák. Ezen sokat dolgozom, például a Pannonhalmi Apátságnak is fejlesztettem nemrég egy szappanszériát. Számomra rettentően fontos az összes apró kis magyar “gejzír”, ahol a kreativitás feltörhet a tömegtermékek korában és megszépítheti a mindennapjainkat.

Fotó: Láposi Dávid tovább olvasom →

Rajt:

A korcsolya elődje már az őskorban is létezhetett más formában, főként északon terjedt el kezdetben, mint közlekedési forma. Jóval később, szórakozásból a hollandok kezdték el űzni. Egyszer volt egy kislány, akit az anyukája elvitt korcsolyázni a 2000-es évek elején, ám ő nem merészkedett a jégre bátor édesanyjával ellentétben. Röviden ennyi volt a koris múltam egészen 1-2 évvel ezelőttig, amikor már rendszeresebben űztem ezt a sportot. A 2014-es karácsonyi ajándék korim óta nincs megállás: azóta jégkorong próba és rendszeres csúszkálások követték egymást, így jött az ötlet, hogy elmenjek a Műjégre egy kedves ismerősömmel, a parfümőr Zólyomi Zsolttal.

Impressziók:

A Műjégpálya tele van, már az Ötvenhatosok terétől sétálva hallom a zenét, látom a fényeket, érzékelem a vibrálást. A Vajdahunyad-vár oldala szemez a jégen önfeledten sikló emberekkel. Az ódon várkastély csupán „hallgatja” a zenét, amelynek stílusa az épület 1908-as végleges kialakítása óta sokat változott.
Merengések és elmélkedések közepette a fotóson kívűl Zsolt is befut a megbeszélt találkozó helyére, ahonnan máris befelé vesszük az irányt. Kis segítséggel a következő pillanatban a „csatolóban” találjuk magunkat - azért ez a frappáns név, mert itt vesszük fel a korikat - szemben a ruhatárral. Csak pislogok, életemben először vagyok itt. Szélsebesen felkapjuk a sporteszközöket és spurizunk ki a jégre, ahol még egy elmélyült oktatás végére is odacsúszunk.

A bólyákat szlalomban és halacskában is megkerüljük 

A korcsolyázó ORR! :)

Meglepő, de még a koszorúzástól sem tartok annyira, valamelyest magabiztosabban fogok hozzá a lábaim egymás fölötti átemeléséhez. Az oktatónk kedves, türelmes, nem hiába foglalkozik gyerekekkel is.

Zsolt, aki addig a percig azt állította, hogy nem biztos a korcsolyatudásában, jobban állja a jeget, mint én.

A gyorstalpalót követi a baráti találkozással egybekötött sportos beszélgetés. Miközben a köröket rójuk, a háttérben régi vagy régen hallott számok csendülnek fel, a változatos zenei repertoár (azért Mozart koráig nem visszamenve) fokozza a hűvös péntek esti korizás élményét.

Zsolttal egyetértünk, mind a zenét, mind pedig a hely szépségét és mesés hangulatát illetően. Kiváló parfümőrként mindenfélét megérez, de legfőképp a jég illatát – néha jó lenne az ő bőrébe bújni, amikor ilyeneket mond.

A hangszórókból áradó kelleme melódiát egy „minden nyelven ugyanazt jelentő takarodó” szakítja félbe, nem sokkal nyolc óra előtt, így szépen mindenki lesiklik a pályáról, lecsatol és hazamegy.

Zsolttal

Ami fontos:

Egyre inkább nagy hangsúlyt kapnak nálam az élmény sportok. Hiszen a blog is erről szól: mozogj, találd meg azt a sportot, amit élvezetből csinálsz és töltődj fel tőle. Már sokat volt szerencsém kipróbálni eddig, kb. tíz kedvencem is lett, de lehetetlenség egyszerre űzni az összeset (sajnos). Nem melegítettem be előtte, a nyújtás is elmaradt. Ha egy kis affinitást érzel magadban (netán még az egyensúlyod is rendben van) ajánlom a korcsolyát minden rémtörténet ellenére. Ha elesel, állj fel és menj tovább, a réteges öltözet vagy a védőfelszerelés (esetleg bukósisak) megvéd. Nem utolsósorban fenékről és combról leszedi a fölösleget, de közben nem muszáj megszakadnod, olyan, mint a görkorcsolyázás – csak a jégen.

Hol? Városligeti Műjégpálya
Mennyibe kerül? http://www.mujegpalya.hu/hu/jegyarak
Mit vigyél? Réteges öltözet, korcsolya (ha van), bukósisak, főleg, ha kezdő vagy
Korosztály: 3-100 év
Férfi/nő arány: 50%-50%

Pontozás

Kínzó faktor: 7/10 (attól függ meddig és milyen gyorsan csinálod)
Ennyire formál: 10/10
Edző: 11/10
Helyszín: 11/10
Ennyire fáj másnap mindened: 5/10 (nekem)

Fotó: Németh Balázs

tovább olvasom →

Illés Adorján így kezdte a beszélgetést: „Üdvözlöm a Barbi rádió nézőit!” Ebből is látszik, mennyire laza és nem véletlenül a menő a kedvenc szava. Az informatikusból lett Nia tanár nem kis vállalkozásra adta a fejét: májusban elindul, hogy egy barátjával körbebiciklizze a Földet. 

Illés Adorján

Honnan jött a Föld körbebiciklizésének az ötlete? Ez azért nem olyan dolog, mint amikor valaki leugrik a boltba kenyérért!

Egy barátom tavaly körbebiciklizte Európát és 2014. november 26-án rám írt, hogy az idei terve ugyanaz, csak a Föld körül. Csak annyit kérdeztem tőle: „Mehetek?” Erre azt válaszolta, hogy persze és hogy már várta a jelentkezésem. Gyakorlatilag ezt még aznap eldöntöttük ¬- én hirtelen felindulásból. Azóta mindennap erről álmodok, ha nem éjjel, akkor nappal.

Hogyan készülsz fel erre az útra testileg és szellemileg?

Elég sok energiát belefektetek ebbe, szenvedélyesen visz előre, így ha még úgy is alakulna, hogy semmi nem lesz egészből, már azért megérte, mert ezalatt az idő alatt rengeteget fejlődtem. Testileg: karácsonykor volt egy balesetem, amikor is az örökmozgó természetemből eredően leugrottam egy nagy szikláról és a térdem „nyekkent” egyet. Ez egyszer már megtörtént ugyanezzel a térdemmel, sőt apukáméval is! Azóta gyógyítom, voltam masszőrnél és egy terapeutánál, mert az úton már balesetmentesen szeretnék majd haladni és vinni a fényt.. Kiderült, hogy a térd az alázattal függ össze, így lelkileg erre fogok figyelni, hogy milyen alázat hiányzik belőlem.

Tehát a tested az életedből fakadó alázat hiányát jelezte. Indulás előtti jelnek tudtad be a történteket, hogy ily módon is felkészülve vágj neki ennek az embert próbáló nagy útnak?

Arra nem jöttem rá, hogy miért történt, inkább azt szűrtem le ebből, hogy foglalkozni kell vele. Izgalmas a sztori, kíváncsi vagyok, hogy mik fognak ebből kiforrni.

Visszakanyarodva a fizikai felkészüléshez…Niázol, bringázol, mivel edzed még magad?

Küldöm neki, mint a gép, heti hatszor edzek! Az edzéssel kapcsolatban azt a filozófiát képviselem, hogy a fittségnek öt különböző aspektusa van: erő, gyorsaság, kitartás, hajlékonyság és reflex.  Az edzéseimet úgy próbálom összerakni, hogy mindegyikben fejlődjek, amelyik a leggyengébb, arra ráerősítek. Például hiába gyúr valaki, mint a gép, ha nem tud lemenni terpeszbe, akkor, szevasz.

A Nia elve a „Way of the body”, azaz azt csinálni, ami a testnek jól esik. Ez a többi edzésednél is jelen van? 

Ez mindenképpen része az edzéseimnek, hiszen élvezetből csinálom ezeket.

Egy barátoddal együtt fogsz elindulni május közepén. Mi az, amit biztosan magatokkal fogtok vinni?

Két év a tervezett idő, ami alatt megtesszük az utat, aztán majd meglátjuk. Amit tuti, hogy lesz: egy sátor hálózsákkal, valamint telekommunikációs eszköz, azaz a telefonom, azzal fogok blogolni. Ezenkívül viszünk vízszűrőt, mosószappant és három váltás ruhát. Az én háttér sztorim is hasonló, egy telekommunikációs cégnél dolgozom még és annak ellenére ott hagyom, hogy szuper jól keresek, nem kell megszakadnom a munkában és jófejek a kollégák is.

Úgy gondolom, ha valaki hétfőtől-péntekig ül egy irodában és nyomkodja a billentyűzetet, az nem teljesen normális, simán be lehet csavarodni tőle! Az álmainknak érdemes élni és kiszállni a mókuskerékből! Az utazásom egyik célja, hogy ezt bebizonyítsam az embereknek. Ha felülök a biciklire és tekerek, az menő érzés, jelenleg is mindenhova azzal járok, kivéve, ha szakad a hó vagy az eső, mert nincs sárvédőm.

Árpi és Zita, a szintén Földet körbe tekerő házaspár olykor munkát is vállalnak útjuk során. Felkészült vagy az utad anyagi finanszírozására?

Körülbelül három millió forintom van az útra, és ha elfogy, az is egy izgalmas kaland lesz. Eladom szinte mindenemet, mert nincs rájuk szükségem. Például van egy sarok ülőgarnitúrám, azt nem vihetem magammal, a cuccaim másik részét odaadom a szüleimnek és az albérletemet is felmondom hamarosan.

Ha visszajössz, a rengeteg élményen kívül nem nagyon lesz semmid. Akkor majd újra a nulláról kezded?

Az is eszembe jutott, miután elindulok, lehet, hogy egy hét után találkozom valami kis faluban egy lánnyal és ott, vele fogom leélni az életemet. Mint ahogy az is benne van a pakliban, hogy évekig járjuk a világot. Nyitottan állok mindenhez, azt tudom, hogy indulok.

Hogy haladsz az oltások és a vízumok elintézésével?

Az oltásokkal kapcsolatban felhívtam a Nemzetközi Oltásügyi Központot és elmondtam nekik, hogy milyen országokba megyek. Márciusban kell elkezdenem beadatni az oltásokat magamnak. A vízumoknak mostanában kezdek utánajárni.

Egy különleges táplálkozási módot is folytatsz. Hogyan tudod ezt majd útközben betartani?

Tavalyig a gyúrás mellett a rizs-csirke kombó határozta meg az életvitelemet; míg nem múlt év márciusban egy londoni Anthony Robbins szemináriumon (Robbins világhíres személyiségtréner) javasolták, hogy mellőzük az étendünkből a húst, a tejterméket, a kávét és az alkoholt, mert így sokkal több energiát tud felszabadítani a test. Mindezt egy tíz napos kihívás keretein belül próbáltam ki, és már pár nap után észrevettem, hogy kevesebb alvással jobban éreztem magam. Ezt megfejelve váltottam át a 80/10/10 HCRV (High Carb Raw Vegan) nevezetű táplálkozásra, ami 80% szénhidrátot, 10% fehérjét és 10% zsírt jelent a napi táplálkozásban. Csak nyers gyümölcsöket és zöldségeket eszek, naponta 15 banán, 4-5 narancs és zöldségek szerepelnek az étlapomon. Arra fogok törekedni, hogy ezt betartsam, de ha egy hétig csak húst tudok enni, az sem gond, a cél szentesíti az eszközt.

Ugorjunk az időben: 2015 május közepe van, az indulás napja. Honnan indultok, és merre kezditek a túrát?

Jelenleg úgy gondolom, hogy otthonról, Bajról fogok elindulni, induláskor pedig a szüleim és a barátaim fognak integetni nekem. Elindulok, és valahol majd találkozok Ádámmal, onnantól kezdve egységbe verődünk, és kalandos utunk megkezdődik. Nagyjából megvan az úti cél is, Románia felé hagyjuk el az országot.

A túrának a bicikli jóvoltából egyaránt lesz sport, és természetesen az élmény része, hiszen új embereket, kultúrákat, és országokat fogtok megismerni. Melyikre fektetsz majd nagyobb hangsúlyt?

A szabadság a fontos számomra!

Van vallás, amiben hiszel?

Nincs, inkább a spiritualitásban és önmagam ismeretében. Az életfogytig tartó tanulásban hiszek, mindig van feljebb. Nem akarom lekorlátozni magam egy vallással, fenntartom annak a lehetőségét, hogy teljesen mást csináljak a következő másodpercben.

Útközben tervezed majd, hogy Niázol csak úgy random vagy amikor helyre kell billenteni önmagad?

Igen, a tánc az egy ultramenőség! Biztos vagyok benne, hogy egy csomó embert beleviszek majd a táncba. Eltudom képzelni, hogy órát tartok útközben, keresni fogom az alkalmat, az biztos. Ha úgy érzem, hogy hív a tánc, akkor nincs megállás!

A Nia érkezése az életedbe, a spiritualitás, és az, hogy rábólintottál decemberben erre az útra szerinted összefüggnek egymással?

Igen. Nyáron találkoztam először egy fesztiválon ezzel a mozgással, teljesen magával ragadott. Olyan érzés volt, mint amikor hat évesen lemész a játszótérre és azt csinálsz, amit akarsz. Ekkor néztem utána, hogy Budapesten hol tudnám ezt űzni, augusztus elején fel is mondtam (március 1-jén lesz az utolsó munkanapom). Már régóta érlelődött bennem, hogy olyannal szeretnék foglalkozni, ami számomra fontos, és amivel értéket teremtek. Október közepén végeztem el a Nia tanfolyamot és november óta már tanítom is.

Van olyan ország, amire már nagyon kíváncsi vagy?

Mindegyik országot várom, nincs kiemelt. Akiknek meséltem, hogy elindulok erre a túrára, többen is azt mondták, hogy ne menjünk háborús, diktatúrás helyekre. Szerintem meg tökre nem így lesz, ez csak a média által felfújt valami, mert ugyanolyan barátságos emberekkel fogok ott is találkozni, mint máshol. Velem csak jó dolgok történnek, ott is biztosan ez lesz. A barátom szintén hasonlóképp gondolkozik erről, ő már előttem kiszállt a mókuskerékből.

Ha valamilyen oknál fogva (betegség, sérülés, baleset, szerviz) úgy alakulna, hogy van esély a visszafordulásra, hátraarcot csinálnál, vagy inkább csak megállnál azon a bizonyos helyen, míg rendbe nem jön a helyzet?

Ezt nem tudom megmondani, inkább késleltetném a dolgot, ha már egyszer elkezdtem, akkor nyomassuk.

Azoknak, akik nem ezt a sportot választották – mert mondjuk félnek az autósoktól – milyen érvekkel kampányolnál a biciklizés mellett?

Először azt mondanám, hogy próbálja ki, ha bejön, az jó, ha nem, akkor válasszon másik sportot. Ne úgy álljon hozzá, hogy leakar fogyni 5 kilót, hanem találja meg benne önmagát és a test átalakulása egy plusz jótékony hatás. Én imádom a sebességet, biciklivel hamar el lehet jutni A-ból B-be. Akik az autósoktól félnek azoknak üzenem, hogy ők jófejek és mindannyian megférünk egymás mellett! tovább olvasom →

Rajt: 

Ebbe nem lehet csak úgy belekezdeni, legalábbis a magyarázásba, de én megpróbálom. Szóval nagyon röviden: nem egy konditermi, bárki számára napok alatt elsajátítható dolog. Nem véletlenül írtam, hogy dolog, kategorizálni sem egyszerű. Egy biztos, a Nia ebből is áll – sok egyéb mozgás mellett – így rossz semmi esetre sem lehet. Sőt mi több, e kettő még abban is megegyezik, hogy nem muszájból mentem/megyek el az órákra, mintha a fogamat húznák.

Impressziók, azaz benyomások:

A Feldenkrais hazai „honosítójával”, Bárdos Adrienne-nel telefonon beszéltem először, ekkor ő meginvitált egy egész napos workshop-ra, amin részt is vettem, valamint azon felül még két órán, akárcsak a többi cikk esetében.
Mi ez a módszer? Körbeírni tudom, illetve az érzéseket megfogalmazni, amelyeket átéltem.

Íme:

Az Aradi utcába érkezem, a földszinti lakásban lévő egyik szobában leszünk. Nem egy helyigényes vagy izzasztó dolog, dupla polifoam elegendő hozzá.

A Feldenkrais elvei között szerepel az is, hogy a testnek nincs szükség bemelegítésre és nyújtásra sportoláskor, csupán arra, hogy az adott tevékenységhez az illető megérkezzen fejben. A test onnantól tudja mit kell csinálnia, hiszen intelligens!

Mindenki a hátán fekszik, becsukott szemmel. Figyelmem a testemre irányul, a ráhangolódás akár fél-egy percig eltarthat. Érkezik az első instrukció Adrienne-től: „Érzékeld a hátadat!”. „Hogy helyezkedik el, hol könnyű, milyen a kiterjedése?” stb.

Ide szúrnám, hogy innentől kezdve ez végig így lesz; kérdéseket fogunk hallani tőle a feladatok mellett, amit a testünkkel csinálnunk kell. A kettőt összekapcsolva az idegrendszer és a test együttműködése lesz soron.

Adrienne a katalizátor, aki kérdésekkel vezeti figyelmünket a testünk különböző pontjaira. A kérdések arra vonatkoznak, hogy mit érzünk vagy kellene éreznünk; nincs jó vagy rossz megoldás, az összes kérdésre sem kell válaszolni fejben, mert mentálisan igen csak lefáraszt!
A legelején egyfajta mozgásmintával indítunk, amit megcsinálok úgy, ahogy tudok, majd óra közben fokozatosan, különböző módon leszek rávezetve arra, hogy a testem megoldja azt a végére, a kiinduló helyzetnél ideálisabban.

Összetett, igen aprólékos mozgás. A kis lábujjunktól a talpunkon át a csípőnkig és a medencénkig mindenre figyelünk a lassú mozgás során, mert minél lassabban csináljuk, annál inkább javíthatja testünk az útját és mehet a jó irányba.

A testem már említett intelligenciája többször megmutatkozik számomra is, amikor egy-egy nehéznek tűnő gyakorlatot „magától megold”. Például, ha addig csak kicsit forgattam el a vállamat az egyik irányba, a „testi intelligencia” most már belevonja a kezet, a bordakosarat és a törzset is a gyakorlatba, hogy könnyebben és dinamikusabban tudjam csinálni a nüansznyi mozdulatokat.
Hiába van csukva a szemem és akarnék elaludni, a testem nem hagyja.

Aprólékos, alhasi, kezes-lábas mozgások, pár perc mozgatás után mindig jön egy kis pihenő kényelmes pozícióban. Aztán vissza a koncentrálásra és újra pihenés!

A végére megértjük az összefüggéseket, és a testünk részeit úgy ismerjük meg, mint amikor biológia órán az általában Samunak hívott csontvázat vizslattuk. Az óra végén talpra állunk, és semmi mással nem törődve, megfigyeljük az érzeteinket.

Az óra utolsó 10-15 perce az érzetek megfigyelésén és a magunkhoz térésen kívül még arról szól, hogy aki akarja, elmondja a saját benyomásait.
Meglepő, hogy a nem megerőltetőnek tűnő pici mozdulatoktól milyen izomlázszerű érzés alakulhat ti egyes testtájakon.

Számomra a Nia új generációját nyitotta meg a mozgásoknak, a Feldenkrais is ezek közé tartozik: mozgás a testeddel más módon. Megtanulom, megérzem a legkisebb porcikáim összefüggését is a nagyobb testrészekkel.

Kitisztítja a testi, lelki letapadásokat, rám ez utóbbi szintén eléggé hatott…

Ami fontos:

Türelemre lesz szükséged, hogy óráról órára te és a tested megértsétek egymást és a mozgás ezen szintjeit. A lassú tempó mellett, és a higgadtságon kívül a becsukott szem is segíti a ráhangolódást. Az egóm olykor közbeszólt, de itt nincs számolás, jó vagy rossz, nem a külvilágra és a többiekre kell a hangsúlyt helyezni. Az anyagcserét nagyon felpörgeti!

Hol és mennyibe kerül?  http://feldenkrais.hu/
Mit vigyél? Kényelmes meleg ruha, víz
Férfi/nő arány: 50% -50%
Korosztály: 24-60 év

Pontozás
Kínzó faktor: 5/10 (nem a kínzásról szól)
Ennyire formál: 7/10
Edző: 11/10
Helyszín: 6/10
Ennyire fáj másnap mindened: 5/10

Fotó: Németh Balázs tovább olvasom →